Úgy néz ki, hogy hivatalosan is elkezdődött a szabadtéri szezon. Még akkor is, ha a tíz fokban, mindenki vacog, és elővette ismét a meleg kabátot. Tudtuk mind, hogy ez a nap is egyre gyorsabban közeleg, csak arra nem gondoltunk még két hete, hogy rövidnadrág helyett, a vastagabb pulcsit vesszük majd fel. Sebaj, irány a Track, irány az év első szabadtéri bulija!

Már itt az elején le kell szögeznem, hogy ennél objektívebben nem is indulhattam volna koncertre, mivel egyik zenekar sem mondható nagy kedvencemnek. Sőt…Igazából egyedül a Darkest Hour érdekelt, hogy meghallgathassam, hogy milyenek is az új dalok élőben, hol tart most a zenekar. Mit ne mondjak? Gőzöm sincs, hogy mi van a zenekarral, mert rajtam kívülálló okok miatt úgy értem a Trackbe, hogy ők pont levonultak a színpadról. Remek… jobb koncert estét nem tudna magának elképzelni az ember. Na, de semmi baj, mert csak nem lehet annyira rossz ez a buli, hogyha az emberek folyamatosan érkeznek a helyszínre, még a rettentő hideg ellenére is!

A Stick To Your Gunst most láttam életemben először, és még hallgatni se nagyon hallgattam ezelőtt. Talán egy-két számát, de nem igazán fogott meg ez a fajta metal. Ettől függetlenül élőben a srácok fogós riffekkel szolgáltak, még az én nyakam is elkezdett bólogatni néhány témánál. A srácok tökéletesen tudják hozni azt a képet, hogy ők bizony tökös gyerekek, ha kell keményen oda pakolják magukat. Ez süt róluk ahogy a színpadon játszanak, ellenben mégis volt egy nagy hibája a bulijuknak. Egyszerűen, annyira le volt tekerve a hangerő, hogyha élvezni akartad a bulit akkor sem tudtad igazán. Eszméletlen, hogy mennyit vissza tud venni egy show hangulatából, ha csak pont egy hangyfasznyit halkabb a zene. Kicsit félve, de vártam, hogy ezek után a Parkway Drive milyen lesz.

Azt hittem egy ilyen utazó cirkusz azért több embert fog bevonzani. A Track egy erős félházat tudott produkálni, miközben azért ennél jóval többet vártam ezektől a bandáktól. Oké, közre játszhatott a rémes idő, de akkor is azt hittem, hogy sokkal többen leszünk. Ettől függetlenül a hangulat az egész buli alatt remek volt! Egészen a keverőig folyamatosan ugráltak, tomboltak az emberek. A domboldalról néztem végig a bulit, ahol azért meg kell hagyni, hogy a hangzás is rendesen levitte a fejemet. Rólam köztudott, hogy inkább a mocskosabb zenéket szeretem, a steril hangzást igyekszem kerülni. Az egész Parkway Drive koncert kegyetlenül steril volt, DE!

Ennyire steril soundhoz, iszonyat pontosan, és jól kell játszani. A srácok szinte végig tökéletesen, hiba nélkül játszottak, amit azért lássuk be, ebben a kutya időben nem egy egyszerű feladat. Talán ez volt életem első koncertje, ahol a steril hangzást pozitív dologként értékelem. Ettől függetlenül voltak buktatói a koncertnek. Az első pár dalban az ének igazából egy kása volt, de a harmadik-negyedik dal után az is helyére került és levitte az ember fejét. Menet közben a basszusgitár adó-vevőjével is történt egy kis gigszer, de a technikus ezt nagyon hamar orvosolta. A buli vége felé közeledve pedig jött az a mutatvány, amiről már mindenki hetek óta beszél. A dobcuccot, egy dobszóló alatt teljesen megpörgették egy hatalmas állványon. Pontosan úgy, ahogy azt tette anno Tommy Lee és Joey Jordison is. Mi volt a különbség mégis? Az, hogy itt az egész csak cirkusz volt. Persze elmondták már többen is, hogy csak cirkusz és kenyér kell a népnek, ez esetben ez teljesen sikeres dolog. Pláne a sok piró mellett. De amit láttunk az akkor sem volt hiteles, hanem sokkal inkább egy nagyon gyenge másolata annak, amit már megcsináltak a zenekar előtt.

Ettől eltekintve és attól, hogy a fagyos dunai széltől teljesen szét fagytam, jól éreztem magam és egy igazán emlékezetes este marad ez számomra. Ha szabad ilyet mondani, a metalcore Tankcsapdája a Parkway Drive. Mindig menő lesz, mindig kíváncsiak lesznek rá az emberek, és mindig lesz helye a metalosok szívében.

FOTÓK: RÉTI ZSOLT. További képek ITT.