Az első album mindig meghatározó egy zenekar életében. Általában ütős anyagokról beszélhetünk, hiszen akár évek munkája is lehet a dalcsokrokban és nem egyszer az adott bandák legnagyobb slágerei, későbbi koncertkedvencei is azokon a sokszor dicsfényben úszó korongokon, szalagokon "nyugszik". Persze előfordul, hogy később ezt is felülmúlják, aztán második, harmadik, sokadik nekifutásra sikerül a nagybetűs Magnum Opus, de lássuk be: az igazi nagyoknál általában az első anyag a definitív. Lássuk csak, kik azok, akik páros lábbal szakították be az ajtót már rögtön az első anyagnál!
Guns N' Roses - Appetite For Destruction (1987)
A Guns ’n’ Roses, azóta is nagy sikernek örvendő debütalbumát, talán túlzás nélkül mondhatjuk minden idők egyik legjobb debütalbumának. Friss, energikus, nyers, igazi tökös, vérbeli rock ’n’ roll. Egy kis ízelítő az akkori Gunsból: fülsiketítően hangos koncertek, Slash két riff közötti hangfal mögé hányása, egy kisteherautó hátuljában, 10 perc alatt íródott Paradise City és a stúdió padlóján történt együttlét alatt felvett női nyögésekkel tarkított Rocket Queen, amikor még Axl Rose az albumért járó előleget a csizmájában helyeztem biztonságba. Mi ez, ha nem rock and roll?
Danzig - Danzig (1988)
+Frontal.jpg)
Glenn Danzig a Misfits és a Samhain után valami másban is ki akarta magát próbálni így aztán létrehozta sötét szólóprodukcióját, melyben egyszerre gyökerezett a hard rock és Black Sabbath doomja. Ehhez jött Danzig sajátos orgánuma, ami szinte fekete misévé festette át a produkciót.
Alice In Chains - Facelift (1990)
A grunge igazi gyöngyszeme az Alice In Chains első lemeze, amiben az az igazán jó, hogy nem rendelekzetek teljesen kiforrott stílussal és sokkal több minden jött ösztönből. Ez a korong is dupla platina státuszig vitte az Államokban.
Rage Against The Machine - Rage Against The Machine (1992)
Nem olyan könnyű megfogalmazni, hogy a kétségtelenül klasszikus dalok mellett mit adott még a Rage Against The Machine bemutatkozása a világnak. Nem azért, mert csak ennyit "tud" a CD, hanem mert annyi minden van rajta, hogy nem lehet egyértelműen belefogni. Elég csak a klipes dalok, mint a Bombtrack, a Killing In The Name, a Bullet In The Head címére gondolni és máris millió emlék pattan az ember elé... Ugye?
Tool - Undertow (1993)
Az egyedi progressziv rock/metal nonpluszultrája a Tool, amely első lemezével olyat tett le az asztalra, ami csak nagyon keveseknek sikerül. a legdurvább azonban az az egészben, hogy egy ilyen egyáltalán nem habkönnyű zenével kétszeres platinastátuszt értek el.
Így aztán még jobban sajnáljuk, hogy több, mint 10 éve nem adtak ki semmit, bár már vagy két éve dolgozgatnak új lemezükön, ami talán egyszer meg is jelenik.
Machine Head - Burn My Eyes (1994)
Robb Flynnék nem apróban játszottak, rögtön a olyan szörnyetegeket pakoltak fel a legelső anyagukra, mint a Block, a Davidian és az Old, hogy csak néhányat emeljünk ki az itt sorjázó monstrumokból. Természetesen ezeknek köszönhetően szépen is fogyott a Burn My Eyes, a Roadrunner azóta 400000 példányban értékesítette, melyet csak egy debütlemez volt képes felülmúlni istállón belül...
Slipknot - Slipknot (1999)
...és az nem más, mint a Slipknot első korongja. Az azóta már dupla platinává érett őrületet a Metal Hammer olvasói az elmúlt 25 év legjobb első lemezének választották, talán senkinek nem kérdés, hogy miért. Persze, lehet azon vitatkozni, hogy vajon a Slipknot, vagy az Iowa az erősebb, de egyértelmű választ úgysem fogunk kapni. Mind a kettőt másért szeretjük.
Down - NOLA (1995)
A Down helyzete azért debütáló bandaként lényegesen könynebb volt, mint hasonszőrű társaiké. Az eredetileg projektként létrejő ötöst ugyanis olyan együttesek tagjai alkották, mint a Pantera a Corrosion Of Conformity, a Crowbar, vagy az Eyehatgod.
A debütáló NOLA (New Orleans (NO) és Louisiana (LA) nevéből adódik össze) című lemezük így aztán olyan erősnek mutatkozott, hogy doom és sludge köröken ma is etalonként emlegeti mindenki.
Linkin Park - Hybrid Theory (2000)
A "rockzene megmentői" rögtön az évezred elején egy olyan pofátlan koronggal álltak elő, ami talán még azóta is a párját ritkítja. Alsó hangon is fiatalok ezreit, tízezreit édesgette be a rockzene világába és bizony az egyik vitathatatlan érdeme a korongnak, hogy orbitális hatással voltak az akkori korszakra és ezt az eladások is alátámasztják. Igen, legalább 24 millió polcon figyel ott a CD. Kemény, mi?
Metallica - Kill 'Em All (1983)
Igaz, hogy a kiadó miatt az eredetileg tervezett Metal Up Your Ass címet dobniuk kellett, de a lényegen ez fikarcnyit sem változtat: a Kill 'Em Allon egymást érik a klasszikussá érett metalhimnuszok, melyet minden jobbérzésű metalosnak ismerie kell, legalább címről. Bizony, 33 év után is ugyanolyan friss, mint volt!
