Budapestre jön a Zeal & Ardor

2017. július 11. - sunthatneversets

zeal_ardor.jpg

Szeptemberben először Budapesten a kurrens black metál színtér egyik legnagyobb ígérete, a Zeal & Ardor! Manuel Gagneux negró spirituálékat a stílus klasszikus elemeivel ötvöző világa úgy hangzik, mintha Alan Lomax találkozna Varg Vikernesszel. Beborult kántálások, tremolókaros riffek, blastbeatek és az egészet átható okkult-spirituális hangulat: akárcsak a Batushka, a Zeal & Ardor is a műfaji kereteket szétfeszítő, új utakat kereső projekt. Nem csoda, hogy a tavalyi debütálása óta már olyan fesztiválok versengenek érte, mint a Roadburn, a Psycho Las Vegas vagy a The Great Escape. Így könnyen lehet, hogy ez az utolsó alkalom arra, hogy egy intim klubkoncerten lássuk élőben a nemrég már a Prophets Of Rage-nek nyitó zenekart, mégpedig szeptember 27-én az A38 Hajón.

"Képzeld el, hogy Django kecskét áldoz egy oltáron, míg a háttérben megláncolt rabszolgák kántálnak, a hangjuk pedig összemosódik a láncfűrésszerű gitárriffekkel. Aztán a sátánista szertartásokat idéző ritmikus lánccsörgetés valahogy átúszik egy hátborzongatóan ismerős norvég black metál dalba." - így szól a Zeal & Ardor bemutatkozása és nem is lehetne találóbb. Manuel Gagneux zenéje ugyanis valóban megidézi a Mississippi-delta beborult blues croonereit és az amerikai rabszolgák gospeljét, miközben érezhetően merít az első generációs black metál zenekarok zsigeri sötétségéből is. Mégis, hiába ismerős elemeiben, a zene a saját ördögi univerzumában létezik.

Hogy Gagneux valóban az ördögöt szolgálja, arra jó bizonyíték az áttörést jelentő lemez, a Devil Is Fine keletkezéstörténete. A frontember saját bevallása szerint, ha épp alkotói válsága volt, felment 4chanre és megkérte a kommentelőket, hogy mondjanak két eltérő műfajt, ő pedig megpróbálja összerakni őket egy számmá. Az egyikük a black metált mondta, a másikuk a "nigger zenét" - és bár elsőre furcsának találta az ötletet, minél jobban belemélyedt a dalírásba, annál inkább kiforrta magát a koncepció. Olyannyira, hogy sokan még azzal is megvádolták őt, hogy egyes részeknél nem őt hallani, hanem Alan Lomax amerikai népzenekutató és -gyűjtő valamelyik elfeledett felvételét.

Nem csoda, hogy az albumot hamar felkapta a Noisey és a Rolling Stone, Kim Kelly pedig több hosszú portét is írt az énekes-dalszerzőről. Időközben persze a szólóprojektből teljes értékű zenekar lett, ami megalakulása után egy évvel már olyan fesztiválokon játszott, mint a Psycho Las Vegas, a Roadburn, a The Great Escape vagy a Le Guess Who? Szeptember 27-én pedig az A38 Hajóra is eljutnak, hogy demonstrálják: a már ismert zenei elemeket még mindig lehet újszerűen kombinálni. További információk ITT.

A bejegyzés trackback címe:

http://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr2712656051

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum