A hétvégén is túlnyúló ünnepi pihenő utolsó napjára, épp az üdvözült lelkek emléknapjára esett az „elkárhozottak” eme összejövetele, ahová megérte korán érkezni, mert a Magma Rise – ők öt esztendeje is felléptek a Voivod előtt Budapesten, vagyis a történelem ismétli önmagát… – pontosan negyed hétkor kezdett, tartva az előzetesen meghirdetett menetrendet. Minimális szünetekkel, konferálás nélkül döngölték el az öt nótából álló szettjüket. Ennek középpontjában az idei False Flag Operation EP állt, amelyről a monumentális Trading Time egyenesen a zenekar eddigi leghosszabb szerzeménye. Az este egyedüli klasszikus doom bandájaként a buli legsúlyosabb pillanatait egyértelműen ők hozták el számomra.
A gitár-dob összeállítású norvég Barren Womb duó (a két arc vokalistaként is ténykedett) hamisítatlan garázszenét prezentált, amelyben többek között a hardcore punk, a grindcore és a black metal elemei keveredtek. Az ő zajongásuk után a hozzánk többedszerre visszatérő amerikai Lord Dying következett, akikről elsősorban az általam megkérdezettek véleményére hagyatkozva foglalok állást, mivel műsoruk javarészét az ekkorra egyeztetett L-G Petrov interjú miatt ki kellett hagynom. Nos, jobbára egyhangú üvöltözéssel kísért, talán a Black Tuskkal rokonítható sludge-os beütésű metaljuk a közvélekedés szerint csak mérsékelten volt izgalmas, noha nem is maradt visszhangtalan.
A Voivod a sokadik virágzását éli. Ebben kulcsszerepet játszik a néhai Piggy posztján immár nyolc éve játszó Chewy gitáros, és a Blackyt 2014-ben váltó Rocky bőgős. Mindketten a fiatalabb korosztályt képviselik a megmaradt őstagokhoz képest, de mind hangszeres teljesítmény, mind fazon szempontjából tökéletesen felnőttek hozzájuk. Ezt a punkban és metalban egyaránt gyökerező, töredezett, disszonáns muzsikát ilyen feszesen, mégis ilyen lazán, és ilyen frenetikus színpadi munkával elővezetni nem akármilyen bravúr! A megőszült Away dobos (a ledfalon az ő képei váltakoztak folyamatosan a koncert alatt) is ezzel a könnyedséggel húzta magával a zenekart, Snake pedig nem tartozik ugyan a thrash énekesek elitjébe, ám az ő rekedtes kántálása szintén szervesen hozzátartozik a Voivodhoz, akárcsak a sajátos arcmimikája. Zömmel természetesen a 80-as évekbeli számaikat tolták a kanadaiak, viszont pályájuk fontosabb szakaszait legalább egy nóta erejéig megidézték – megtűzdelve olyan csemegékkel, mint a Korgüll the Exterminator a korai időkből, vagy a The Lost Machine 1993-ból –, ideértve a jelenlegi felállással készült Post Society EP anyagát is. Nekem az ő egy órájuk jelentette a buli csúcspontját.
Nem mintha az Entombed A.D.-vel bármi komoly gond lett volna. A rendelkezésükre álló mintegy hetvenöt percben elnyomták, amit várni lehetett, nevezetesen egyfajta Best of Entombed programot, az „A.D.” utótaggal fémjelzett mostani időszak dalaival vegyítve. Ráadásul náluk, hasonlóan a Voivodhoz, külön színfolt az emblematikus, és roppant szeretnivaló frontember produkciója. A csapzott kinézetű L-G is egyfolytában vágta a fejeket, vigyorgott, és egyik italt küldte le a másik után (mondanom sem kell, előtte a színfalak mögött már végzett némi „alapozást”), szóval nem lehetett nem odafigyelni rá.
Voltaképp az egész show-t ő vitte a hátán, mögötte a húros szekció a jól ismert szinkron-hajlóbálással egészítette ki mindezt. Ezt Snake-ék élettel teli előadása után sem tartottam zavarónak, még azon sem akadtam fenn különösebben, hogy kimaradt a szórásból mondjuk a Hollowman, az Out of Hand, de még a Damn Deal Done (a.k.a. Dán Dildo, ha emlékeztek még…) is. A Chief Rebel Angel, az Eyemaster, vagy a Revel in Flesh kárpótoltak ezért, és a friss szerzemények is működnek élőben. Csakhogy sokunkban még elevenen élhet a csapat két évvel ezelőtti, fergeteges bulija a Dürer Kertben: kisterem ide vagy oda, ott mutatkozott meg igazán az Entombed A.D. intenzitása és valódi ereje. Persze itt, a nagyobb és profibb helyen is élményszámba ment a koncert, a múltkori hatást azonban nem érte el. Hát, ezért is mondom, hogy ezt a meccset a Voivod nyerte velük szemben.
Tömegnyomor ugyan nem alakult ki a Barba Negra hodályában, ám aligha bánta bárki is a másnapi kialvatlanságot a megjelentek közül.
