RockStation

“A mi szövegeink nem annyira az állatok jogaival foglalkoznak, inkább emberellenesek”

Interjú Josh Elmore-ral, a Cattle Decapitation gitárosával

2016. szeptember 05. - magnetic star

cattle decapitation 2013.jpg

A „progresszív death / grind” címkének valódi értelmet és tartalmat adó amerikai Cattle Decapitation a minőségi muzsika mellett komoly szövegi mondanivalót is közvetít, és az egyre látványosabb eredmények egyértelműen a bandát igazolják. A brutális zenét játszó csapat nem kevésbé brutális teltház előtt lezajlott budapesti bulija (lásd az arról írt beszámolót!) előtt kerítettünk sort egy rövid beszélgetésre Josh Elmore gitárossal.

Továbbra is a tavalyi The Anthropocene Extinction albumotokkal koncerteztek. Mit szóltatok a lemez Billboard listás helyezéséhez?
Josh: Az is lehet, hogy még egy évvel kitoljuk ezt. Szó van arról, hogy jövő nyáron, júliusban és augusztusban fellépünk egy-két európai fesztiválon, úgyhogy alighanem eköré építjük majd a menetrendünket. Mindenesetre a mostani turné után ősszel az Államokban koncertezünk a Brujeriával. Jövő januárban Dél-Amerika, utána pedig reményeink szerint Ausztrália következik. Be leszünk táblázva rendesen. Voltunk már a listákon korábban is, de ilyen magas helyezésre nem számítottunk. Az előző lemezünk, a Monolith Of Inhumanity úgy a 172. helyig jutott, a mostani meg egyenesen a 41.-ig, ami nem semmi, főleg ezzel a fajta zenével! De a lényeg, hogy szép egyenletesen teljesítünk. A kiadó is elégedett, mi magunk is roppant lelkesek vagyunk, úgyhogy végképp nincs okunk panaszra!

Ha már a kiadónál tartunk, tizennégy éve tartoztok a Metal Blade „istállóhoz”. Mi a titka ennek a hosszú együttműködésnek?
Josh: Ők az egyik legnagyobb underground kiadó, és szabad kezet adnak nekünk. Hagyják, hogy csináljuk a dolgunkat. Akkor szerződtettek bennünket, amikor még a fejlődésünknek egy másik szakaszában jártunk, és folyamatosan támogatnak minket, amíg eljutottunk idáig, és ez nagyszerű. Nemrég meg is hosszabbítottuk velük a szerződést további három lemezre. Más zenekaroktól gyakran lehet hallani, hogy a kiadójuk átverte őket, meg hogy rossz a tapasztalatuk egy adott lemezcéggel. Ez egy sérülékeny viszony, amelyben senki és semmi máson nem múlnak a dolgok, és amely nagyon is jellemző az ilyenfajta bandákra. Reméljük, képesek leszünk újabb lemezeket kihozni. Azután majd meglátjuk, mi lesz.

cd01.jpgTravis Ryan énekessel együtt ti ketten vagytok vegetáriánusok a zenekarban, ugye?
Josh: Igen, bár nálunk soha nem ez alapján állt össze a tagság. Pályánk leghosszabb szakaszában tényleg mind a négyen vegetáriánusok voltunk, öt-hat éve viszont már nem ez a helyzet. Elsősorban zenekar vagyunk, és ez csak másodlagos szempont, mi magunk soha nem is forszíroztuk, hogy így legyen.

Tagjai vagytok valamilyen állat-és / vagy természetvédő egyesületnek, vagy hasonló szervezetnek?
Josh: Nem, nálunk minden tag egyénileg tevékenykedik a környezet védelméért. Többet is tesznek érte az átlagemberhez képest. Travis például San Diegóban él a tengerpart közelében. Nagyjából hetente kimegy oda, és összeszedi a szemetet. Tiszta is az egész part. Az ilyen apró dolgokkal szerintem mindig többet lehet elérni, mint nagyhangú kampányokkal a partvonalon kívülről. Ha egy adott ügyre felhívod az emberek figyelmét, az is hatékony tud lenni, de az aktív ténykedést én többre tartom.

Ezzel együtt igaz, hogy népszerűek vagytok a természetvédelmi, állatjogi aktivisták köreiben?
Josh: Van benne valami. Aki közülük death metal rajongóként hallott rólunk, és elolvasta a szövegeket, az alighanem mélyebben is beleásta magát a témába. Aki viszont nem feltétlenül rajongója ennek a zenének, az az ismerősei révén hallhatott rólunk. Mindkettő az előnyünkre válik, akár a zene, akár a gondolkodásmód és az ügy felől közelítve találnak ránk az emberek.

Mennyire elterjedt ez a gondolkodásmód és életvitel a metal világában? Korábban a hardcore színtérre volt jellemző elsősorban.
Josh: Úgy veszem észre, a straight edge életmód jelen van a metalban, csak ez nem afféle hivatalosan elismert dolog, hanem egyéni döntés kérdése. Ami a vegetáriánus vagy vegan vonalat illeti, gondolj a régi Carcassra vagy Barney-ra a Napalm Deathből. Nincs ebben semmi fura, csak annak idején nem volt szokványos. Ma legalább már beszélnek róla az emberek. Ami minket illet, a mi szövegeink nem annyira az állatok jogaival foglalkoznak, inkább emberellenesek, különösen az utóbbi tíz évben. Értjük, hogy az emberek miért ezt az életet élik, de a mi identitásunkat egy ideje már nem ez határozza meg.

Hogyan, minek a hatására döntöttetek Travisszel a vegetarianizmus mellett?
Josh: Én egy közép-illinoisi farmon nőttem fel. A gimiben az egyik barátom édesanyja volt vegetáriánus. Eleinte furcsálltam a dolgot, és a srác sem magyarázta el, úgyhogy akkoriban nálam ehhez semmilyen morális kérdés nem kapcsolódott. Különösnek találtam, hogy nem evett húst, és kész. Később, amikor új helyre költöztem, és egyetemre jártam, egyre többször hallottam arról, miért fordulnak emberek a vegetarianizmus felé. Egyre jobban foglalkoztatott a kérdésnek ez az oldala. De ez nem a neveltetésem miatt alakult így, a szüleim soha nem kegyetlenkedtek állatokkal. Kérdeztek erről, de semmi ilyesmi nem játszott közre. Nem annak a környezetnek tudható be, amelyben felnőttem, ez inkább amolyan személyes dolog volt. Én már tizenhét éve vagyok vegetáriánus, Travis pedig még régebb óta. Az ő indítékairól viszont nem beszélhetek az ő nevében. Bizonyára több oka volt rá, mint nekem, és bővebben is tudna mesélni ezekről, én azonban csak a magam nevében szólhatok.

cd03.jpgLegutóbbi lemezeteken a The Prophets Of Loss nótában Phil Anselmo vendégszerepel. Hogyan sikerült rávenni erre? Jó barátságban vagytok vele? Szereti a zenéteket, esetleg a mondanivalótokkal is szimpatizál?
Josh: Phil egy barátunkkal van baráti viszonyban. Amikor éppen a lemezen dolgoztunk, ő hívott fel azzal, hogy Phil Anselmo is szerepelhetne az albumon. Mi ugyan nem értettük, miért akarna a lemezünkön szerepelni, de úgy voltunk vele, hogy ha talál kedvére való dalt, akkor hajrá!.. A The Prophets Of Loss elején és a vége felé is van spoken word rész, neki meg hihetetlenül mély, érces a hangja, úgyhogy jó választás volt. Ő leginkább a saját környékén mozgott, mi pedig a coloradói Denverben stúdióztunk, vagyis távmunkában csináltuk meg vele. Aki ismeri a hangját és a stílusát, annak talán furcsán hatott, hogy a mi lemezünkön hallotta őt, de jól sikerült.

A Clandestine Ways (Krokodil Rot) klipjének eredeti, cenzúrázatlan változata látható meg valahol? Én csak a „finomított” verziót ismerem, és az is elég durva!..
Josh: Az eredetiben sem sokkal több a képanyag, csak hét-tíz másodperccel hosszabb, de tényleg súlyos. Nem véres-beles, de valóban elég durva. Amellett pedig valóságos, nincs benne semmi megjátszás. Nem tudom, a szerencsétlen rendezőnek tetszett-e… Sejtelmem sincs, látható lesz-e valaha. Előfordulhat, hogy felpakoljuk egy következő kiadványunkra bónuszanyagnak, mert nincs fent sem a Vimeo-n, sem a Youtube-on. Egyből le is vennék onnan.

A Cattle Decapitation egyik különlegességét az ének sokszínűsége jelenti, Travis a tiszta énekkel is próbálkozik. Igényel ez valamifajta speciális technikát?
Josh: Szerintem az inkább dallamos kiabálás, amit az utóbbi néhány lemezen már csinált. A Karma.Bloody.Karma albumon is alkalmazta 2006-ban néhány számban egy-egy sor erejéig, csak ott ez még nem annyira feltűnő, mert hátratették a keverésben. Aztán a The Harvest Floor egy-két nótájában is énekelt így, ami ott már jobban hallható, bár nem tudom, felfigyeltek-e rá az emberek. 2012-ben, a Monolith idején csodálkoztak rá igazán. Ez is része a technikájának, akárcsak az egészen mély hörgés, meg a sikoltozás, és ezeket váltogatni is képes!

A legutóbbi albumon az Ave Exitium dalban Travis dobol is! Milyen hangszeren játszik még?
Josh: Rengeteg hangszeren tud játszani! Először dobolni tanult meg, és elég sokáig, úgy a 90-es évek végéig dobosként is játszott különböző csapatokban, amíg be nem szállt a Cattle-be. Itt két hónapig gitározott, de utána átváltott éneklésre. Gyűjti a különleges hangszereket, amelyeken szabadidejében játszogat. Az első hangszere viszont a dob, és imád régisulis death metal stílusban játszani, a mai folyamatos hyperblast neki nem pálya. Láttam egy San Diegói bandával is, ahol kisegített, amikor a dobosuk kilépett. Lenyomott velük pár bulit, és nagyon élvezte.

cattle_decapitation_2015.jpg

Az egyik legütősebb borítótok a Humanure lemezé. Túl azon, hogy egyfajta Pink Floyd paródia, ötletes és találó is. Ha jól tudom, voltak miatta balhéitok egyes terjesztőkkel.
Josh: Voltak bizony. Itt Európában a fő német terjesztő dobta vissza, és néhány nagyobb amerikai üzletlánc sem volt hajlandó foglalkozni vele, bár utóbbiak nem annyira mérvadóak az eladási mutatók szempontjából. Úgy határoztunk, cenzúrázott borítóra váltunk, ami akkor okos lépésnek tűnt, ma azonban már azt mondom, bár ne tettük volna. Nem nagy példányszámban készült, de a tehén nélkül nem volt az igazi. Nem tudom, üzletileg mennyire bölcsen döntöttünk, tény azonban, hogy megmaradt a dolognak a botrányszaga, miután az eredeti borító nem ment át a szűrőn… Németországban egyébként az első albummal is akadtak gondjaink, mert az akkori terjesztők, de egyes boltok is visszadobták a lemezt, mert szerintük túl brutális volt a borító. De még utána is voltak ilyen jellegű problémáink. Ez azért vicces, mert a legutóbbi borító ugyan nem a legdurvább, de azért mégiscsak egy rothadó hulla látható rajta, az anyag mégis ott van a boltokban. Talán alacsonyabbra helyezték a mércét, vagy önkényesen döntik el, mi számít bántónak. Ki tudja…

Néhány éve gyűjteményes anyagotok jött ki Decade Of Decapitation címmel, amely a Metal Blade-nél kiadott öt albumotokat tartalmazta bakeliten, bedobozolva. A korábbi anyagaitok újbóli megjelentetésén nem gondolkodtok?
Josh: Az akkori kiadónk, a Three One G elvileg aktív még, de amennyire tudom, a Homovore-nek már nem lesz utánnyomása, a Human Jerky-t pedig egy barátunk lemezcége, az Accident Prone Records kiadta picture disc formátumban. Az eredetit többé már nem nyomják. Lehet, hogy volna érdeklődés az ilyesmi iránt, viszont a grindcore rajongók alighanem már a megjelenés idején beszerezték ezeket a lemezeket. Nekünk otthon van néhány példányunk ezekből, de nem tudom, hány embert érdekelhetnek még.

A Monolith Of Inhumanity szövegeinek központi témája a Föld jövője volt, a The Anthropocene Extinction pedig a mai emberi tevékenységnek a környezetre gyakorolt hatásaival foglalkozott. Gondolom, ma sem látod fényesebbnek a jövőt, mint a Monolith megírásának idején…
Josh: Ami azt illeti, el is gondolkodtam a szövegeink tartalmán. Mégis mi lesz a következő téma? Ezzel a koncepcióval ugyanis eljutottunk a plafonig. Biztos vagyok abban, hogy Travis is agyal ezen, én azonban nem tudok mit mondani. Milyen lehetne egy lemez, amely teljességgel az emberiség utáni világgal foglalkozna? Ha már semmi nem maradt, arról hogyan lehetne szövegeket írni? Eddig mindenesetre megoldotta… Nem mondom, hogy most sarokba szorítottuk önmagunkat, de ha időrendben nézzük a történéseket, akkor eljutottunk az emberiség utáni világig – na, de azután hogyan tovább? Izgalmas következő lemez előtt állunk. Azt hiszem, egy éven belül nekilátunk majd a megírásának.

Interjúfotók: Dr. Narcisse
http://www.cattledecapitation.com
https://www.facebook.com/cattledecapitation

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr4811671002

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum