Történt tehát, hogy a közelmúltban két teljesen öntörvényű, ráadásul sokrétűségében hasonló, de stílusát tekintve eltérő zenei megközelítésben alkotó, Astru (Mazarine) és Nagaarum …a mizantrópia és elidegenedés újabb értelmezései… címen megjelentetett egy finoman szólva is ritkaságnak számító, összesen tíz tételt tartalmazó közös split kiadványt, méghozzá kazettán... Nos, ez az apropó már bőven elegendő egy alapos beszélgetéshez, ám az alább olvasható interjú az anyag hangról hangra történő boncolása helyett egy igen rendhagyó, néhol filozofikus hangulatú eszmecserébe fordult át.
Milyen tényezők hoznak össze két teljesen egyedi megközelítésben alkotó magányos farkast egy közös kiadvány publikálására?
Nagaarum: Ez elég egyszerűen alakult. Régóta figyeljük egymás ténykedését, és tavaly Mazarine megkért, hogy írjak az Aenigma című lemezéről. Pár nap hallgatás után nálam az az év lemeze lett. Korábban kilátásban volt egy In Vacuo - Astru split, csak mivel az In Vacuo most inaktív, úgy döntöttem, hogy megkérdezem tőle, hogy mehetne-ez a közös kiadvány a Nagaarummal.
Astru: A béke, a szeretet és az internet ilyen csodákra képes... Komolyabbra fordítva a szót: a generációs egyezések, a felfogás/hozzáállás sokat segítettek a dolgon. Az egész teljesen zökkenőmentesen és könnyedén zajlott le.
Felmerülhet a jövőben akár másfajta Mazarine / Nagaarum alkotói fúzió is?
N: Közös zenekarra gondolsz? Nem tudom... Projectezgetni mindketten szeretünk, de konkrétan kétszemélyes projectről nem volt még szó.
A: Ha valamelyikünk fejében pattan ilyen szikra, akkor lehet róla szó, de egyelőre elvagyunk magunk egyedül. Ezt mi választottuk, nem a kényszer vitt rá, szóval ráfeszülve szerintem egyikünk sincs ilyesmire.
Honnan az ismeretség és, a közös nevező?
N: Az In Vacuoból Emp hívta fel a figyelmemet az Astru projectre. Idehaza ez az industrial black metal nem annyira elterjedt, úgyhogy számomra elég üdítő élmény volt hallgatni a kiadványokat a Bandcamp oldalon. A közös nevező nem tudom mennyire illik ránk, mert a zenénk egyetlen hasonlósága a különcsége talán. Én nem tudok annyira elvetemülten nyomasztó és sötét lenni, mint Mazarine. Másrészt az Astru project sem köti magát semmi szabályhoz. Ha belehallgatsz a számos kiadványába, láthatod, hogy nála is előfordulnak olyan anyagok, amik még csak hírből sem hasonlítanak a metalra. Talán ez még egy közös pont...
A: Érdekességként hozzátenném, hogy személyesen még nem találkoztunk, ebben az értelemben nem ismerjük egymást. Az a furcsa helyzet alakult ki, hogy nekem nagy kedvencem lett az In Vacuo, aztán Naga is rendesen rákattant az Aenigma anyagomra - meglepően nagy, egyben kölcsönös a zenei tisztelet közöttünk, ami szerintem a közös nevező alapja volt.
Ha már említésre került a tisztelet, beszéljünk kicsit az emberi értékekről, vagy akár azok hiányáról. A mizantrópia kiváltó oka véleményetek szerint az általános kiábrándultság, vagy inkább a tömegek felé irányuló egyfajta kétségbeesett nevelőszándék mellékhatása? Vagy teljesen máshol keresendő a megfejtés?
N: Szerintem ez lesz az a pont, ahol végül is előjön a Mazarine világnézete és az enyém közötti nagy különbség. Felekezet nélküli kereszténynek tartom magam, vagyis nincs vallási elöljáróm, semmiféle liturgika nem érdekel, csak a Szentírás.
Tulajdonképpen nem is lehetnék mizantróp, ez ellenkezik a hitemmel. Egyfajta sajnálatot érzek inkább a fajtársaim iránt. A mizantrópiából és az elidegenedésből inkább annyi marad, hogy egy szűk körön kívül nem óhajtok bensőséges kapcsolatot teremteni senkivel. A nevelő szándék részemről megvolt-megvan, de szerintem nem rendelkezem annyi intelligenciával, hogy képes lennék átadni fontos dolgokat. A keresztények feladata a térítés is, de eddig mindig kudarcot vallottam.
A: Az embergyűlöletet egyszerűen a tapasztalat váltja ki belőlem, a múlt és a jelen egyaránt. Az elidegenedést egyrészt a máshogy gondolkodás - másrészt rám is hatnak azok a mesterségesen generált hatások, amik ezt általánosan előidézik. De ahogy Naga is mondta: "egy szűk körön kívül nem óhajtok bensőséges kapcsolatot teremteni senkivel". Az igazi baj azzal a többséggel lehet, amelyik egyáltalán nem képes bensőséges kapcsolatot kialakítani.
Azt hiszem, hogy most jött el az a pillanat, amikor a kedves olvasónak homlokközépig csúszik fel a szemöldöke. Nagaarum személyében adott tehát egy sötét atmoszférájú zenéket alkotó művész, akit nagyban Black Metal zenekarok és zeneszerzők inspirálnak, és kiderül, hogy valójában keresztény értékrendek szerint él. Személy szerint nagy tisztelője vagyok az ellentmondásos karaktereknek, ám ezzel együtt is nagyon érdekel, hogy fér meg egymás mellett a vallásod és a vele ellentétes oldalt képviselő zenekaroktól származó ihletés?
N: Aki hisz Istenben, az hisz a sátánban is, és fordítva is. Aki önmagát sátánistának tartja, az elfogadta a kereszténységet. A kettő nincs meg egymás nélkül. Vagyis tulajdonképpen a sátánistákkal egy felekezetbe tartozon, csak a másik pólushoz vonzódom. Dante, Madách és Tolkien is keresztény volt, mégis írtak mindhárman a sötét oldalról, a pokolról, a mocsokról...
A: Kénytelen vagyok itt tisztázni pár dolgot, alapvetően csak a LaVey "féle" sátánizmus "sátánizmus". E nézet szerint a sátán nem egy létező dolog, hanem az ellenállás szimbóluma, és Istennek ezért nem is lehetne ellentéte. Istennek - mint egyfajta ősakaratnak - nincs ellentéte, alfa és omega egyben. Amit, az önmagukat sátánistának hirdető zenekarok képviselnek, általában merőben ellentmond magának a sátánizmusnak. Gyakorlatilag pont a kilenc sátáni bűn az, amit folyamatosan elkövetnek, ilyen megközelítésben közelebb állnak a dogmatikus kereszténységhez, mint a sátánizmushoz.
N: Igaz is. A Sátán Bibliájáról megfeledkeztem. LaVey individualista ateizmusáról. Hivatalosan a követőit szintén sátánistáknak hívják.
Az In Vacuo kapcsán mi az inaktivitás oka? Ideiglenes leállásról van szó?
N: Túl sok tervszerűséget nem kell keresni a bandáink működésével kapcsolatban. Őszintén szólva erre február 18-a után tudok válaszolni. Nagyon vicces helyzet állt most elő, nyilvánosban nem magyarázhatom el. A dátum NEM érinti az In Vacuo menetrendeket... annyira... csak kicsit. Mindenesetre az a project számomra nagyon fontos... Emp nagyon különlegesen tudott inspirálni a dobolásával. Tudni kell, hogy abban a projectben minden a dobból indul ki.
Bármennyire is furcsa szóhasználat egy ennyire súlyos underground kiadvánnyal kapcsolatban, mégis számomra üde színfoltot jelent, ha az alkotók figyelmen kívül hagyják a stíluskorlátokat. Kérdés, hogy az ínyenceken túl mennyire nyitott és befogadó a hallgatóság? Tapasztalataitok szerint idehaza is van „piaca” az egyedi és az átlagos hallgató számára nehezebben befogadható zenéknek, vagy a nemzetközi színtéren jóval jelentősebb az érdeklődés?
N: Egyáltalán nem nyitott és befogadó a hallgatóság, és én ennek őszintén örülök. A zenémet egyfajta szűrőnek tartom. Természetesen nem vetek meg senkit, akinek nem tetszik, pusztán úgy érzem, hogy velük nem kell, beszéljek a munkáimról. A közeli barátaim közül is sokan hallgathatatlannak tartják a zenéimet.
A: A nagy számok törvénye miatt nyilván nagyobb lehetne külföldön az érdeklődés, de ez országonként változhat. Egy olyan országban például, ahol a nemzeti operaházban lép fel az Ulver teltház előtt - bizonyára elfogadottabbak a kísérleti zenék. De összességében itthon és külföldön egyaránt hanyatlóban van a nem konvencionális dolgok befogadóképessége.'94-ben jött ki az Amon Hen G.L.A.S.S. demója, sokunknak meghatározó a mai napig - most, 2017-ben nem hiszem, hogy a többség tudna vele mit kezdeni, ez is egy apró, de egyértelműen visszafejlődésre utaló jel.
Mit érdemes tudnunk az anyagok megszületéséről? Mi volt a fő inspirációtok?
N: Astru koncepciója a téma. Nekem meg megtetszett. Az én inspirációm kb. az emberi hülyeség volt. Ahogy kisarjad, majd megerjed, aztán az egyedek elfogyasztják és bebasznak tőle.
A: Az a mindent átható és mindent irányító erő és technológia inspirált, amit az ember alkotott, de az irányítás észrevétlen kicsúszott a kezei közül.
A kontrol feletti elvesztés végül akár totális megsemmisüléshez is vezethet? Az is előfordulhat, hogy ezen a nyomtávon haladva a következő anyag posztapokaliptikus megközelítésben íródik?
A: elég sok minden vezethet akár a teljes megsemmisüléshez, sosem lehet tudni. Az ember a teljes megsemmisülésen a saját teljes megsemmisülését érti, pedig attól, mert esetleg az uralkodó faj kipusztul, még maga a szerves élet fennmaradhat. Maga a kontroll elvesztése meg sosem vezet jóra, semmilyen értelemben - mindig katasztrófával végződik. A következő anyag viszont a második világháborúról fog szólni, Budapest bombázásáról és arról, hogy milyen lehet ezt megélni - átélni, milyen maradandó hatása lehet egy ilyen traumának egy gyermeknél, és hasonlók.
Nagaarum, már az ismeretségünk hajnalán feltűnt, hogy komolyan vonzanak az egzakt tudományok. Honnan ez a nagyfokú érdeklődés?
N: Részben a szakmáim miatt van. egészségügyi iskolát végeztem, aztán végülis vegyész lettem Veszprémben az egyetemen. Ez megint csak elég tervszerűtlen tulajdonképpen.
Úgyhogy az egészségügy és a kémia már adott némi rálátást az egzakt tudományokra. De sok minden más is foglalkoztat, és hajlamos vagyok darabjaimra is hullani időnként. Nálam megfér együtt a teremtéselmélet és az Ősrobbanás. Sőt, véleményem szerint a bibliai teremtés az ősrobbanás utáni másodpercek - évek - évmilliók spontánnak hitt folyamatát írja le.
Mivel régóta követem a munkásságod nagyjából sejtem, hogy a következő anyagod várható témájáról hiába is kérdeznélek, hisz ha nem egyenes ági folytatásról van szó, mint a Belaja Tajga 1-2. esetében, akkor szinte biztos, hogy valami teljesen kiszámíthatatlan témával leped meg a hallgatóságot. Honnan ez a rengeteg inspiráció?
N: Inspiráció bármi lehet. A világ zenél.
