"Eddig is jobban éltünk, mint megérdemeltük" - Interjú az idén 30 éves AMD zenekarral

2017. április 21. - johndoesbasement

l1150012.JPGMég két hete sincs, hogy a Dürer Pincében sikerült elkapni az AMD zenekar teljes tagságát egy próbán, ahol épp a ritkán játszott számokból csiszoltak össze párat a következő, kellőképpen jelentős koncertjük kapcsán. A ritkán játszottakból és a régiekből, ahova közben Füleki Sanyi is becsatlakozott, akit ma már más bandákból ismerhetünk, de úgy huszonhét évvel ezelőtt még ő is az AMD zenekart erősítette. Az a bizonyos koncert pedig mindenképpen rendhagyó lesz, hiszen a harminc éves AMD legendáját hívatott ünnepelni április 29 - én szintén a Dürer Kertben. Kiskovács, Sík, Lörke, és Seza, akik ma a zenekart alkotják. Illetve mellettük az olyan korábbi tagok, mint Csiszi, Füleki Sanyi és Cséb, akik részben a régi számok szerzői is. Meg a két igen jóképű vendégzenekar, akik természetesen a Leukémia és a Bandanas lesznek, ha már a Budapest Hardcore ünnepel. Ennek a koncertnek és magának a zenekar harminc éves fennállásnak az apropóján beszélgettünk a Sanyival spontán kiegészült zenekarral.

Szerintem vágjunk egyből a közepébe! Tudom, hogy nem egy egyszerű kérdés, de milyen érzés egy harminc éves zenekar tagjának lenni napjainkban?

Kiskovács: Igazából nehéz. Nehéz összhangba hozni a dolgokat, ugyanis már mindenkinek mások a motivációi a zenekart illetően. Sok idővel ezelőtt négyen voltunk és mind a négyen ugyanazt akartuk. Ugyanarra mentünk. Mára ez megváltozott és már nem akarjuk ugyanazt. Nem csak a zenekar dolgait illetően. Emberileg is más a felállás. Nem beszélünk keresztbe-kasul hülyeségeket, ami mondjuk annak ellentmond, amit az AMD képvisel. Példaként, ha én mondjuk szélsőjobbos lennék, nem hangoztatnám ezt az AMD tagjaként, ehhez hasonló extrém dolgok nincsenek is, de tény, hogy sok mindenről már másképp is gondolkodunk.

Sík: Én a 'feel good' szempontjából tudnék válaszolni. Én nagyon örülök, hogy egyáltalán még élünk, létezünk. Hogy tudunk még együtt zenélni ennyi idő után is. Nagyon sokat változott a világ amióta mi elkezdtünk játszani. Akkor a nyolcvanas években volt egy életérzés. Aztán a kilencvenes években is volt egy életérzés. Aztán ma is van egy nagyon más életérzés, amit akár a már részben felnőtt gyerekeiken és ennél a generációnál látunk. Szóval a mostani fiatalokat kéne megkérdezni, hogy nekik milyen érzés itt lent zenélni Tiziéknél a Pincében. Mert ez a klubhangulat és klubélet már nagyon más, mint az, amiről ma a világ szól. Engem például már az is meglepett, hogy amikor 2006-ban újra összeállt a zenekar ez még mindig érdekelt valakit. Hogy ez akkor össze tudott még hozni háromszáz embert mondjuk. Ez csodálatos, de meglepő is egyben.

Akkor azt akarod mondani, hogy az AMD a régi szép idők máig itt maradt emléke is tulajdonképpen?

Sík: Nem tudom igazán, hogy ma hogyan is van ez. Hol mi tekinthető színtérnek és mit is jelent ez napjainkban. Biztos japánban, ahol teljesen őrült dolgok vannak és ezért máig nyitottak az extrémebb dolgokra, jól működik a klubélet az ottani punk és hardcore zenekaroknak, akik mondjuk viszik ezt a vonalat. De például Európájában most ez nehéz. Ebben a túliparosodott és szegmentált környezetben már nem alakulnak ki azok a dolgok, amik akkor. Az a fajta spontaneitás, ami jellemző volt a nyolcvanas évekre például itthon, már nincs meg szerintem. Abban a közegben ahonnan jövünk a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején megvolt az a spontán kezdeményező erő, ami létre tudott hozni zenekart, klubbot, rajongótábort és mindazt, ami akkor volt.

Kiskovács: Ehhez kapcsolódva vagy ezt igazolva pedig ott van az amerikai zenekarok példája. Ha jól megnézed, azok a bandák maradtak a legéletképesebbek és a legnagyobb respekttel máig rendelkezők, akik akkor alakultak. Azokban az időkben voltak aktívak. A Cro - Mags, Sick Of It All típusú bandák után következő hardcore generációk már nem tudtak olyan erővel hatni, akkora sikereket elérni. Máig ezek a bandák viszik a műfajt, mint vezető nevek. Mert még mindig ők is a legjobbak. Ami valószínű, hogy generációfüggő is. Hazai viszonylatban is, ha megnézed, azok akik utánunk kapcsolódtak bele ebbe a mozgalomba, szinte mind leforgácsolódtak, feloszlottak. Kell ehhez egy nagyon nagy adag elfogultság is, ami valamikor kialakult, de később talán úgy már nem volt jelen.

18042698_1695905393759920_650125449_o.jpg

Meséljetek klasszikus AMD sztorikat! Valamit a kezdetekből, ami folyamatosan visszatér a próbákon. Amit mindig el kell mesélni!

Sík: Nem tudom, hogy elég klasszikus-e, de elmesélem, hogy hogyan kerültem a zenekarba. Egyszer leszólított a Kiskovács, miután a Cséb bevonult katonának. Ugyanis abban az időben még ilyen dolgok is voltak, hogy be kellett vonulni katonának. Na szóval leszólított, hogy ki kéne menni Monorra és meg kéne tanulni pár számot, hogy akkor én ebben a zenekarban játszanék. Én meg fogtam a kutyát meg a gitárt és elindultam Monorra a megbeszélt napon. Viszont nem beszéltük meg pontosan a találkozó helyét. Akkoriban pedig ugye se mobil telefon, se facebook nem volt. Én pedig Monor alsónál az állomás elején szálltam le. Miközben Kiskovács az állomás másig végén keresett, de mivel nem talált visszament a próbahelyre és lenyomták a két órás próbát. Majd utána jöttek vissza, mert a Füleki Sanyi meg ment volna már vonattal vissza Pestre.

Kiskovács: Emlékszem. Kísértem ki a Sanyit a vonathoz a Sík meg ott állt a peronon a kutyájával meg a gitárjával.

Sík: Szóval, ha türelmetlenebb vagyok, vagy több vonat van visszafelé akkor simán visszamegyek Pestre és lehet, hogy az egészből nem lesz semmi, de így végül visszamentünk, beálltunk és feljátszottuk azt a pár számot.

Kiskovács: Klasszikusnak egyébként az is mondható, hogy mi a Sotárral egy iskolába jártunk. Ahol egyébként nyolcvanhétben végeztünk és bár akkor még nem létezett a zenekar, mi ott találtuk ki együtt, hogy fogunk csinálni egy bandát. A szövegek nagy része pedig már az órákon megíródott, pedig zene és a zenekar még sehol nem volt. Ott találtuk ki azt is, hogy legyen rövid neve a bandának. Nagyon bírtuk a G.B.H. nevű punkcsapatot és abban megegyeztünk, hogy nekünk is valami hasonlóan rövid név kell. Aztán kitaláltam, hogy legyen AMD. Mondtam a Sotárnak, akinek először nem tetszett. Aztán levezettem neki milyen jó szójáték, hogy Anti Military Demonstrations, ami közben ez egy géppisztoly neve is. Ő meg egy darabig gondolkodott, mint ahogy a királyok szoktak és mondta, hogy jó, akkor legyen ez.

Kiskovács: Másik klasszikus anekdota, amikor még olyan sztorik voltak a zenekar életében, mint mikor '89 környékén négy hetes turnén volt Európában a zenekar. Ahol közben meg lettünk hívva, hogy játszunk itthon a VHK előtt, mi meg simán haza is jöttünk azért az egy buliért. Mikor elindultunk láttam, hogy a Sotár elkezdi varrni a nadrágját a buszban. Megérkeztünk, lenyomtuk a bulit a Vágtázókkal, aztán mentünk is vissza nyugat felé, mert a turnéból még volt két hét. Három nap múlva lenézek útközben és látom, hogy a tű meg a cérna még mindig ott lóg a nadrágjából. Szóltam neki, ő meg tök elégedett volt, hogy abban van napok óta és egyszer sem szúrta meg a tű.

Sík: Az egy érdekes turné volt egyébként. Részben az akkori NSZK területén, ahol ez volt ennek a klubéletnek a fénykora szerintem. Amihez hozzátartoztak a fogaltházak és az azokban élő közösségek is persze. Ahol a koncertszervezések és a turnészervezések, mindig fura helyeken és fura arcokon keresztül mentek.

Füleki Sanyi: Erről a turnéról nekem is van egy jó sztorim. Kelet és nyugat Berlin között ugye határátkelés volt. Itthon persze leadva a rendelések, hogy gázspray, pillangókés és egyéb nyalánkságok, amik ugye szépen be is lettek szerezve. A táskák tehát tele ezekkel a segédeszközökkel. Azt hiszem egyedül Kiskovácsnál nem. Nála tetováló és metál magazinok voltak. A lényeg, hogy megálltunk a keleti határon, ahol természetesen jött a kontroll. Ahhoz egyébként már hozzá is voltunk szokva, hogy ki kellett ilyenkor pakolni az egész buszt. Aztán jött a határőr, rám és Sotárra rámutatott, hogy a táskánkkal együtt menjünk vele átvizsgálásra. Sotár viszont nem a saját táskáját hozta, ami ugye jól meg volt pakolva, hanem a Kiskovácsét. Tőlem persze azonnal elkobozták a késeket meg a többit, de Sotár megúszta, hiszen az ő táskájában csak újságok voltak.

Sík: Ha sztorizunk, akkor mindenképpen emlékezzünk meg azokról is, akik ma már nem lehetnek közöttünk. Ilyen pedig nem egyedül a Sotár a zenekar életében, mert például volt egy olyan haverunk, hogy Tüsi. Aki eljött velünk Koppenhágába, mint road ember. Ahova szépen meg is érkeztünk és kicsivel később már négy kedves dán honpolgár hozta már vissza a kezeinél és lábainál a fogva Tüsit, hogy találtak egy ilyen embert, de nem tudják mit csináljanak vele. Ugyanis már megfagyott félig. A sejtésük pedig az, hogy ebből a klubból jöhetett ki. Erős road volt meg kell hagyni. Kértem, hogy rakják be őt is a buszba a cuccunk mellé. De voltak olyanok is, mint például a Gömbember - Dani a Leukémiából - aki hippi volt. Meg a Buksza, aki skinhead volt. Meg a komoly beavatási szertartások, hogy ki hogyan lehet punk. Ezeket különben sokszor a Sotár találta ki, úgyhogy volt akinek andaxin tablettákkal és egy liter borral kezdődött a mozgalmi élet.

18042842_1695905650426561_2020384307_o.jpg

Lehet egyébként azt mondani, hogy az AMD történetében ezek voltak az aranyévek?

Sík: Ezek nem az aranyévek voltak. Ez a Sotárék élete volt Kőbányán.

Kiskovács: Szerintem az aranyéveknek a '89 és a '92 közötti időszakot lehetett tekinteni. Akkor rengeteg olyan külföldi buli és turné volt, ahol például ezek a sztorik is születettek. Aztán '92-ben elvették a Sotár útlevelét és onnantól nem tudtunk külföldre menni. Így az a nagyon aktív időszak ott valahol le is zárult.

Sík: '89 egyébként egy nagyon érdekes év volt a rendszerváltozással, rendszerváltozásokkal párhuzamosan. Lengyelek, litvánok, magyarok egyszerre indulhattak meg a nyugat felé és az ottani közönséget nagyon érdekelték a keleti blokk bandái. Nem tudom ma lehet-e még ilyen, de akkor ezek a dolgok ott kuriózumnak számítottak. Egy pillanat alatt eljutottunk nyugat Európában szinte mindenhova.

Kiskovács: A bulik pedig kivétel nélkül nagyon jók voltak mindenhol. De mondjuk játszottunk egyszer Belgiumban két helyi bandával együtt. Ahol az első belga zenekarnál nem mozdult meg senki. Mire Sotár mellém állt és mondja, hogy majd Soti bácsi megmutatja ezeknek, hogy kell mozogni. Erre felmentünk és nálunk is ugyanúgy állt mindenki fapofával. Egy másik bulit meg Hamburgban játszottunk egy Grosse Freiheit nevű helyen, ahol még a kezdő Beatles is játszott valamikor. Öt-hatszáz embernek játszottunk, hatalmas backstage, tele minden kajával. Meg egy hatalmas ropikupac. Amin volt két banán, amire egyből rányúltunk. Közben jön egy német rádiótól valaki, aki már Síkot interjúvolja. Mi meg ülünk ott mellette és a Sotár végig basztat, hogy túrjak már bele a ropiba, hátha van még alatta banán. A végén mondták, hogy elvihetünk mindent. Bevittem az oldal tamot, azt teleraktuk és másnap Stuttgartban még azt nyomta az egész zenekar amit onnan hoztunk.

18090775_1695906077093185_1953554778_o.jpg

Nyilván Sotár halála hatalmas veszteség volt a zenekarnak. Ezen túl azonban, hogy emlékeztek vissza, mennyire vagy hogyan változott a zenekar egy távozásnál, vagy egy új tag érkezésénél? Lehet ez alapján szakaszolni az AMD történetét?

Kiskovács: Az alap felállás ugye az volt, hogy Sotár, Cséb, Füleki Sanyi meg én. Aztán ahogy az előbbi sztoriban is benne volt, Csébet elvitték katonának. Ott azt gondoltuk, hogy basszusgitárost fogunk találni, azzal nem lehet probléma. Megtaláltuk Síkot az állomáson, szóval ez működött is. Utána viszont Sanyi már nem akart velünk zenélni, mert Guppi hazajött a katonaságból és ők tudták tovább csinálni a Leukémiát. Az már nehezebb volt, hogy ki a francot találunk a helyére. Aki jól is gitározik és zenét is tud írni. Majd megjelent Tádé, aki a Sotár egyik haverja volt. Képzett, ügyes rock gitáros, akivel toltuk is egy darabig, de egy soproni koncertnél láttuk ahogy a tizedik szám után beszalad a függöny mögé rázni a csuklóját, mert begörcsölt a keze a gyors témáktól. Na akkor sejtettük, hogy tovább kell majd keresni. Lörkével én már előtte is beszéltem és hívtam a zenekarba, de akkor még nem akarta ezt bevállalni. Viszont ekkor hívtuk még egyszer és már igent mondott. Ez '90-ben volt.

Lörke: Amikor engem először hívott a zenekar, akkor ez az egész még nagyon kezdeti stádiumban volt. Szóval mikor halottam őket, akkor mondtam, hogy kizárt dolog, ebben biztos, hogy nem veszek részt. Aztán egy hosszabb idő után amit külföldön töltöttem, mikor hazajöttem pont játszott az AMD a Ganzban. Előtte megint kérdeztek, hogy nincs-e kedvem velük zenélni. Lementem megnézni őket és az egy nagyon jó koncert volt, ahol azt éreztem ez már az a dolog amihez szívesen csatlakoznék. Abban a két évben az első hívás és a második hívás között rengeteget fejlődött a zenekar. De elsőre tényleg esélytelennek tűnt, hogy az AMD zenekarban fogok játszani. Az a bizonyos koncert viszont nagyon jó zenei élmény volt, onnantól én is akartam már a bandával játszani.

Sík: Akkor legyen itt egy gyors közbevetés, hogy hogyan is szólalt meg akkor a zene. Merthogy sokszor volt az, hogy volt valami a fejünkben, de egyszerűen nem tudott az lenni. Sem a technikusok, sem a cuccok nem voltak elég jók ahhoz, amit akartunk. Hiába voltak ott az erősítők, egyszerűen nem olyan volt, mint amilyet szerettünk volna. Most pedig ugrok egyet az időben, amikor 2006-ban újra összeállt a zenekar és csináltunk egy hasonlóan nagy bulit a Kultiplexben, mint amilyenre most szintén készülünk. Akkor azért mondtam többek között, hogy vegyük be a Fidót és azért írtunk át mindent két gitárra, mert egyszerűen annyit fejlődött tizenöt év alatt a technika, hogy akkor már meglehetett szólalni olyan durván, mint amilyet korábban is szerettünk volna. Ez pedig sikerült is. Úgy szóltunk ott, ahogy a kilencvenes években például sose tudtunk.

Kicsit még visszakanyarodva a tagcserék okozta változásokra. Ott volt például a Túlélők lemez, amiről most fogtok játszani pár számot a jubileumi koncerten. Korábban azonban saját megfogalmazásotok szerint is mellőztétek. Mi ennek az oka? Az miben különül el például az előtte létrejött cuccoktól?

Kiskovács: Én inkább úgy fogalmaznék, hogy kevésbé sikeres. A Zavargás és a Nem vagy idevaló című számokat egyébként még a Sotár is ismerte, hallotta. Amikor pedig megcsináltuk őket mindenkinek nagyon tetszett. Lassabbak és zúzósabbak lettek és bírtuk, hogy van ez az új dolog. Mellőzött pedig nem azért lett, mert nem szerettük, hanem mert elkezdődött azzal a lemezzel a turné és nem sokkal később gyakorlatilag szét is esett a zenekar. Szóval leginkább ez volt az oka, hogy azokat nem is játszottuk már annyit. Ez '95 végének a környéke és az is hozzátartozik, hogy korántsem volt már annyi koncert és koncertre járó, mint akár két-három évvel előtte.

Füleki Sanyi: Érdekes, mert szerintem ez a Csébbel készült Túlélők lemez, művészileg a csúcspontja az AMD történetének. Zeneileg, ahogy össze van rakva, az tökéletes. Én akkor azt gondoltam nem csinált még ilyen jó lemezt ez a zenekar. Ami aztán, amennyire én beleláttam, szerintem is egy méltatlanul mellőzött anyag lett valahogy.

l1150024.JPG

Akkor annak is köze lehet a mellőzöttséghez, hogy egyszerűen a zenekar egy nagyon nehéz időszakát hozza vissza, amihez nem feltétlenül jó emlékek párosulnak?

Sík: Nem feltétlenül. Itt például az is nagyon sokat számít, hogy mit szeret a közönség. Az igenis fontos, hogy mit akarnak hallani az emberek. Amikor megint elkezdtünk játszani az újjáalakulás után, akkor már bőven volt miből válogatni, de a fontos dalokat régebbről inkább éreztük, hogy működnek. Mindenki azokat akarta hallani.

Kiskovács: Tény, hogy amit az előbb hallottál itt lent, maga a Túlélők című szám, azt '96 óta nem játszottuk.

Lörke: Ami nekem nagy szívfájdalmam volt mindig is. Én azt gondolom, hogy azon a lemezen van egy csomó kurva jó szám. Például a Bárka az egyik valaha összehozott legjobb AMD szám. Ami érdekes ennél a lemeznél még, hogy én akkoriban nem voltam valami jó passzban, épp ezért is lehetett rám hatni, hogy milyen számokat csináljunk. Ez korábban nem volt jellemző. Így néhány szám azért is lett lassabb, mert a többiek szerették volna, hogy ilyenek legyenek. Ettől függetlenül én nagyon szeretem azt a lemezt. Viszont tény, hogy teljesen máshogy énekel a Cséb és mondjuk ez is megnehezíti azt, hogy ma is tudjuk játszani ezeket a dalokat.

Kiskovács: Meg ehhez az is hozzátartozik, hogy '95 környékén, amikor elkezdtek íródni ezek a dalok, pont akkor is turnén voltunk, Párizsiban játszottunk meg más helyeken Franciaországban, na akkor kezdett el megfertőzni minket a White Zombie. Nem mondom, hogy lenyúlás, de a Túlélőkben az alaptéma, az nagyon hasonló a La Sexorcisto album első dalához. Mondjuk sosem volt koncepció, hogy behúzzuk mások ötleteit, erre mindig is figyeltünk, de abban a lemezben ez nagyon benne van.

Seza: Szerintem amúgy az a Túlélők lemez egy rossz időszakban jött ki. Akkor, amikor jött Amerikából a populárisabb hardcore, ami egy más irányba, az új bandák stílusa felé vitte a figyelmet.

Seza! Te pedig ezekben az időkben már láttad az AMD zenekart a Fekete Lyukban igaz? Később pedig magad is rajongó lettél. Majd jó néhány évvel később bekerültél a zenekarba, mint énekes. Mesélnél, hogy ez milyen volt neked?

Seza: Valóban jártam a Fekete Lyukban párszor. Göndör hajú kis rocker voltam, beálltam a sarokba és kicsit talán még féltem is, de voltunk ott pár bulin. Az AMD-től az Auróráig minden jöhetett. Aztán sok-sok évvel később a KFT zenekarba szerettem volna jelentkezni, mint énekes, csak a Laár és a Lörke egymás mellett voltak a telefonomban és véletlenül félre nyomtam. Ha viszont egy kicsit komolyabbra veszem, akkor érdekes, hogy ahol a Csiszi énekel most a Slice and Dice zenekar, oda engem hívtak egy darabig énekelni a Zoliék. Próbára azonban soha nem jutottam le, mert mindig azt mondták még nem készültek el a számok. Aztán később meg azt, hogy ne is menjek, mert a Csiszi kikerült az AMD soraiból és visszament hozzájuk énekelni. Erre először csak poénból feldobtam, hogy oké, akkor én meg leszek az AMD énekese. Ezután nem sokkal aztán írtam végül egy levelet nekik, hogy beszállnék a zenekarba. A Lörke pedig visszaírt, hogy jöjjek le próbára. Persze én már azonnal mondtam a haveroknak, hogy én vagyok az AMD énekese. Pedig akkor még semmi nem dőlt el. Ettől függetlenül én azért ezt egyből meg is ünnepeltem egy-két konzervvel. Aztán lementem egy keddi napon, megvolt melyik számokat kellett megtanulnom. Elnyomtam őket. Ami mindenkinek tetszett és csütörtökön már mentünk stúdióba, kipróbálni ott hogy szólal meg az egész. Nem sokkal ezután, egy vagy két hét múlva már volt koncert időpont. Talán két hetem volt felkészülni, ami nagyon nem volt egyszerű. Rossz helyen szálltam be, összekevertem szövegeket meg ilyesmik. Mindemellett viszont rohadt nagy élmény is volt az egész. Egy kurva nagy öröm.

Lörke: Részemről egyébként minden tiszteletem a Sezáé, mert odajött egy teljesen kész lemeznél, ahol az utolsó pontig össze volt már rakva minden. Nem vett részt az alkotói folyamatban, kész volt már minden szöveg. Megvolt hogyan szóljon az ének. Azok, hogy hol kell majd belépni. Szóval minden. Ő ennek ellenére pedig simán bevállalta ezt, ami nagyon nem volt egy könnyű szituáció. Nekem például nem biztos, hogy menne az, hogy beszállok valamibe, ahol hangról hangra megvan minden.

l1150019.JPG

Na és ha már az új lemeznél tartunk. Ez például nektek miben különbözik, ha különbözik a többitől? Mert azért van egy más íz.

Kiskovács: Zeneileg nem. Nem igazán különbözik a korábbi AMD dolgoktól. Szövegekben inkább. A korábbiak megfognak, egyszerűbbek, egyből megvannak. Ennél az új anyagnál vannak részek, amiket még én sem tudok megjegyezni.

Lörke! Tulajdonképpen a lemez nagy részét te írtad meg. Neked például nem más?

Lörke: A zenében nem érzem, hogy lenne különbség. Én írtam meg a témákat és ezért kialakult az az alkotói folyamat, hogy lehoztam őket próbára és próbáltam átadni, megmutatni, hogy az én fejemben ez hogyan van. Ezt én nem tudom szavakkal átadni. Meg kellett mutatni. Akár azt is, hogy hogyan kell játszani. Ezek alapján aztán összeraktuk az egészet, hogy az egyszer legyen meg és onnan még mindig lehet változtatni, variálni. Nyolcvan százalékban aztán mégsem változtak ezek az ötletek. Mindenkinek tetszett ahogy összeállt. A szövegekkel meg úgy voltam, hogy azok tényleg sokkal személyesebbre sikerültek. Ezáltal fontosabbak is lettek és abban csak annyi lehetőséget hagytam, hogyha nagyon nem tetszik, akkor azt mondja el mindenki, de én szeretném átírni őket, ha szükséges. Ilyen pedig volt is.

Nehezebb volt esetleg azonosulni ezekkel a személyesebb szövegekkel a többieknek? Ezért volt erre szükség?

Sík: Nem is feltétlenül a mondanivaló miatt. Egyszerűen csak az is szempont volt, hogy hogyan illik a zenére, mennyire passzolnak össze a sorok a témákkal, meg ilyesmik. Régen is így zajlott az alkotói folyamat. Valaki hozott valamit és azt csiszolgattuk tovább addig amíg mindenkinek tetszett. Szerencsére mi nem a Judas Priest zenekar vagyunk, ahol taktusokra le van bontva a jogdíjjak miatt, hogy ki mennyit tett bele a számba. A közös munka pedig pont nagyon jó volt ennél a lemeznél. Alapvetően az AMD szövegei mindig is a világ fura dolgainak görbe tükörben való tükröződései voltak. Illetve a pszichoaktív szerek hatása az emberi elmére. Ebbe a hagyományba pedig ez az új anyag is simán belefér.

Kiskovács: Kihagytunk egyébként egy részt a történetből. Mert 2006-ban, mikor újjáalakult a zenekar a Lörkét például meg sem találtuk, hogy mit szólna ahhoz, ha megint együtt zenélnénk. Mert nem volt Pesten és nem is értük el sehogyan. Szóval először bevettük a Fidót. Aztán valahogy nagy nehezen előkerült a Lörke is. Az eredeti terv pedig az volt, hogy a Cséb fog tovább énekelni. Ő azonban később máshogy döntött. Ezzel párhuzamosan viszont Csiszi jelentkezett és már úgy jött le próbára, hogy mindent pontosan tudott a szövegektől a belépőkig. Ezeket pedig mind úgy tanulta meg amúgy, ahogy a Sotár nyomta régen.

Sík: Ennek ellenére a Csiszivel az volt a baj - különben érdekes lenne, ha most itt lenne és őt is megkérdezhetnéd - hogy ő előtte játszott egy nem tudom milyen nevű tribute zenekarban, ahol toltak AMD és Leukémia számokat is. Viszont az új számoknál a stúdióban valahogy nem tudott úgy odaállni, úgy megszólalni ahogy szerettük volna és azok vele nem álltak össze.

Lörke: Az volt a helyzet, hogy a szövegeknél is döntési helyzetben voltunk. Hogy ki írja meg azokat. Azonban Csiszi mondta, hogy nem érzi , hogy tudna olyan szövegeket írni, amik passzolnának az AMD eddigi dolgaihoz. Akkor döntöttem úgy, hogy azokat majd megírom én. Ami szinte kényszerpálya volt így, hiszen azoknak valahogy lennie kellett ahhoz, hogy legyen új lemez. Aztán amiket én írtam szövegeket, azokat ő nem igazán tudta elénekelni, mert nem is nagyon tudott azonosulni azok tartalmával. A Disznó évét például ő írta, az ment is neki, de az én szövegeimmel nem tudott mit kezdeni. Belőle nem úgy jött.

Kiskovács: Ez pedig nagyon nem volt könnyű, mert ahogy mondtam a régi számokkal nagyon jó volt vele zenélni. Színpadon tűz volt az ember. Akkor is felrobbant a hely, ha öten voltak a koncerten. Szóval tényleg nagyon jó volt. De ez a rész, az új lemez dalai valóban nem működtek.

l1150028.JPG

Te hogyan voltál ezzel Seza? Nálad nem volt ilyen probléma? Mennyire lett a tiéd, amit énekelsz?

Seza: Volt ami nem feltétlenül jött át elsőre, de ez a probléma nálam nem volt ennyire éles. Nekem inkább az volt nehéz, hogy bírjam. Egy betegség miatt nem voltam a felvételeknél a toppon, így én azzal küszködtem, hogy legyen elég erőm. Száz százalékban nem is vagyok megelégedve a teljesítményemmel az albumon, de akkor ez volt. Így kellet felnyomni.

Sanyi! Te hallgattad ezt az utolsó lemezt a banda egykori tagjaként?

Füleki Sanyi: Teljesen kívülállóként hallgattam meg. Nekem ez kevésbé változatos. Inkább olyan igazi klasszikus hardcore / punk daráló ahol nincs megállás. Mondjuk azt is tudni vagy hallgatni kell, hogy én ma milyen zenét játszom. Ott ugye percenként egyszer ütik be a pergőt és akkor már lehet, hogy kicsit gyorsak is vagyunk. Szóval nekem például ennél a négy számnál, amit játszottam most együtt a fiúkkal a próbán már görcsölt a kezem. Elszoktam ettől a játékstílustól, zenétől. Ettől függetlenül nagyon örülök, hogy most ennek a koncertnek a kedvéért megkerestek a srácok. Szerintem ez egy szép gesztus és abszolút várom is a bulit. Valamikor nekem is nagyon fontos szakasz volt az AMD zenekar.

Ezzel pedig el is értünk a évfordulós koncerthez, ami a zenekar 30 éves születésnapját hívatott hamarosan megünnepelni. Szóval akkor mondhatjuk, hogy ez egy jubileumi év? Készültök még valamivel az április végi nagy koncerten túl?

Kiskovács: Lehet, hogy őszre még tervezünk valami hasonló dolgot. Ahol mondjuk a Sotárt kivetítjük három dimenzióban. De a viccet félretéve, van még pár lehetőség a koncertezés terén. Az első két lemez is hamarosan évfordulós, talán azokat is elővehetjük majd. Azokat egyébként szeretném is majd kiadni újra cd lemezen kis példányszámban. Meg akár régi koncertfelvétel is szóba jöhet.

Új lemezen egyébként gondolkodtok? És itt visszakanyarodnék az első válaszotokhoz, ahol elhangzott, hogy nehéz, mert már mások a motivációk. Szóval a kérdés az, hogy van-e jövő?

Sík: Nem tudjuk. Én mindig azt mondom, hogy eddig is jobban éltünk, mint megérdemeltük. Innentől kezdve bármi történik, már csak hab lehet a tortán. Ebből indulunk ki és ide érünk vissza.

Lörke: Ötletek lennének, azzal nincsen gond. Viszont én azért mondtam, hogy ezt a két nagyobb koncertet tudom elvállalni az idén, mert van sok minden más is. Én apuka vagyok, otthon van egy kis kölköm. Mellette járok suliba. Közben itt vagyunk mi, akik négy felé lakunk az országban, szóval nem az ötletekkel, hanem az idővel van a baj. Nehezen hozunk össze próbákat. Az pedig nem működik és sosem működött nálunk, hogy elküldjük egymásnak amink van és otthon mindenki megtanulja. A huszonnégy óra viszont nekem is huszonnégy óra, így abba több dolog most nem fér bele. Ez pedig így nagyon behatárolja a lehetőségeinket. Ezért mondtam, hogy vegyenek be másik gitárost a zenekarba.

Kiskovács: Ez nehéz ügy. Fidó a másik gitárosunk Svájcban van. Szóval, ha meg is lehetne oldani, azt már nem biztos, hogy akarnánk.

Sík: Azt, hogy van egy fix tag kettőjük közül aki viszi a gitárt és mellé jön valaki rákontrázni, talán még beleférne. Azt azonban, hogy a domináns gitáros egy másik generációból érkező arc legyen, sehogy sem tudnám elképzelni. Az nem valószínű, hogy nekem például beleférne.

Lörke: Most ezzel nem akarom azt mondani, hogy búcsúkoncert és itt a vége, de egy-két évig nekem erre most biztos nem lesz időm. A feltételem amikor visszajöttem és újrakezdtük viszont az volt, hogy legyenek új számok. Ez most nem nagyon tud megvalósulni. Továbbra is jóban vagyunk, nincs harag, tök fontos nekem, nekünk ez a zenekar, csak ez már egy másik élet, ahonnan az AMD dolgaihoz már nincs honnan elvenni az időt.

l1150015.JPG

( A fényképek részben az AMD zenekar archívumából származnak és az emlegetett híres turnén készültek még Sotárral. Illetve részben az zenekar próbahelyén, ahol az interjú készült, azaz a Dürer Pincében. )

A bejegyzés trackback címe:

http://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr4712442339

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum