RockStation

LORDI - Monstereophonic /Theaterror vs. Demonarchy/ (AFM Records, 2016)

A karcos kétarcú korong rendesen betalál

2016. szeptember 27. - Árposz

lordimonsterephoniccd.jpg

Gonosz dolog így kezdeni egy cikket, de amikor idén egy évtizede, a nagyközönség számára nyilván sokkolónak, a sokat látott metal híveknek mégis inkább tréfásnak ható megjelenésükkel operáló finn szörny-rock figurák a Hard Rock Hallelujah című dalukkal megnyerték az Eurovíziós dalfesztivált, fogadni mertem volna, hogy három-négy lemeznél nem húzzák tovább. Hatalmas volt a show, hatalmas az imidzs és végül, de nem utolsó sorban a zenéjük is ütőképes, ennek ellenére mégis úgy hittem, hogy a Lordi jelenség körül nagyobb a füst, mint a láng. Leegyszerűsítve: jóféle, ám felejthető slágeres hardrock, magas költségvetésű csomagolásban.

Hogy ez a vélemény azért alakult ki bennem, mert egy King Diamond fanatikusnak nehéz újat és maradandót mutatni a horror-rock műfajban, vagy egyszerűen csak túl sok merész próbálkozást láttunk már földbe állni, igazából nem is fontos. A lényeg, hogy ha követtem a Lordi pályafutását, ha nem, az évek teltek a lemezek pedig jöttek, sőt mi több a Lordi világszerte igen jelentős népszerűségnek örvend. Most pedig megérkezett sorban a nyolcadik nagylemez, amit ráadásul a műfaj hőskorát idéző „A” és „B” oldal elv szerint, vagyis jelen esetben Theaterror vs. Demonarchy „kétarcú” felosztásban jelentettek meg.

Hogy mit is jelentenek ezek a hangzatos címszavak? Az „A” oldalként funkcionáló Theaterror szám szerint 6 hardrock slágerével szemben a „B” oldalként említhető Demonarchy egy komplexebb, kísérletezőbb arcot villant. Slusszpoén, hogy ezt a kétarcú, kellemesen hullaszagú masszát egy különböző történeteket felölelő horror keretben öntik ezt egységes formába. Az új koncepció egy igen érdekes atmoszférát teremt, melynek köszönhetően a lemez kifejezetten izgalmassá és sokrétűvé válik. A dalok hallgatása közben a megszokott hangulatot néhol megtöri némi máshonnan már ismerős íz hatás, ám ezzel együtt is összetéveszthetetlenül ’Lordis’ az összkép.

lordi_2016.jpg

Rövid ráhangoló intro után könnyed kezdést kapunk a 80-as évek hangulatát idéző billentyű alapokra épített, slágerrefrénes Let's Go Slaughter He-Man (I Wanna Be The Beast-Man In The Masters Of The Universe) nótával. Ez a dal - sok más, a lemezen szereplő társával együtt - akár egy Avantasia lemezre is simán felférne.

Ezután a beharangozókból már ismert, az 50-es évek amerikai álmát egészen elvetemült szemszögből bemutató, finoman perverz klipjével sokkoló Hug You Hardcore borzolja a fel az idegeket, majd a könnyedebb hangvételű Down With The Devil kapásból le is hoz a para vonatról, de nem sokáig, mert a Mary Is Dead komorabb hangvételű sztorizása hamar eszünkbe juttatja, hogy ez azért mégiscsak egy horror mese gyűjtemény. A Theaterror fejezet némi Sick Flick menetelés után a No For One-nal zárul, majd – hol van már a jó öreg kazettaforgatás… – egy újabb sejtelmes introval át is suhanunk a „B” oldalra, amit a laza hatperces fejezet-címadó Demonarchy nyit egy kellemesen sodró riffel, megalapozva mindazt, amit a „másik arctól” kapni fogunk ebben a félidőben.

A The Unholy Gatheringből kiderül, milyen is egy közönségénekeltetésre remekül alkalmas refrén. A sort remekül folytatja a Heaven Sent Hell On Earth némi Acceptes torokreszeléssel megspékelve, hogy az And The Zombie Says – számomra leginkább - a Cradle Of Filth legjobb pillanatait idéző nyitányával ismét ránk hozza a frászt. Aztán következik a számomra talán legszimpatikusabb tétel, a bitangerős, már-már Judas Priestre hajazó Break Of Dawn, hogy aztán a The Night The Monsters Died bő hét percben egy tipikusan „elköszönős” refrénnel zárja a showt.

Összességében mind hangzásában, mind tartalmilag egy remek lemezzel örvendeztettek meg minket a szörnyek, és hogy az új méreg mennyire marja le az arcunkat élőben, kiderül október 4-én a Barba Negra Music Clubban.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr311746037

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum