"Volt, hogy hónapokon át nem írtunk semmit, de olyan is, hogy próbáltam húsz-huszonöt percet Szentpéterivel és megszületett két dal"

Interjú Vörös András énekessel és Szűcs Péter dobossal, az Ørdøg tagjaival

2017. február 14. - theshattered

ordog_2017.jpgA múlt héten jelent meg az Ørdøg második nagylemeze, a Sötétanyag címre keresztelt zseniális dalcsokor. Ennek apropóján ültem le a csapat két tagjával, Vörös András énekessel és Szűcs Péter dobossal, akik egy-két máshol nem olvasható érdekességgel is megajándékoztak minket.

Azt, hogy kik vagytok, vagy honnan jöttetek, kihagyom, hiszen annak mindenki utána tud nézni.

Vörös András: Végül is egy újszülöttnek minden vicc új, és aki nem tudja, annak nem mondhatjuk, hogy unalmas elmesélni. Most talán ezzel a lemezzel viszont már elértük, hogy már nem úgy emlegetnek minket, hogy a Superbutt egykori tagjainak zenekara.
Szűcs Péter: Már nagyon várom, az első olyan interjút, amiben ez nincs benne. (nevet)

Én úgy terveztem, hogy nem lesz benne.

VA: De ez tök normális, mert amíg csak egy lemez volt, addig nem lehetett máshoz kötni és viszonyítani, mint a korábbi dolgainkhoz. Jó esetben azonban most van az a pont, amikor tényleg elkezdheti a saját életét élni ez a zenekar.

Mit érdemes tudni az új albumról? Ha még valaki esetleg még nem hallotta volna...

VA: Biztos sokan vannak, akik nem hallották még, legyünk őszinték.
SZP: Nem mondom, hogy nehéz szülés volt, inkább hektikus. 2014 decemberében jött ki az első lemezünk, aztán 2015 májusában két új dal már meg is volt. Én nagyon szeretettem volna, hogy hamarabb legyen lemez, de képtelenek voltunk megcsinálni. Nagyon sokáig volt, hogy hónapokon át nem írtunk semmit, de volt olyan, hogy próbáltam húsz-huszonöt percet Szentpéterivel és megszületett két dal. Sőt, amit hallasz a lemezen, abból a dalok fele hat-hét perc alatt meglett. Nem a végeredmény, értelemszerűen, de az alapok. Utána megint szünet. Ilyen hullámvasút volt.
VA: Az első számot konkrétan 2015. december 30-án énekeltem fel a demóra. Több mint egy évvel azelőtt, hogy kijött volna a lemez.
SZP: És akkor kész volt már vagy hat dal.
VA: Ebben nyilván benne van az is, hogy annyi időnk van ezzel az egésszel foglalkozni, amennyi. Nem vagyunk főállású zenészek, nem is leszünk soha, így ezt mindenkinek egy család-meló-zene mókuskerékbe kell beszorítania.  Ez a három dolog még beleférhet az ember életébe, egy negyedik már nagyon nem. Ezeket még úgy-ahogy össze lehet egyeztetni. Az ének- és szövegírás egyébként nálam mindig úgy megy, hogy megcsinálok egy számot, azt feléneklem, és csak utána állok neki a következőnek. Ez így simán eltart dalonként egy hónapig, de van, hogy kettő is lesz belőle. Szóval egyfelől készült a lemez úgy másfél évig megírással, felvételekkel együtt, másfelől, ha a tiszta időt vesszük... (gondolkodik)
SZP: Ha főállású zenészek lennénk, ez körülbelül 3 hét alatt meglett volna.
VA: De azt is tegyük hozzá, hogy ha főállású zenészek lennénk, lehet, hogy nem lenne ilyen az egész. Akkor nyilván egy csomó olyan szempont is lenne, ami így viszont nincs: hiszen sokkal komolyabb elvárások nehezednének ránk a közönség felől.
SZP: Teljesen más annak a lélektana.
VA: Abszolút. Bár persze nem tudhatjuk, mert soha nem jártunk abban a cipőben, de én úgy képzelem, hogy ha egyszer elkezd csörögni a kassza, akkor már nehéz figyelmen kívül hagyni, hogy mit várnak el azok, akik megveszik a lemezeidet és a koncertjeidre a belépőt.

LP-kiadás is lett a lemezhez rajongói nyomásra.

VA: Hát, igen. Bár azt a szót, hogy rajongó, szerintem egyikünk sem szereti használni. Ez valahogy mindig egy kicsit visszás. Annak sem jó, aki rajong, meg annak sem jó, akiért rajonganak. Én mindig azt szoktam mondani, hogy közönség van, meg hallgatóság. De a konkrét sztorira visszatérve: az LP igazi közösségi eredmény volt. Valaki kérdezte a Facebookon, hogy "Nem lesz bakelit?". Mi meg "Áh, azt úgysem venné senki.". De aztán összejött vagy húsz ilyen komment és valaki arról is küldött infót, hogy hol lehet kis példányszámban is gyártatni, úgyhogy ezt tényleg 100%-ban a közönségünknek köszönhetjük.
SZP: Nekem tök jó érzés, hogy van egy ilyenünk, még akkor is, ha nincs is otthon bakelitlejátszóm Aztán ki tudja, egyszer még akár sokat is érhet. (nevet)

Legyen az az én szegénységem, hogy az előző lemezen sem vettem észre egyből, de az új lemezen is vannak szépirodalmi utalások? Ugye ott van az Államtitkár is.

VA: Igen, például az, de annak a sztorija már le van írva egy pár helyen. Aztán ott van a 100X100000, amiben a Száz év magányból lett átvéve a prózai rész. A dalszövegnek egyébként nincs feltétlenül köze a könyvhöz, de azt gondoltam, hogy a refrénben szereplő „száz év magány” sor közhelyességét oldja egy kicsit, ha felhasználunk a konkrét regényből is valamit akkor már. Viszonylag könnyű talán azt is megfejteni, hogy az Óriás leszelnek József Attila Altatója adja az alapját.
SZP: Ha már mondtad, egy Black-Out-sor is van az egyik dalban.
VA: Igen, a Fényhozóban az „olvadó jégmező” sor, ami direkt tisztelgés. A Sátántangó cím pedig nyilván a Tar Béla-filmből, meg a Krasznahorkai-könyvből jött, de itt tényleg csak a címet loptuk el, más összefüggés nincs. Ha már volt egy Keringőnk, legyen egy tangónk is.
SZP: A Keringő egyébként már vagy tíz éve ott lapult a tarsolyunkban, mert Szentpéteri eredetileg valamikor 2006 táján hozta azt a témát, de akkor nem sikerült kész dalt összerakni belőle. Aztán időről-időre újra elővettük, de végül csak most született meg.
VA: A Sátántangóhoz visszatérve, az még csak egy vicces kis sztori, hogy a YouTube-on páran összevesztek kommentekben, hogy ki sátánista és ki nem az. Az viszont már sokkal kevésbé volt az, amikor egy közeli barátunk jelezte, hogy nagyon mélyre szaladt neki a videó, mert ő is pravoszláv vallású, és neki az jött át, hogy felgyújtjuk az ikonokat és magunkat tesszük a szentek helyére. Mindezt ráadásul úgy, hogy a premier napja a pravoszláv karácsony estéje volt, január hetedike, ami persze teljesen véletlenül alakult így.
SZP: Eredetileg a bakelit borítójának a videóban szereplő ikonos képet terveztük volna, de ennek hatására letettünk róla, mert nem célunk fölöslegesen megbántani senkit. Márpedig itt nagyon jól látszott, hogy akaratlanul is hogy bele tudunk taposni mások lelkébe, és mennyire másképp tudják értelmezni az emberek a dolgokat ahhoz képest, amit mi gondoltunk bele eredetileg.
VA: Hát, igen, izgalmas dolog ez, hogy ki mibe mit lát bele. Erre szoktuk azt mondani, hogy ha valami megjelenik, az onnantól már nem a miénk. Ezt kiraktuk az asztalra, innentől mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja. Nekem persze jól tud esni, ha a szövegekkel foglalkoznak, de nem kell ezt nagyon túlgondolni.

ordog_2016.jpg
Egyébként nektek fontos, hogy a szövegek a jelenkori eseményekre reflektáljanak?

VA: Nekem nem igazán.
SZP: Én csak általánosságban tudok erre válaszolni. Különösebben nem szeretem a politikáról szóló szövegeket, vagy a direkt politizáló zenekarokat. Van, hogy szeretem a zenét, mint Rage Against The Machine-t, de a szöveg engem nem érdekel különösebben. Ha valami burkoltan, vagy indirekt módon benne van, azon szívesen elgondolkodom, de a direkt megmondást nem szeretem.
VA: Annál is inkább, mert ha belegondolsz: micsoda butaság kampányolni valami mellett. Az én saját nézeteim is folyamatosan változnak. Persze, vannak olyan állandó értékek, mint hogy nem ölsz embert, vagy nem vagy rasszista, amik fontos dolgok. Viszont direkt módon kampányolni egy párt, vagy nézetrendszer mellett már azért is hülyeség, mert én magam sem tudom fixen kijelenteni, hogy mihez vonzódom jobban. Van, amikor egy liberális dolog jön be, van, amikor épp az ellenkezőjével értek egyet. Nagyon nehéz lenne állást foglalni. Nemrégiben olvastam Gulyás Péter kortárs magyar író könyvében egy olyasmi mondatot, hogy "A kérdések érdekelnek, mert csak a kérdések állandók, a válaszok mindig változnak." Nincsenek örökérvényű igazságok. Még általában sem, nemhogy a politikában.

A bejegyzés trackback címe:

http://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr9612255154

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum