17 év után lemezt készíteni egyszerre vakmerő, hálátlan, és felelőtlen. Minden ilyen próbálkozás hallatán felhúzom a szemöldököm, de jelen esetben erre nem került sor, mivel lövésem sem volt, hogy a pár reunion bulin felül lemezt is írnak. Főleg nem annak tudatában, hogy 2001-ben milyen dicstelenül tűntek el a balfenéken. Vagy azért sem, mert szemmel láthatólag a The Mars Volta beváltotta a Lopez - Zavala páros álmait, amit még tetéztek is az Antemasque-kal. Szóval nem volt benne a levegőben az Inter Alia, és ennek megfelelően semmilyen elvárásom nem volt, ami beletorkollt egy többnapos At The Drive In maratonba, mivel ez a lemez kibaszott jó lett!

Ahogy a No Wolf Like the Presenttel belekezdenek, kétséget sem hagynak afelől, hogy itt létük nem a véletlen műve, nem a pénzéhség motiválta, nem a bizonyítási vágy feszíti szét, hanem természetes folytatása egy nagyszerű dolognak, amit képviseltek a 90'-es évek végén. Az eltelt idő nyomot sem hagyott, minden ott folytatódik, ahogy a Relationship of Commandnál abbamaradt. Kicsit poposabb, kicsit szelősebb, kevésbé felelőtlen és zabolátlan, de közben akkora feelinget lövell a hangszóró, amit csak Omar Rodriguez Lopez képes alkotni. És miközben Cedric Bixler Zavalát nagyon nehezen tudom nem gyűlölni azért a bizonyos Big Day Out-os kifakadásáért, azért az évek során során sokat tett azért, hogy rehabilitálja magát, és az Inter Alián is olyan formát mutat, ami lassan a múlt ködébe veszti azt az embert, akit akkor rajongói nagy többsége a pokolba kívánt.

A középszerűség csak itt-ott üti fel a fejét, mint pl. a Tilting at the Univendor alatt, de aztán egyből jön egy Governed by Contagions, ami a lemez egyik legerősebb nótája, és egyenes folytatása az életműnek. Nekem a záró Hostage Stamps a kedvencem, de mióta megvan az Inter Alia, ez folyton változik. Ami biztos: a sok dicstelen visszatérő lemez bélyege, mint a Refusedé, Murder City Devilsé, etc, nem süthető rá az At The Drive Inre. Remek nóták sorjáznak, iszonyat jó hangulata van, egyből beadja a higanymozgást, és mivel még sosem láttam őket élőben, így bízom benne, hogy most ezzel a koronggal világjárásba kezdenek, ami a közelünkbe is elér. Addig meg pörög az Inter Alia, amíg meg nem unom. Az év eddigi legnagyobb meglepetése, és egyben legjobb hallgatni valója. Ki ne hagyd!!!
4,5/5