2015 után újra visszatért kishazánkba az egykori nu/rap metal csillag Crazy Town. A mindenki által ismert Butterfly (ezt már nem növik ki) megalkotói második alkalommal léptek fel Magyarországon, ezúttal a Dürer után az Akvárium Kis Hallja lett a kiszemelt helyszín egy kis jóféle retrós bugyogásra.

Bevallom töredelmesen, a Crazy Town sosem volt elsővonalas, de még másodvonalas kedvencem sem, kb. a Drowning/Butterfly kettős ugrott be mindig, amikor szóba kerültek, ráadásul sokakkal ellentétben az utóbbit sokáig nem is csipáztam. Mégis, amikor úgy adódott, hogy elmehettem a koncertre, nem tudtam nemet mondani, hiszen az általam elsőként megkedvelt rockzenei irányzat, a nu metal (most az, hogy mennyire rock, vagy metal, ne menjünk bele) egyik zászlóshajója voltak, de alsó hangon is B-kategóriás sztárjai, tehát szinte illett megnéznem őket. Ahogy majd a későbbiekből le fog jönni, egyáltalán nem bántam meg, sőt, kimondottan kellemesen csalódtam az amcsi srácok zenéjében.

Nem úgy, mint az előzenekar Flatbandben. Amikor tavaly láttam őket az Enter Shikari előtt, nagyon szimpatikus volt, ahogy tolták, még a zenék közötti megfejtések sem voltak annyira rosszak (csak kicsit sablonosak, de az belefér), viszont most úgy néz ki, mintha kicsit elvesztették volna az irányt. Míg akkor úgy tűnt, hogy ők lesznek a magyar ’Shikari, most már inkább egy magyar Linkin Parknak hatott az összkép. Szó se róla, az elejétől jól hangolt fények és vetítés nagyon príma volt, ezen a szinten tényleg hatalmas profizmusra vall (le a kalappal emiatt!), viszont az énekes hozzáállása annyira nem volt nekem bejövős. Eleve a bundakabát alatt félmeztelenül, napszemüvegben belibbenés is már felhúzta a szemöldökömet, de ezzel még nem lett volna baj, ha az ének nem lett volna egyrészt érthetetlen, másrész elég hamis, plusz a felkonfok és az egyéb megnyilvánulások is elég arcoskodóak voltak. Kevesebb sztárallűr kellene, kicsit energikusabb, töményebb zene és nem lesz ez olyan rossz. De maradjunk meg a saját szintünkön, ne legyünk többek, mint ami!

Na, az utánuk jövő Ill Dosenál ha lehet, még fentebb szaladt a szemöldököm, ha nem pattant volna vissza a hajamról, talán le is esett volna a tarkómnál. Persze, ezen az estén nem volt meglepő, hogy rapről is szó esik, sőt, viszont eleve furcsállottam, hogy Ill Dose már előzetesben is csak negyed órát kapott a bizonyításra. Aztán kiderült, miért. A srác a jelenlegi Crazy Town DJ, Rick "R1CKONE" Dixon egy haverja, aztán ezért kapott lehetőséget. Vicces volt a srác, mert a mondhatni közepes alapokra egy közepesnél kicsit gyengébb rapet tolt, nem is tudom, hogy 4-5 dalnál volt-e több a performansz, talán nem is baj. Viszont utána rögtön felpattant a Crazy Town és ők szó szerint leszedték a plafont a helyről!

Azt már tudni lehetett, hogy a két eredeti énekesből csak Shifty Shellshock lesz itt, de mivel már említettem, engem nem igazán zavart, mert egyébként sem vagyok egy nagy CT-s, ráadásul a helyettese (akinek sajnos elfelejtettem a nevét) is prímán helyt állt. A hangosítás, még ha nem is volt a legélesebb és a legtisztább, nagyon veretes volt, rendesen odavert minden hang, a basszus úgy bőgött, hogy élvezett volt hallgatni. Az ének a két vokalista miatt kicsit kaotikus volt, de ezt betudom az élő fellépés varázsának, ráadásul a dobost és a DJ-t leszámítva mindenki oda-vissza felszántotta a színpadot, királyság volt! Nem utolsó sorban a dalok is pöpec ívben sorjáztak, nem volt olyan pillanat, amikor lankadt volna a figyelmem, jóarc módon még egy whiskey-kólát is bebarteroltak egy ingyen pólóra – nem sokan csinálnak már ilyet, maximális respekt a zenekarnak!

A közönség és a zenészek között folyamatosan ment a kommunikáció, tényleg elhittem nekik, hogy élvezettel csinálják. Ha még hakni is volt, nagyon hitelesen csinálták. Mondjuk ilyen vigyorokat és látható jó kedvet nehéz lenne színlelni, én úgy vélem. Na, nyilván a végére maradtak a legnagyobb slágerek, a Revolving Door, és természetesen Butterfly is. Előbbi előtt hangzott el a nagy ovációt kiváltó, végül a cikk alcímében landoló mondat is, amivel teljesen egyet tudok érteni, hiszen több jó dala is van a zenekarnak, amit eddig sajnos nem ismertem, jó eséllyel pótolni fogom az elmaradásomat. Persze, aki körülbelül olyan szintű „tájékozottsággal” rendelkezik, feltehette a kérdést: mi várható még? Hát, a Drowning, plusz egy új dal, a God Is My Witness is felcsendült a visszataps után, így az előzetesben meghirdetett kb. egy órás buli nem kevesebb, mint egy óra és huszonöt percesre dagadt, amit szerintem a jelenlévők a legkevésbé sem bántak!

Szóval a Crazy Town egy olyan koncertet hegesztett oda az Akváriumba hétfő este, hogy még azóta is azon agyalok, hogyan lehetséges ez egy, már több, mint tíz éve nem aktuális zenét játszó, de azért az újabb irányok felé is kacsintgató bandától. Lehet, hogy csak a pénzre ment az egész, viszont a rendesen megtömött teremben minden egyes ember érezhette, hogy a hangulat alapvetően jó a zenekaron belül, így biztos lesz még szerencsénk hozzájuk a jövőben. Ritkán szoktam ilyet, de köszönöm, Crazy Town!

Fotók: Hegyi Júlia Lily, további képeket ITT találtok