RockStation

Bison - You Are Not The Ocean, You Are The Patient (Pelagic Records, 2017)

Inkább beteg, mint óceán

2017. július 10. - p.man

bison_bc_front.jpgA Bisonról kevesen gondolták, hogy ki tud mozdulni a tetszhalál állapotából, amiben minimum 3, de inkább 5 évet töltött. Az utolsó EP még 2014-ben jött ki, sorlemez pedig 2012-ben, és azóta nagyjából teljesen eltűnt a térképről a vancouveri négyes. Idén azonban új basszusgitárossal - Shane Clark a 3 Inches Of Bloodból -, új dobossal, túl egy-két családalapításon, szinte előzmény nélkül jött ki a You Are Not The Ocean, You Are The Patient.

Öt év nagy idő, még az undergroundban is. Ennyi idő alatt komplett trendek alakulnak ki és tűnnek el nyomtalanul, zenekarok lesznek ultradivatosak és kínosan cikik, és ami egy fél évtizeddel ezelőtt történt, arra nem is feltétlenül emlékszik vissza mindenki. Persze vannak, akik megtehetik, hogy ennyi időre eltűnnek a képből, hogy utána újult erővel térjenek vissza – mint pl. a Cough tavaly -, de a többségnek egy ekkora kihagyás a véget is jelenti. Az underground műfajokban ráadásul tömegek csak a legkiemelkedőbbeket követik, így egy olyan zenekarnak, amely sikerei csúcsán is maroknyi fanatikussal bírt, komoly feladat még a korábbi státuszt is elérni, nemhogy túlszárnyalni. A Bison ezzel a helyzettel próbál valamit kezdeni, és csak az idő dönti el, hogy mekkora sikerrel fognak járni.

A legutóbbi sorlemez, a Lovelessness a négyes addigi legnagyobb dobása volt, és tűrhetően hozta a 2012 körül virágzó lakossági sludge / metal alapvetéseit. Nem nőttek akkorára, mint a hasonló tőről fakadó Red Fang, vagy a Lord Dying, de jó alternatívát nyújtottak azoknak, akik rongyosra hallgatták a Murder The Mountainst. Persze aki nagyon akart, tudott különbségeket is felfedezni az előbbiekhez képest; a zenében ilyen volt az időnként Sabbath-környéki lassulás, a szövegekben pedig a kanadai srácok jóval több szorongást fogalmaztak meg, mint az általában sör miatt aggódó portlandiak. A hozzáállás azonban nem sokban különbözött azoktól, hiszen a Bisont saját maguk szerint is afféle party-Mastodonként lehetett abban az időben jellemezni.
bison_band_photo.jpg2017-ben viszont már más szelek fújnak. Az utóbbi időben a poszt-blackes, math-rockos, progresszív dolgok a legkelendőbbek, és habár a Mastodon idei albuma valamennyire visszahozta a köztudatba a stílust, mégsem mondanám azt, hogy a metálos sludge a legkurrensebb műfajok egyike. Ahhoz képest viszont, amilyen alapállásból indít a zenekar, a You Are Not The Ocean... nem egy rossz album. A nyitó Until The Earth Is Empty döngöléséből a korábban említett hatásokon túl némi késői Panterát is ki vélek hallani, és úgy általában, az egész albumra jellemző, hogy inkább a riffek felől közelítik meg a dalírást, mintsem a reverb-delay keresztmetszeten át. A dalok szerkezete sem változott túlzottan a megszokottakhoz képest, inkább az ötletek centralizálódtak átgondoltabban. Ennek megnyilvánulásaként a két-háromperces kirohanások (Anti War) megmaradtak egyszerűnek, az elszállósabb, szellősebb dalok (Tantrum, Water Becomes Fire) pedig kevesebb harciasságot tartalmaznak, mint a korábbi albumok hasonló dalai. Ez a megengedőbb hozzáállás a szövegekben is átjön, szinte teljesen eltűntek az Anxiety Puke / Lovelessness-féle neurotikus témák, és inkább szóképekben, asszociációkban gondolkodtak a srácok.

Eddig rendben is volnánk, de a You Are Not The Ocean..., minden pozitívuma mellett sem egy tökéletes album. Leginkább egy (vagy több) megjegyezhető dal, vagy legalább témák hiányoznak róla, mert hiába van jól összerakva a lemez, ha a vége után néhány órával már nehézkes felidézni a hallottakat. Természetesen ezt a mainstreambe hajló gondolatot el lehet utasítani, de tény, hogy az első Red Fangon ott a Prehistoric Dog, és a Show Yourself is hiányozna az Emperor of Sandról. Kritika lehet még az, hogy a Bison talán túlzóan is igyekszik belesimulni a Red Fang-féle vonalba, amivel alapvető gond nincs, csak hát minek a másolat, ha egyszer ott az eredeti.
Leginkább ez az ambivalencia írja körül legjobban a vancouveri négyes új albumát. Érdemes meghallgatni, de van jobb is nála, nem rosszak a dalok, de mások írtak jobbakat. Viszont a szokásos nyári uborkaszezonra egy próbát megér, ősszel meg úgyis jön a Wolves In The Throne Room, meg Myrkur.
3/5

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr6412649411

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum