A mostanában (nem hiába) népszerű "teljes lemezes" koncertek elérték a Kartelt is. A jó ideje átvariálódott felállású, most már inkább rap/rock banda a klasszikus éra tagjaival, azaz Lory B-vel, Sámsonnal és Stevevel felvértezve csaptak bele a lecsóba és nyomták bele a Barba Negrába az idén húsz éves Jégre Teszlek lemezt, de azt úgy, ahogy illik, minden dalról megemlékezve. És hogy milyen volt az este? Soha rosszabbat! De lássuk bővebben!
Az alakuló zenei ízlésemben fontos szerepet játszott az akkor éppen a csúcson lévő, így Magyarország minden lakosát ilyen, vagy olyan formában megmozgató Ganxsta Zolee és a Kartel. Nyilván, kis tökösként nem a mondanivaló jött be, hanem az, hogy csúnyán beszélnek és hogy ez milyen menő már! Lehetett röhögni azon, ha meghallottunk egy-egy obszcénabb kifejezést és lehalkítottuk, ha épp egy felnőtt járt arra. Aztán idővel már kicsit jobban is beleástam magam a munkásságukba, lettek kedvenc dalaim, lemezeim, néhány közülük kvázi himnuszként, indulóként is megmaradt a lejátszási listámban, de mire - a nagy metalkodás közepette - eljutottam volna addig, hogy élőben is megnézzem őket, a klasszikus felállás szétszéledt és már a Fényes Ösvénnyel együtt nyomták, az eredeti tagok közül csak Zoleet és Big Daddy Lacát megtartva. Ez a pár alkalom is hihetetlen élmény volt, hiszen a kedvenc dalaimból többet már élőben is hallhattam, mégis kíváncsi lettem volna egy igazi, régivonalas Kartel showra is.
Tavaly jött is a lehetőség a Ganxsta 50-es bulival, amiről gyönyörűen, ízlésesen lecsúsztam, ettem is a kefét miatta. Így amikor meghallottam ennek a koncertnek a hírét, nem volt olyan isten, aki eltántorított volna attól hogy ott legyek én is szombat este a 'Negrában! Azt persze be kell vallanom, hogy hiába van rajta néhány igazi klasszikus (pl. Keleti oldal, nyugati oldal, Rossz vér, Ki a fasza gyerek?), azért a Jégre Teszlek nem tartozik a kedvenc Kartel lemezeim közé, de mégis illett elzarándokolni, mert ilyen alkalom nem sokszor adódik az életben, már ha fog még egyáltalán.
Ahogy már jóval a koncert előtt is kiderült, teltházas eseménnyel volt dolgunk, ami szerintem a teljes lemez mellett a spéci, régi felállásnak is köszönhető volt. Hogy ezt még megextrázzák a fenegyerekek, a vendégzenészek (róluk később) mellett még extra fúvósok is színesítették a hangzást, tehát mindenki minőségi bulit kapott a pénzéért és akkor még a fényekről és vetítésekről nem is beszéltem.
De kezdjük az elején! A bemelegítésben KILLAKIKITT, Vicc Beatz - Jam Balaya, PHAT és Siska Finuccsi nyomattak egy kb. háromnegyed órás szettet, ami nem volt rossz, de ez a fajta újvonalas "faszagyerek" rap nem feltétlen az én kenyerem. De természetesen ennél autentikusabb, régisulis, mikrofoncserélős rapműsort nem is lehetett volna elképzelni ide, szóval... Maradjunk annyiban, hogy nem volt az én stílusom, de bajom igazán nem volt vele, "köcsögrocker" vagyok, na.
Aztán 22:00... helyett 22:15-kor elkezdődött az, amiért mindenki odazarándokolt. Már az intronál, ami egyben a Jégre Teszlek lemez felvezetője is volt annak idején, sejthettük, hogy a zene mellett a látvány sem lesz utolsó, a hatalmas LED-falon megjelent a hoki mezekbe burkolt nagy ötös, aztán be is robbantak a színpadra a Ki a fasza gyerek?-kel. Itt a bennem felmerülő egyetlen kérdés is válaszra talált: igen, sorrendben lesznek a dalok. Miután igazán megtudtuk, hogy ki is a fasza gyerek (nem mintha az ott lévőknek ez kérdés lett volna) kaptuk is szépen az igét, jött a Keleti oldal, nyugati oldal az elmaradhatatlan integetéssel, majd... tudjátok mit, nem fogom felsorolni, úgyis mindenki ismeri a sorrendet, vagy ha nem, könnyen utána tud nézni.
Ahogy a lemezen, úgy itt, élőben is megjelent Szasza, sőt, még Charlie is a Nekünk csak a zene traktusaiban, a női vokálokat pedig az X-Faktorból ismerős Péterffy Lili biztosította. Na, persze volt némi "csalás", hiszen Dopeman nem tette tiszteletét a koncerten, így a részeit hol Big Daddy, hol Lory B, hol pedig Siska nyomta el, sőt, mintegy fricskaként a szövegekből is kisunnyogták a nevét, illetve ahol lehetett, a vetítésekből is lemaradt az egykori tag. Hogy miért, azt nem tudom, nem is érdekel, ez van, így is tetszett a rapper-toár (kac-kac).
De ha már vetítés! Minden dal kapott valami egyedi kisfilmet, ha éppen nem a rá megjelent videoklip enyhén módosított verzióját láttuk, akkor vagy régi fotókból készült montázsokat, vagy valami animációt láthattunk, mindig volt valami és ez nagyon dicséretes. A hangulat végig hatalmas volt mind a színpadon, mind azelőtt, ment az ökörködés, vigyorgás, heccelés, viccelés, mintha mindig is így lett volna! A dalok közül kettőt emelnék ki, eltérő okokból. A személyes kedvencem a Rossz vér akkorát szólt, mint egy ház! Így, áthangszerelve még baljósabb lett az alap, sokkal sötétebb lett az összkép. Ha a srácok nem lettek volna fenn a színpadon, a közönség akkor is feltalálta volna magát, hiszen szinte elnyomta Ganxstáékat a tömeg ereje, legalábbis hangerőben! HATALMAS volt, csupa nagybetűvel! A másik, amit külön megemlítenék, a Hyva Suomi, ami mint tudjuk, Finnország első hoki VB győzelmének állít emléket. Lemezen még oké volt a dal, viszont így "élőben" furcsán hatott, hiszen nem élő produkcióról volt szó, hanem a dalra összevágott meccsrészleteket vetítettek ki nekünk egy TV "képernyőjén", a srácok pedig a monitorládákra leülve nézték velünk együtt. Értem én a dal jelentőségét és erejét, de én (kövezzetek meg bátran), kihagytam volna. Ez legyen az én személyes problémám, az este értékéből nem vont le semmit.
A full lemez után következett a második blokk, melyben egy best of műsort kaptunk az uraktól. Már rögtön az elején belecsaptak A jó, a rossz és a Kartel traktusaiba, majd volt Telepi gyerekek, Vato Loco, Néhány jó dolog és még egy pár dal a teljesség igénye nélkül. Csak azt sajnálom, hogy - ahogy nálam szokás - a végéről el kellett jönnöm, mert biztos vagyok benne, hogy sok kedvencem elhangzott még a blokk maradék részében. De talán majd egyszer sikerül megoldanom azt is, hogy nem kell a vonathoz rohannom, addig viszont a későre csúszó koncertek vége mindig a rejtélyes köd homályába fog veszni és bizony ellentétben sokakkal, nem az alkohol miatt.
Minden összevetve egy hatalmas este volt ez a Barba Negrában. Egy klasszikus lemezt adott elő egy klasszikus társaság az autentikusan odaillő tagokkal, neves és kiváló vendégekkel, az ismerteken kívül is kiváló dalválasztással, szóval ötcsillag, hatalmas pacsi, elismerésem a Ganxsta Zolee és a Kartelnek! Ha jól láttam, a kamerák is forogtak az estén, szóval remélem, minél hamarabb vissza tudom nézni, az ott történteket, illetve legalább ilyen formában pótolhatom majd a sajnálatos módon kihagyni kényszerült dalokat. Nem győzöm ismételni: hatalmas este volt, már most száz százalék, hogy a legközelebbi klasszik felállásos bulin is ott lesz a helyem, de addig is remélem, hogy lesz még alkalmam belefutni a mostani legénység által prezentált bulikba is. /theshattered/
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Tisztán emlékszem arra a nyárra. A fekete Corsám csak úgy szívta magába a nap sugarait, miközben Bitó barátommal róttuk az óbudai utcákat, üveges szemeinket napszemüveg mögé rejtve, és közben a lehúzott ablakokon át Zolee hangja töltötte be az üres teret. Azelőtt nem hallgattam hazai rap vagy hip-hop zenét, és azóta sem teszem, de a Jégre Teszlek volt a kivétel, A zenei alapok a legjobbaktól lettek összelopva, a szövegek pedig azelőtt számomra ismeretlen őszinteséggel ontották a vulgáris rímeket. A kollaboráló tagok nagy része amúgy is ismerős volt innen-onnan. Sámsonnal mentem 16 évesen életem első nagyobb külföldi túrájára Münchenbe, Szasza a szemközti házban lakott, és Zolival meg Mátyás Attilával többször is jöttek focizni vasárnaponként a Szőlő utcai ketrecbe, másnaposan, hulla készen. Aztán ott voltak a Sex Action bulik, a Blue Boxos összejövetelek, sok gyerekkori emlék. Szóval amikor kijött a Jégre Teszlek, teljesen egyértelműen vesztem el benne, hiszen a sok rizsa közt megbújt az ifjúságom, Zoli megénekelte mindazt, ami engem is körbevett. A hitelességét megkérdőjelezni kár lenne, Ő az a fazon, aki azt mondja, amit tesz, és azt teszi, amit mond.
Aztán ahogy jött, úgy is ment, nem követtem tovább a Kartel ténykedését. Hallottam a vitákról, a vidéki haknikról, de egészen a múlt hét közepéig arra sem gondoltam volna, hogy én egyszer még látom őket élőben. Akkor viszont kitalálták a barátok, hogy menjünk le, és nézzük meg, ha már valaha mindenkinek himnuszi jelentőséggel bírtak a veretes rímek. A sold out ténye sem riasztott el minket, és felvásároltuk az összes eladósorba került jegyet a netről. Leleményességünk jutalmául kezdés előtt 10 perccel sikerült beesnünk a Negrába.
20 éves a Jégre Teszlek, a színpadon pedig az eredeti tagságon - Zolee, Lory B., OJ Sámson, Steve és Big Daddy Laca - kívül ott volt Szasza, Péterffy Lili, Horvát Charlie (Minek ide szöveg jóember, nekünk csak a zene szóljon) és még sokan mások. A Barba tömve, a közönség pedig a leghomogénebb, amennyire csak lehetséges. Voltak itt kurvák, gengszterek, rockerek, futballhuligánok, jól szituált, tisztességben megőszült családapák, és a következő generációból néhányan, bár az ő jelenlétük szerintem indokolatlan. Az intrót követően ellepték a színpadot a zenészek és a szövegfelelősök, a közönség pedig aktívan kivette a részét a buliból. A nosztalgiafaktoron felül komoly vonzerőt jelentett számomra, hogy a zene nem playback, hanem full élő, de így utólag lehet a playback jobban működött volna, mert számomra erőtlen és halk volt végig. Ez persze nem sokat vont ki az élvezetből, ráadásul én már tök süket lettem az elmúlt 29 év koncertjeitől, így nekem ezek a finomra hangolt dolgok nem működnek már....Jöttek sorban szépen a kultikus slágerek, ahogy azt ígérték, lement az egész lemez, mi pedig sokad magunkkal együtt örültünk annak, hogy a sok viszály és balhé ellenére, létre jött ez az este, még ha csak utólag mondom is ezt, hiszen 2 hete még azt sem tudtam, hogy lesz ilyen esemény. Így viszont amondó vagyok, hogy a nagy sikerre való tekintettel nyáron a Trackben újra megrendezendő bulira már szemfülesebb leszek, és gondoskodok időben a jegyeinkről, mert jó volt ez is, de az augusztusi nyári melegben, egy trikóban és flip-flopban egészen biztosan jobban beadja majd a gettófeelinget! :D /ernő hellacopter/
