Kicsit megkésve érkezik ez a beszámoló az esemény kapcsán, amiről nagy hiba lett volna nem beszámolni. Egyrészt, mert személyemen keresztül következetesen részt vettünk a bulin. Másrészt a black metal színtér leghátsó szobáiban játszó zenekarai közül ez az egyik, amely a leghátsók között lehet akár a legelső. Ugyanis valamennyivel több, mint egy év után visszatért Budapestre a Mutilation Rites mester formáció szeptember 20 - án kedden a Dürer kisterembe, a Wiegedood és a sajátságos sötétségben mozgó The Dead Creed társaságában.
Akire - igen, ez a legsablonosabb és legmegbocsájthatatlanabb mondat egy beszámoló elején - sajnos technikai okok miatt egyszerűen képtelen voltam odaérni. Pedig felkeltette az érdeklődésem a koncertre készülve az egyedülálló egyszemélyes akusztikus death metál zeneként aposztrofált produkció. A görög földön alkotó egy emberes felállás nyolc számos debütáló albuma a Pieces..To Cure Your Souls During Your Darkest Hours ugyanis valóban egy érdekes lemez. A hétköznapok rút viszontagságai miatt azonban csak a The Dead Creed dalai alatt csonkig égett gyertyák illatára érkeztem meg sajnos. Ami kevés ahhoz, hogy többet tudjak erről mondani.
Kis szünettel ezután azonban már kezdett is a belga Wiegedood, akik szintén ígéretnek számítottak ezen az estén számomra. Ha másért nem is, csak mert Gilles Demolder gitározik a trió felállású csapatban, aki részben a remek Oathbreaker egyik húrosa, részben pedig az Amenra korábbi szerves része. Vagyis tartója ő a belga underground színtér pilléreinek mindenfelé. Vele együtt lépett hát a színpadra az énekes basszusgitáros, és az őket lealapozó dobos ezen az estén is. Hogy eltolják azt a négy szerzeményt, amit eddig felvettek De Doden Hebben Het Goed albumcímmel megtoldva, még valamikor tavaly. Ezekből pedig az első eljátszott szám nekem nagyon szikár, dísztelen black témának hatott, de a hangulatos egy - egy húron elpengetett csendes átvezetések és az érdekesebb dallamvilágú további dalok végül meg tudtak csavarni. Gilles mellett a ritkás hajú énekes is meg tudott volna halni a színpadon, jól adták ki magukból nótáik erejét. És mindemellett, egy kisebb libikókázást leszámítva a hangzásban, jobban is szóltak, mint a főzenekar.
A természetesen abszolút szimpatikus, és szolid csendességben a saját pólóit a buli előtt áruló Mutilation Rites zenekar ugyanis nem volt ilyen szerencsés a hangzás terén. Az olyan nagy erejű dalaikban, mint például A Season of Grey Rain, egyszerűen zavaró volt a túlvisszhangosított és túltolt ének. Míg a másodénekes és basszusgitáros srác kegyetlen mélyről jövő üvöltései gyakran gyengén hatottak egyes nótáknál. Mindezek pedig nagyon zavaróak voltak egy olyan koncerten, ahol mindezek mögött érezhető volt, hogy a kultuszstátusz a színtéren belül honnan és miből született meg. Ugyanis a tökéletesen összerakott dalok a változatos hatások olyan összegzései, amik egyszerre csináltak remek atmoszférát és szaggattak gyilkos dinamikával.
A gitár dallami elképesztően összetettek, és sokszor úgy tűnt, tovább is tolják az instrumentális részeket, mellőzve az elkevert mikrofonokat. Ehhez pedig ott voltak még azok a dobtémák, és főleg a végéhez közelítő számokban, amik egyre tudták még hova emelni a koncert lineárisan felfelé tartó hangulatgörbéjét. A korábban a Tombs soraiban játszó tag kezeit és lábait nézve, simán kezdtem volna ördögtáncba az ámulattól, ha nem esett volna jól inkább egyszerre bólintani azzal az ötven bennfentessel, akik ezt minden pergő kalapácscsapásnál egyszerre tették a sötétben. Mert többen nem nagyon voltunk ötven főnél. Ez a kedd abszolút a bennfentesek estélye volt. Akik nagyjából hét számon - többnyire a Harbinger lemezről - és egy órán át követhették a követhetetlen témák, orkánok és örvények sokaságát, amiben jól keveredik a death, a punk és a black. Amiről miközben hallgattam őket az jutott eszembe, nagyjából ilyen lehetett egy korai Celtic Frost buli is valamikor a nyolcvanas évek elején. A Mutilation Rites pedig semmivel sem tolja szarabbul, mint a klasszikusok. Csak kell kicsit több figyelem a hangzásnak. Aztán úgy rág meg a templomgyújtogató riff és dobtenger, hogy mikor kiköp, még be is szarsz! (A képek nem a koncerten készültek.)
