Alig néhány hete és aztán a napokban, egymáshoz közeli időpontokban megjelent két említésre nagyon is méltó nagylemez. Amik mindemellett még legalább két közös nevezővel is rendelkeznek. Mi pedig ebből arra a következtetésre jutottunk, hogy ezen közös nevezők okán akár az irántuk való érdeklődésetekben is lehetnek átfedések. Vagyis jól megférhetnek egymás mellett ebben a cikkben. Miközben mi szépen együtt némi időt is spórolunk. Legalább egy feltöltésnyit. Meg persze egy plusz kattintásnyit. Ugyanis mindkét zenekar a Season of Mist kiadóval dolgozik együtt. Azon, hogy a szinte már rendszerelvű, elképesztő technikai megoldásokkal felépített lemezeiket a legtöbb értük rajongó emberi lény tanúsága után ajánlhassák a teljes pusztulásnak.

A hat tagú coloradoi Nightbringer 1999 óta zenél együtt. Azóta elkészült és eljövendő lemezeiken pedig úgy tűnik végigjárják a black metal iskola minden osztályát. Az ortodox vonaltól a sztenderdekig. Majd a legújabb albumra is igencsak jellemző szabadon választott tantárgyakon át. Amik nem csak az okkultizmus és az azzal rokon filozófiák vagy a káosz maga, hanem a magas szintű gitárképzés és virtuozitás egyéb hangszereken is. Kacérkodva az epikus heavy metal és a technikás death metál legjobb pillanataival. Ezen a tépelődő és magasztos lemezen Terra Damnata címmel. Ahol minden hang legalább háromszor lett végiggondolva miután a helyére került, ez ziher. A gitártudás pedig valóban a boltozat égitestjeinek magasságáig ér. Ahova csak a legjobb metál lemezek borítóinak levéltelen fái nyúlhatnak fel a sötétben. Meg néha egy ilyen ötödik nagylemez.

Ha követted a tavalyi év kritikai értelemben vett népszerű kiadványait, akkor biztosan belefutottál a Zhrine és az Ulcerate zenekarok nevébe. Akik mindketten elképesztő technikai megoldásokkal felvonuló albumokat adtak ki a saját stílusukban. Ami előbbinél inkább a black. Utóbbinál pedig inkább a death. Az itt tárgyalt első Ulsect lemez viszont a kettő keveréke, de ha ez a két említett banda ösvényt tapos, akkor azokat a holland srácok ezen a debütáló cuccon simán egyenlő arányban követik. Nem kevés saját ízzel és kreatív elgondolással. Na meg persze Gorguts szintű zenei felkészültséggel. Ami után szerintünk ebben az évben majd ők viszik el azokat a kritikai elismeréseket, amiket tavaly az új-zélandiak és az izlandiak munkájához ragasztott a szakma szócséplőinek tolla. Hiszen a pusztulásról általuk megint kiderült, hogy valójában katartikus emelkedettséggel bír. A lemezeken. Meg az ő lemezükön.