Melankólia és élő poptörténelem - The Cure @ Budapest Sportaréna, 2016. október 27.

2016. október 28. - BETH

0thecure2016_16_eredmeny.jpg

A tegnapi The Cure koncertre végül is csak 11 évet kellett várni, ami a csapat poptörténelmi státuszát tekintve tényleg nem számít olyan hosszú időnek. Ezen az október végi melankolikus, nosztalgikus, emelkedett csütörtök estén mi is ott voltunk, és a három órás, 31 (!) dalos setlist végighallgatása közben rengeteg képet készítettünk:

Koncertekről írni legalább annyira reménytelen vállalkozás, mint csak egy sört inni egy péntek estén, vagy művész filmekbe száműzni Lorenzo Lamast. Ennek szellemében a tegnapi koncert legjobb pillanatait felidézni ugyancsak lehetetlennek tűnik – ugyanis megdöbbentően sok volt belőlük. 

0thecure2016_14_eredmeny.jpg

Az estét a skót Twilight Sad nyitotta. A posztpunk trió tökéletes választásnak bizonyult a fő fellépő előtt: sötét, elnyújtott dallamok és ragadós melankóliával leöntött zenei motívumok. Hibátlan nyitányt prezentáltak.

A nézőtéren a kezdés előtt szétnézve elég vegyes kép fogadott. A The Cure életműve nemcsak a poptörténelmet formálta át, hanem generációs kapocsként is funkcionál:tényleg láthattunk nagyszülőket – szülőket és gyerekeket együtt bulizni. Robert Smith, Simon Gallup, Jason Cooper, Roger O'Donell és Reeves Gabrels pedig megint hetekre elég élménycsokrot hagyott hátra a közönségnek.

0thecure2016_70_eredmeny.jpg

3 óra, 31 dal….Egy olyan változatos setlist ami kísérletet tett arra, hogy nagyjából átadja az elmúlt negyven év esszenciáját. Személy szerint néha úgy éreztem, hogy az énekkel bizony spórol Robert, de őszintén? Aki ennyi idősen és ekkora életművel a háta mögött végigtol egy olyan showt amit húszévesek se bírnának, az énekeljen majd többet helyette – és amúgy is: Simon egy állat volt, a finálé pedig tökéletes. 

the_cure_setlist.jpg

Kurtán furcsán zárom a soraimat, mert most indokolatlan nagy megfejtésekkel próbálkozni; méltatlannak érezném a tegnapi áhítat után. Beszéljenek inkább a képek! 

 FOTÓK: RÉTI ZSOLT, további képek ITT.

A bejegyzés trackback címe:

http://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr6811845579

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Plüsscukor 2016.11.01. 20:37:11

Minden soroddal egyetértek. Nem sok olyan zenész, együttes van manapság, aki több évtizednyi távlatból is pontosan ugyanazt a rajongást, áhítatot vagy extázist tudják kihozni az emberből, mint amit anno, tinédzserként éreztünk.
A magam részéről én úgy voltam a koncerttel, hogy egy kötelező darab, el kell menni megnézni - majd elleszek én szépen, csendben, elvégre a régi nagy rajongás már jó ideje a múlté - mégis, amikor belekezdtek, azonnal visszarepítettek a tinikorba és a fanatikus rajongásba. Végül az eltervezett "szépen, csendben elleszek" helyett mind a 3 órát végigugráltam és énekeltem. Soha ilyen koncertélményem nem volt korábban, még csak hasonló sem... egyszerűen fantasztikusak voltak.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum