DragonForce - Reaching into Infinity (Electric Generation Recordings, 2017)

A hős lovag ismét elrobog a sárkány barlangja mellett…

2017. június 08. - Árposz

dragonforce_reaching.jpg

…a szerencsétlen hercegnő meg csak pislog egy nagyot, majd beletörődve megadja magát a sorsának. A neoklasszikus ihletésű dallammetálban utazó londoni urak zászlajukra akár azt is írhatnák, hogy „ha már mások lekövezték előtted az utat, próbálj meg azon a leggyorsabban végigrohanni”.

A DragonForce muzsikája első hallgatásra megboldogult gyermekkoromat idézi, amikor még jó mókának tartottam, hogy aktuális kedvenceim kazettáit kétszeres sebességgel játszom le rommá gyötört magnómon. Hurrá! Jelen esetben erre az apró trükkre sincs szükség, és még az énekhang sem torzul amfetaminfüggő egérszerűvé, ám az élvezeti érték az eddigiek során nagyjából itt ki is merült. De vajon mit hoz a Reaching into Infinity címet viselő varázslatos hetedik sorlemez?

Sajnos hamar le kell lőnöm a poént, semmi meglepőt.

A recept változatlan: Végy egy nagy adag – vélhetően - Yngwie J. Malmsteen játékából merített inspirációt és nyomás gyakorolni. Ha már kolibri szinten lebeg a csuklód, kreálj egy rakás Helloween, Edguy, Rhapsody szerű sablont és légy legalább annyira komoly, mint egy délutáni olasz tündérmese a Duna TV kínálatából. Lám, már kész is a nagybetűs Happy Metal! Viszik, mint a cukrot, és mindenki boldog…

Epikus felvezetéssel indul a korong, de hát hogy is indulhatna másként. Kötelező ez, mint az „…egyszer volt, hol nem, az Óperenciás-tengeren is túl…” aztán jöhet a tekerés egészen idegrángásig. Ám egy rossz szavunk nem lehet, mert aki DragonForce-t kíván reggelire, az pont ezért megy le a boltba.

dragonforce_2017.jpg

Az eszeveszett rohanásba persze minden klisé bele van tuszkolva, mint egy jól megtömött disznósajtba. Vannak itt felejthetően giccses, sőt néhol totál felesleges szólók minden mennyiségben, aztán akad még gitár / szinti „kérdezz felelek” és persze stílusvédjegy áriázás ha kell, ha nem.

Egy rövid idő után a nagy kapkodásban gyakorlatilag a track váltásokat szemlélve lehet egyértelmű különbséget tenni a dalok között, ám enyhülést nyújt, hogy amikor már a gyanútlan hallgató attól fél, hogy végleg kiegyenesednek az agytekervényei, jön némi lassulás. Sőt akad a korongon egy egészen kellemesnek induló, ám csakhamar csöpögésbe hajló “öngyújtólóbálósan” lírai tétel – Silence –, ami akár üde színfoltként is értékelhető lenne, de valamiért mégsem az.

De elég a szentimentalizmusból, nyomás vissza a padlógázzal pörgő DragonForce univerzumába, ahol az epikusnak szánt gitárjáték a hallószervek sokkja következtében nyolcbites játékzenévé degradálódik.

A bántó hosszúságában is kiemelkedő The Edge of the World tételt vélhetőleg a korong nagy megfejtésének szánták, de ezt az eddigre már teljesen lerombolt és utolsó erejével is az objektivitás talajába kapaszkodni próbáló idegrendszerem képtelen volt befogadni, akárcsak a jégtörően slágeres Our Final Stand levezetést.

Ha a DragonForce valódi lényege valójában egy fogadás, ami arról szól, hogy még fokozottabb tempó mellett hány teljesen felesleges hangot tudnak egy egységnyi időkeretbe beletuszkolni, akkor bizony tökéletesen jól működik a koncepció.

Nem mondom, hogy nem akadnak a lemeznek jó pillanatai, de ezek a végighallgatás során a Curse Of Darkness tétel kivételével szó szerint pillanatoknak tűnnek.

A korong többszöri nekifutásra, dalonkénti adagokban egész hallgatható, de nincs az az isten, hogy még egyszer egy szuszra belekezdjek. Köszönöm a megtisztelő figyelmet, az erős sárkány durván lesprintelt, úgyhogy én most megyek és lejegelem az agyam.
2/5

A bejegyzés trackback címe:

http://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr9612576745

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum