Leprous - Malina (Inside Out Music, 2017)

Határvonalon innen

2017. szeptember 04. - ronnietoad

leprousmalinacd.jpg

Amikor a progressive-, avantgart metal és math rock tárgykör vetődik fel, többek arca kattan savanyú grimaszba, vagy ahogy cimborámmal is megesett, elszundít koncerten állva, sörrel a kezében. Nyakatekert tánc a technikás mestermunka és az öncélú falloszverés közti egyensúlyozás, vékonyka az a bizonyos határvonal. Ezért olyan kívülálló a zenében a jazz, ezenfelül mumus sokaknak. Mikor van az a pont, amin átbillenve egy alkotás emészthetetlenné válik? Hova soroljuk a Leprous-t, és mi okból?

leprous_2015.jpg

Malina címmel jelent meg a 2001 óta aktív norvég formáció ötödik studióalbuma. Bár az első kiadványra 2009-ig kellett várni, az eddigi munkájukat kitörő elismeréssel fogadta mind a közönség, a kritikusok és a szakma egyaránt. 2010-ben, a neves Therion-nal indultak európai turnéra. Nem véletlenül emlegettem fel a jazz zenét, korábban is jellemző volt, hogy az együttes merít belőle. A Malina sem fél használni fúziós jazz elemeket, ez rögtön az első track-nél, a Bonneville-nél égbekiáltóan megmutatkozik. A lemez helyenként pedig skandináv fagyossággal kikalkulált, hideg precizitással kimatekozott, valahogy mégis érzelmeket indít be. A gitárhangzás a korábbiaknál lecsupaszítottabb, nincs súlya, húzása, ennek ellenére erős. A nyers integrálás-deriválás egyes dalokban vonósokkal csillapított. Solberg szerint az album, az eddigiekhez képest, sokkalta inkább rock, mint metal, "organikusnak" nevezte, akármit is akart ezzel mondani. Hozzáfűzte, hogy atmoszférikus, melyet az önmaga által alkotott "soundscape" szóval illetett. Én kevésbé fennkölten úgy fogalmaznék, hogy metal helyett, közeledik az indie felé a projekt, akadnak kritikusok, akik lazán rányomták az indie-prog cetlit.

Egy experimental együttesnél nem meglepő, ha erre-arra próbálkoznak, a szélrózsa minden irányába kinyúlnak inspirációért, változtatnak a koncepción. Utóbbi lehet annak a hozománya például, hogy tagcsere ment végbe, Robin Ognedal váltotta le a 2004 óta a Leprous-ban gitározó Oystein Landsverk-et. A The Last Milestone egészen az operáig kikacsint, mit kikacsint, telibe rábandzsít! Azt azért mondjuk ki őszintén, hogy Solberg hangja, nem mindenki számára idilli élmény, ezt tetőzendő most nem engedte ki, megannyiszor sajduló fejhangon énekel. Számomra fájdalmasan kifejező, dallamosan emocionális, jó kontrasztot komponál a zene nyersségével, viszont egyeseknek bizonyosan irritáló. A Stuck ritmusos, gitárban ugyancsak melodikus nóta, hangsúlyos bőgő vonallal. A From the Flame- ben szépen feloldott refrén, könnyed riff teszi légiessé a dalt. A Captive és az Illuminate jellegzetesen szaggatott, ütemes, míg a Leashes, valamint a The Weight of Disaster lágyan folyó. A címadó dal sokrétű, terjedelmes, valahogy megfoghatatlan, nincs benne megkapó, fülbemászó mozzanat. Érthetetlen, hogy miért éppen ezt kellett túlspilázniuk. Kétlem, hogy ezesetben a Malina szó pusztán a málnára utalna, valószínű a mitológiai vonatkozása érvényes.

A felvételek a Ghostward studióban készültek. Állítólag mérsékelten nyúltak bele a keverésnél, az volt a cél, hogy úgy szóljon a korongon, ahogy szólt a studióban, nem akarták "digitalizálni". Az album-art Corey Meyers alkotása. Összegezve, ez egy végtelenül igényes munka. Én arra teszem a voksom, hogy bármennyire is feszegetik a határokat, még bőven belül maradnak a kellemesen hallgatható sávon. Lemezbemutató turné keretein belül, az A38-on lépnek fel november 19-én, a hasonszőrű, egyben zseniális Agent Fresco társaságában. Prog- kedvelőknek kiemelten ajánlott a részvétel. Én már alig várom.
5/5

 

A bejegyzés trackback címe:

http://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr3012801646

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum