RockStation

Anathema - The Optimist (Kscope, 2017)

Progresszív rock altatódalok gyűjteménye

2017. június 06. - sebiszabi

anathematheoptimistcd.jpg

Hogy miért lett az Anathema az új lemezzel ana_thema és hogy az új éra első albumának szánt The Optimist borítója hogy hivatott mindezt szemléltetni, nem tudom. Ugyan a sötétben az út közepén állva és látva két fényes pontot, értem én, hogy baromi nagy optimizmus azt gondolni, hogy az két motor és nem egy autó, de ez még nem ad okot arra, hogy a lemez belső tartalma miatt feltétlen jó hangulatunknak adjunk hangot. Ugyanis.

Valahol nálam az Anathema csúcspont a Weather Systems környékén volt, ami egy majdnem egyenes vonalon haladt felfelé a 1999-es Judgement lemeztől. A Distant Satellites egy haloványabb mása volt a WS-nek, de még mindig egy lendületes és élvezhető lemez. A The Optimist lemezzel nem sok probléma van, de pont elegendő ahhoz, hogy fanyalognom kelljen miatta. A lendület egyszerűen eltűnt a lemezről. Korábban is játszottak azzal, hogy lassabb részekkel felvezettek dalokat egy katartikusabb megérkezéshez, de ott valahogy az időzítés sokkal jobban sikerült. Így nagyon hosszú lagymatag felvezetések vannak egy kisebbet ütő élményhez, ami így inkább hektikus húgymeleg csapkodásba fajul. Vannak remek pillanatok a lemezen, főleg az első pár dalban (Leaving It Behind, Endless Way), a korábban előzetesként bedobott Springfieldben - amitől azt hittem még anno, hogy jön egy új Weather System - de egyszerűen kifullad a lemez. Hosszú zongoratémák és nagyon vontatott női vokálrészek altatják el az embert. Pedig anno tényleg a legjobb ötlet volt Lee Douglas-t bevenni a zenekarba, sokat dobott az összképen, de most egy kicsit sok. És úgy általában: mindenből egy kicsit sok lett az albumon.

A lemez második fele, különösen az utolsó négy dal pedig számomra kimondottan kínzó volt. Ami nem végtelenül lassú, altató dal, az valami pop dal. A Can’t Let Go, a Close Your Eyes és Back To The Start szerzemények egyszerűen semmi emlékezetest nem adnak, semmi maradandót nem alkot.

Azt gondolom, hogy valahol kicsit túlagyalták ezt a lemezt. Túl művészi akart lenni és inkább kissé mesterkélt lett az egész. Komolyan imádom ezt a zenekart és egészen sokszor nekifutottam, hogy megszeressem a lemezt - de az istenért nem hagyta magát. Egyszerűen csak el kellett engednem ezt az albumot, mert nem nekem szólt. Ez számomra egy kiherélt Weather System lemez, amiből kikapálták a Distant Satellites még megmaradt jó részeit.

anathema01_1.jpg

Szabad szemmel is jól látható és elkülöníthető időszakai vannak a zenekarnak és ezeken a váltásokon szépen gallyazódtak is le a rajongók. Ahogy a korai death korszakukat elhagyták, úgy veszítettek el hallgatóik egy részét és ahogy a mostani ana_thema korszak kezdődik, úgy fognak elpártolni a zenéjüktől páran. Nem azt mondom, hogy folyamatosan csökken a táboruk, mert mindig jönnek újak, de lezárult egy korszak a zenekar életében, amit én személy szerint nagyon sajnálok - mert úgy látszik, hogy most zárult le a sajátom. (3/5)

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr6912561031

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

danzig 2017.06.12. 18:17:11

Köszi, hogy leírtad a véleményemet!
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum