Március 3-án kerül a boltokba az utolsó lemez óta igencsak megreformált felállású Emmure új stúdiólemeze, a Look At Yourself. Az énekes Frankie Palmerin kívül mindenki távozott, távozni kényszerült a fedélzetről, így a friss tagok, az új korong és egy-két egyéb infó is szóba került a múlt heti beszélgetésünk alatt, melyet természetesen magával a frontemberrel sikerült abszolválni.
Köszönöm szépen jól. És te?
Köszönöm szépen! Kezdjük néhány kötelező kérdéssel. Hamarosan megjelenik az új nagylemez, a Look At Yourself. Van a címnek bármilyen speciális jelentése?
Igen! Tudod, ez számomra egy nagyon belsőséges lemez lesz, nagyon sok hozzám köthető dolog lesz rajta. Magamról, a saját dolgaimról fog szólni, hogy hogyan érzem magam, mit kellett volna máshogy csinálni. Van különleges jelentése is, de nem mennék igazán bele, mert egy csomó ember dolgait érinti. Tudod, ez a lemez egy művészeti darab, hagyom, hogy az emberek saját maguk dolgozzák fel a részeket, nem akarom elmondani, hogy mikről van szó rajta. Érted, hogy miről beszélek, ugye?
Persze, értem. Az új lemez megírásában még közreműködtek a régi tagok, vagy teljes mértékben az új emberekkel készült?
Nem, semmi nincs a lemezen a korábbi tagokról, mindent én magam, illetve Joshua Travis (az új gitáros – szerk.) írtunk meg rá, az egészet.
Játszottál is esetleg valamelyik hangszeren?
Nem, nem vagyok sem gitáros, sem basszer, sem dobos. Nem tudnék semmit sem jól eljátszani, ezért nem is érzem, hogy ilyen módon kellene a lemezen szerepelnem. Írtam egy-két dolgot, de ezeket rábíztam a nálam sokkal odaillőbb srácokra, olyan zsenikre, mint Justin Travis, aki egy valóra vált álom. Nagyon egy húron pendülünk, megértjük egymás gondolatait, nagyon jó együtt dolgozni, nagyon kreatív folyamat volt az egész. Mintha nekem szánta volna a sors, nagyon jól elvoltunk a dalírási időszak alatt is, nagyon várom már az új anyagot.
Én is! Már jó lenne élőben is látni titeket, viszont töröltétek az Európa-turnét. Számíthatunk valamilyen kárpótlásra?
Igen, abszolút! Az év vége felé ellátogatunk Európába, a lehető leghamarabb ellátogatunk mindenhova!
Más kiadóhoz szerződtetek időközben, átpártoltatok a Sharp Tonehoz. Mi ennek az oka?
Először is, mert a Victory Recordsal kötött szerződésünk lejárt. Így amikor szabaddá váltunk, megkerestük a Nuclear Blast-et, akiket keresztül a Sharp Tone lecsapott ránk. A Sharp Tone a Nuclear Blast amerikai leányvállalata, amivel egy új brandet akarnak létrehozni, olyan zenekarok lemezeit akarják kiadni, akik mostanában kezdték az ipart. Ez egyfajta új kezdet nekik is, nekünk is, egy új élmény mindannyiunk számára. Szóval ez egy új dolog, új energiákat ad a zenekarnak is, egy csomó új dologgal jár együtt. Szóval nagyon izgatott vagyok. Ez is az egyik oka annak, hogy miért a Sharp Tonehoz szerződtünk le és nem mással. Ez most az egyik legjobb hely a zenekar számára.
Honnan kerítetted elő az új srácokat?
Joshua Travisszel már több, mint tíz éve barátok vagyunk, szóval amikor szóba került a többiek kilépése, őt hívtam fel először. Korábban is tartottuk a kapcsolatot, szóval amikor nekem ez az ajtó bezárult, kinyílt neki egy másik, összehoztuk a dolgainkat. Ő hozta magával Josh Millert és Phil Lockettet, szóval amikor szóba került, hogy kellene egy basszusgitáros és egy dobos, neki már meg is voltak az emberei. Így történt a dolog.
Mi volt neked a tavalyi év lemeze?
Ha metalról van szó, akkor számomra a legkeményebb anyag az az új Vanna album volt. Brutálisan jól szól az egész album. De 2016 legjobb lemezéről van szó, akkor az új Die Antwoord anyagot, a Mount Ninji And The Nice Time Kidet mondanám. Azon kívül nem találtam jobbat tavaly.
Mi volt az eddigi legfurcsább színpadi élményed?
Nem is tudom. Már annyi veszett dolgot láttam, hogy nem is tudnék egyet kiemelni. Tudod, nem én vagyok a legjobb interjúalany, mert nem nagyon vannak jó sztorijaim. Nem tudom, hogy milyen furcsa dolgokat meséljek, mert amit én normálisnak gondolok, az másnak elég furcsa lehet és fordítva, szóval nem is tudom. Láttam már egy pár érdekes dolgot, de úgy igazán furcsát nem igazán. Volt már, hogy emberek a színpadon kérték meg egymás kezét, amikor mi éppen játszottunk, de nem is tudom. Nem igazán tudok erre a kérdésre válaszolni, sajnálom.
Van bármi különleges koncert előtti, vagy utáni szokásod?
A koncert és igazából az egész nap azon múlik, hogy milyen kedvem van és hogy áll éppen a hangom. Reggel felkelek, megreggelizek, iszok egy teát, elintézem a napi tennivalókat, de közben vigyázok magamra, a diétámra, ilyenekre. Szóval eszek egy kicsit, elszívok egy kis füvet, lazítok... Egész nap a zenekarral lógok. Egy órával a koncert előtt felöltözök, nyújtok kicsit, bemelegítem a hangomat. A buli után kicsit pihentetem a hangszálaimat, majd kimegyek a merchhöz, beszélgetek az emberekkel. Általában csak bizonyos dolgokat eszek, iszok, hogy a hangomat kordában tartsam és mindig csúcsformában legyek. Sokkal jobban odafigyelek magamra, mint bármikor tettem az énekes/screamer, nevezd, ahogy szeretnéd, karrierem alatt. Szóval általában megvan, hogy mit csinálok egy nap, de leginkább lazulni szeretek, miközben odafigyelek az egészségemre is.
Az utolsó kérdés: mik a kedvenc videojátékaid, mikkel játszol mostanában?
Az örökös kedvenc játékom a Marvel Vs. Capcom 2, de amivel mostanában a legtöbbet játszok az a Tetris Ultimate. Az örökös kedvencem viszont akkor is a Marvel Vs. Capcom 2 marad. Amivel viszont játszani szeretnék, az a Tatumi Hakumi nem is tudom mi (én sem találtam rá, mire gondolhatott - szerk.), ez a japán ritmusalapú popsztár játék és nagyon függővé tudsz válni, pedig csak nemrég próbáltam ki. Nem is tudom, sokat tudnék a játékokról beszélni, de igazából ezeket tudom kiemelni.
Köszi szépen a lehetőséget és találkozunk Magyarországon!
Ott találkozunk!
