A gyereknevelés nem egyszerű dolog, de ezt talán sok olvasónknak egyáltalán nem kell ecsetelni. A mindig mindent megmondó, mindig mindenhez hozzászóló Corey Taylor viszont még ebben a témában is tud nyilatkozni, még ha talán sok új, meglepően újító információt nem is tudott megosztani.

"Az utóbbi pár évben elkezdtem gondolkozni azon, hogy milyen apa voltam és vagyok. Szerettem volna, ha a fiam olyan önálló lett volna, mint én voltam. De ez nem történt meg, mivel az ok, amiért önállónak kellett lennem az az, hogy nekem nem volt apám. A fiamnak van egy apja, akinek meg kellett volna mutatnia bizonyos a dolgokat, de nem mutatott meg belőle semmit. Szóval a fiam és közöttem kialakult feszültség nagy része emiatt volt és nem is jöttem rá, hogy az én hibám, egészen pár évvel ezelőttig. Hogyan is várhattam volna el valamit a fiamtól, ha nem mutattam meg neki, hogyan is kellett volna egyáltalán megcsinálni? Majdnem egy 22-es csapdájába kerültem, át kellett gondolnom a dolgokat, a gyermeknevelési szokásaimat. Van egy fiam, de van egy két éves lányom is, aki szeptemberben lesz három éves. Tényleg átértékeltem az egészet, mindent a kezdetektől kellett újragondolnom és elfelejtenem azt, ahogy eddig csináltam a dolgokat, meg is kérdeztem magamtól, hogy 'Mit is csinálok?'. Ezzel megváltozott a hozzáállásom, a fiammal is a kapcsolatom jobbra fordult. Remek srác lett és közelebb állunk egymáshoz, mint valaha, mert beszélgetünk, együtt csinálunk dolgokat és megmutatom neki, hogy az teljesen rendben van, hogy segítséget kér. Rendben van, hogy segítséget kér, mert ha nem tudod a választ, csak ülsz a sarokban, de nem kérdezed meg, az sokkal nagyobb butaság. Meg kell kérdezni, hogy a helyes módon csináld. Szóval kicsit puhult a hozzáállásom, elkezdtem megérteni, hogy nem helyes módon kezeltem a kudarcaimat, nem szabad azokat a gyerekekre rávetíteni."