Kétségtelen, hogy az Asking Alexandria a fiatalok körében az egyik legnépszerűbb zenekar. Az is kétségtelen, hogy ez az eladásokban is tükröződik. Valamint az is egy jó jel erre, hogy élőben is kíváncsi rájuk a jónép, ugyanis egy teltházas bulival tértek vissza Magyarországra a brit metalosok. De lássuk, hogy láttam én, a zenekar ügyeiben szinte laikus koncertlátogató az egészet.

A három ideérkező banda, azaz az Asking Alexandria mellett a Silent Scream és a The Word Alive zenéjéből csak az utóbbiról és persze a főzenekarról tudok nyilatkozni, hiszen a Silent Screamet sikerült csont nélkül lekésnem. Na, sebaj, úgy voltam vele, még mindig ott van két, számomra szinte teljesen ismeretlen banda (jó, az AA-tól már hallottam ezt-azt), hadd szóljon, hiszen nem egyszer volt már úgy, hogy koncerten kedveltem meg zenekarokat. Na, nem sikerült. Próbálok objektíven nyilatkozni, hiszen a közönség nagyon jól érezte magát már a The Word Aliveon is, legalábbis én úgy láttam. Energia volt a zenekarban, az tény, viszont a dalok nekem teljesen összefolytak. A kommentárokból leszűrve minden korszakukból válogattak, még egy teljesen új szerzemény is felcsendült, de nagy differenciát nem véltem felfedezni a stílusukban, illetve annak bármilyen irányú változásában (de ne legyen igazam). A szokásos breakdown/dallamos/elektronikus elemek váltották egymást végig hol némi screammel, hol kicsit hamiskás énekkel, de ennyi. Engem nem győzött meg, de mondom, a közönség vette a dolgot, szóval vagy én vagyok már öreg ehhez a zenéhez (de rossz is ezt leírni), vagy tényleg csak nem jó hangulatomban kapott el a The Word Alive.

Viszont akkor az Asking Alexandria sem. Elhiszem, hogy jó zenéik vannak, ráadásul az elmúlt évek balhéi, az énekesek oda-vissza cseréje sem látszott rajtuk (leszámítva, hogy a Denis Stoffal felvett The Black dalait tökéletesen mellőzték), viszont valami nagyon nem klappolt. A koncertnek jó volt az íve, a fények is jól be lettek állítva, a hangosítással sem volt különösebben baj, leszámítva a Cameron Liddelt érintő folyamatos gitárhibákat, viszont valahogy nem állt össze a kép nekem itt sem. Ahogy leszűrtem, például Danny Worsnopnak (legalábbis nekem úgy tűnt) kicsit nagyobb is az arca a kelleténél (ez ellentétben Corey Taylorral, neki nem áll jól), de ez még egy dolog, hiszen el lehet adni a bulit így is. Már ha nem hamis az ember fia, mert bizony itt is beficcent nem egy, de nem is két oda nem illő hang.

Viszont ami legjobban bántott, az a kommentárok és köztes beszédek. Nem, félreértés ne essék, nem azzal van baj, hogy kommunikálnak a közönséggel, hanem azzal, ahogy. Ugyanis az egy dolog, hogy minden második dal után eltűnt szinte az egész zenekar (ettől minden bandánál kinyílik a zsebemben az a képzeletbeli bicska), viszont hogy egy főleg tizenévesek körében népszerű zenekar tagjainak miért kell a fasszal és a gecivel viccelődnie, azt nem bírom összerakni. Mert menő? "Sajnos" nem, ráadásul lehet, hogy az ilyen-olyan tudatmódosítókat is kicsit túltolták a koncert előtt/közben.

Viszont nézzük egy kicsit a zenekarhoz értőbb közönség szemével is a dolgot, mert ők egyenesen a britek tenyeréből ettek. Ment a tánc, a pogó, a circlepit, az éneklés, minden, ami kell, szóval ilyen szempontból rendben volt a buli. A lendület is adott volt, a megint csak számomra egyformának tűnő dalok között voltak jó pillanatok, úgyhogy ahogy elnéztem, a rajongóknak egy jó estét sikerült abszolválniuk. Mellesleg az Asking Alexandria showja nem volt valami iszonyat hosszú, 55 perc után már véget is ért a főblokk, majd két ráadásdal után már el is csendesedtek aznap estére a hangfalak (legalábbis ami az élő zenét illeti). Ha rajongó lennék, azt mondanám, hogy négy album után talán egy kicsit hosszabb koncertet is össze lehetne rakni, de mivel sajnos nem igazán fogott meg sem a britek, sem az előzenekar amcsik zenéje, így azt mondom, hogy jól volt ez így.

Lehet, engem szidni, hogy "ha nem szereted, miért mentél el", meg "lehet fikázni, de akkor csinálj jobbat" (egyébként tudok), de ha nem mentem volna el, sosem tudtam volna meg, milyen ennek a két zenekarnak az élő teljesítménye (nem nyert meg). Viszont ahogy elnéztem, a csak miattuk ellátogató fanatikusoknak maximálisan megérte az este és ez az igazán lényeges momentum. Szóval vagy csak öreg vagyok, vagy pedig az én készülékemben van a hiba, nem tudom...

FOTÓK: RÉTI ZSOLT. További képek ITT.