Elcsépelt frázis Kátai Tamás zsenialitásának fényezése, így ezzel a félmondattal kb. legyen is elég, hiszen úgyis tudjátok ezt magatoktól is. A friss termés, a Meta szinte a semmiből jött, alig egy évvel a szintén kiemelkedő Sgúrr után senki nem gondolta volna, hogy megkapjuk a folytatást. A - természetesen - nem is akármilyen folytatást!
Bizonyára tudjátok (ha nem, akkor mostantól ez is változik), a Kátai-művek a Metaval együtt idén már három, a fentiekben már leírt jelzővel túlzás nélkül jellemezhető dalcsokorral állt elő, melyek közül az első kettő a nyugodtabb vizeken kalandozik, ezek a saját néven megjelentetett Slower Structures és a Neolunar hasonló című korongja. Azokra a lemezekre most nem térnék ki külön, pedig megérnének egy-egy misét, lássuk csak, mit is tartogat nekünk a Meta, mert akárhogy szeretnék az ellenlábasok, a relatív rövid időtáv ellenére egyáltalán nem beszélhetünk összecsapott fércmunkáról.
Nyilván az avantgárd-metal, vagy nevezzük, ahogy szeretnénk, nem könnyen emészthető műfaj, eleinte én sem voltam igazán barátja ennek a fajta muzsikának, szerintem még most is egy kezemen meg tudnám számolni, hogy a Thy Catafalqueon kívül hány ide sorolható formáció munkásságát szoktam elő-előkapni, már ha az időm engedi persze.
Az előzmények fejtegetésébe nem mennék bele, a Sgúrról ITT, a Róka Hasa Rádióról pedig ITT olvashattatok nálunk ( igen, tudjuk, hogy a Rengeteg valamiért kimaradt, valamikor talán majd pótoljuk ezt a hiányosságot), lássuk inkább, hogy miből épül fel a Meta. Egyrészt friss szerzeményekből, másrészt viszont a korábbi anyagokból lemaradt dalok tovább, illetve átgondolt verzióiból. "Akkor ez valami resztligyűjtemény?" - kérdezhetnétek, melyre az egyértelmű válasz: Nem! Ugyanis a dalok teljesen, igényesen kidolgozottak, egyiknél sem érezni, hogy bármi oka lett volta Kátai Tamásnak arra, hogy lehagyja azokat bármelyik előző dalcsokorról. Sőt!
Egészen, mintha ez lenne a Thy Catafalque egyik csúcsteljesítménye! Akiknek a tavalyi Sgúrr túl zord volt, most megnyugodhatnak, itt ismét barátságosabb az összkép. Nem, nem tűntek el a tüskés hangulati elemek, viszont több az elszállós rész és a vendégek révén idekerült dallamos ének, helyenként a folkos elemek is be-bekacsintgatnak a Meta hallgatása közben.
Igazából a Metaban az a furcsa/jó, hogy akárhányszor meg lehet hallgatni. Az egy órás utazás folyamán mindenbe belekóstolhatunk, ami csak lehetséges eme különös irányzat berkeiben, melyre a vendégénekesek sora is rásegít, róluk már több helyen is olvashattatok, én nem emelnék ki senkit, nem is lenne fair. Így, egyben alkotnak egy egészet. Mindenki felső kategóriás munkát végez, úgy emelik a dalok egyébként is magas színvonalát, hogy közben alázatosak is maradnak azzal szemben.
Pont ilyen alapon dalokat sem emelnék ki, a 9 szerzemény mindegyike egyedi, mégis kitűnő alkotóeleme az egésznek. Aki ismeri a Thy Catafalque különböző lemezeit, korszakait, a részletekben megbúvó stílusbeli finomságait, csalódni nem fog. Hol művészi, hol acsarkodós, hol egyben mindkettő, ráadásul az egészbe finom extraként némi kellemes, aláfestő elektronika is megbúvik.
Ahogy már leszűrhettétek, a Meta méltó folytatása a Thy Catafalque életműnek, egyfajta szintézise az összes eddig hallottnak, még sincs meg a hallgatóban az "ezt már hallottam" érzés, hiszen a rengeteg különböző szín egy gyönyörű, karakteres lemezt fest elénk. Bátran ki merem jelenteni: ez az egyik, ha nem "A" legjobb Thy Catafalque lemez! Bátran ajánlom mindenkinek. (5/5)
