Négy underground zenekar. Négy eltérő karakterű zene. Négy külön buli és kis túlzással kb. négy fizető vendég. Így lehetne leírni a szombat esti Trafik Klubos sludge/doom estét, amelyre érthetetlenül kevesen látogattak el. Oké, érthető, hogy sok nagy név fordult/fordul meg mostanában Magyarországon, Budapesten, vagy úgy általában a környéken, de azért érdemes odafigyelni kicsit az underground életre. Ez az este meg is mutatta (volna), hogy miért.

A négy zenekar közül az instrumentális sivatagi stonert nyomó Manic Miner kezdte. Igazi szőröstökű zenét kaptunk az arcunkba (bár nem tudom, hogy egy hölgy dobossal ez mennyire helytálló kifejezés), ami engem abszolút megnyert. A tételek abszolút kidolgozottak voltak, mindenkinek csak ajánlani tudom, ha legközelebb fellépnek valahol. Ha nagyon hasonlítani akarnék, azt mondanám, hogy a Kyuss és társainak kedvelői egyáltalán csalódhatnak a kvartett zenéjében. Nem rövidek a dalok egyáltalán, viszont a hossz még véletlenül sem megy az egész rovására, kitűnő íve volt a témáknak, abszolút élvezhető volt minden egyes pillanata. Arról nem is beszélve, hogy láthatóan jól is érezték magukat a rövidke idő alatt, ami nyilván sokat hozzáad az egészhez.

A következő Basement Haze doomos deathes zúzdájára is csak pozitív jelzőket tudok mondani. Ráadásul a srácok tökéletesen demonstrálják, hogy nem kell annak millió hangszer, aki súlyos zenét akar nyomni. Gitár/ének, dob, basszus, aztán kezét csókolom! A komák ráadásul olyan igényességgel tolták az ipart, ahogy Magyarországon biztosra veszem, hogy nem sokan tudják. Igaz, csak két számra volt elég az idejük, mégis körülbelül 20 (!) percet tettek ki a dalok. És hiába a tíz perc feletti hossz, a számok itt is olyan jól fel vannak építve, hogy még a sör is megáll a kezedben hallgatás közben. Innen is pacsi még egyszer a srácoknak!

A Her Highness bulijára már szó szerint szinte teljesen elfogytak a hangszerek, a dob/basszus felállású doom/sludge duó abszolút minimálba tolta az ipart. Baj ez? Egyáltalán nem! Kár, hogy egy technikai 'basz miatt nekik is rövidebb idő jutott, mint eredetileg tervezték. A kevés instrumentum miatt kicsit talán szellősnek lehetett érezni az egészet, az előzőek súlya után tényleg kevésbé jött át az energia, viszont ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy rosszak lennének a dalok - csak valamivel, pl. egy gitár, vagy ének - fel kellene dobni. Mert ahogy az új, hamarosan megjelenő lemezről bemutatott dal is megmutatta, vannak itt jó témák gazdagon. Oké, hogy a minimál a koncepció, rendben is van, csak ahogy mondtam is, az előzmények fényében tűnt szellősebbnek a dolog.

Az este fő zenekara, a horvát Negative Slug mocsárszagú slugde/doom, az ének révén talán kis blackes ízt is kapó zenéjébe előzetesen belefüleltem kicsit, hát, tudtam, hogy a seggem a földet fogja verni, olyan súly lesz az egészben. Volt is, bizony! Olyan dög- és súly volt az egészben, hogy élmény volt hallgatni. A mocskosul... mocskos (?) alapra az énekesük magába fordulva károgott, ordított, szó szerint elhittem neki, hogy valami gond van, olyan hitelesen hozta. Ráadásul nem követték el azt a hibát, hogy csakis egyféle dalt írnak, volt itt gyorsabb, már-már grindcore tekerés és tényleg síri doom (nyilván egyáltalán nem habkönnyű) szösszenet is. Nekem nagyon bejött a muzsikájuk, így utólag tényleg csak azt sajnálom, hogy ennyire kevesen voltak ott. Viszont aki megjelent, láthatóan jól érezte magát.

Fiúk-lányok! Támogassátok az undergroundot! Lehet, hogy ennyi nagy név mellett lehetetlen tartani az iramot, de a kevésbé, vagy egyáltalán nem ismert bandák között is vannak olyan hiteles, érdekes, figyelmet érő produkciók, akik megérdemlik a figyelmet. Ráadásul nekik még jobban is kell a támogatás, hiszen hiába a veretes témák halmaza, ha nincs, aki felkarolná őket.  Találkozunk legközelebb!

A képeket Rózsa Tamás készítette, további fotók ITT