Grave Pleasures - Motherblood (Century Media, 2017)

Év lemeze?

2017. szeptember 27. - Ernő Hellacopter

grave_pleasures_motherblood.jpg

2017-ben már kijött a finn/angol csapat egy kislemezzel, amin a nagylemezre is felkerült Deadenders mellett a Cold War Funerals volt hivatott propagálni, hogy Kvhost mester erősen átgondolta a Dreamcrash irányát, és tett pár lépést vissza.

Persze nem volt azzal sem semmi gond, csak a Beastmilk Climaxa egészen más irányból közelítette meg ugyanazt, és sokkal élvezhetőbben tette, így a Dreamcrash jóval elmaradt a várttól. Az új irány pedig kristálytiszta: megtartani a Grave Pleasures komorabb, összetettebb, tradicionálisan poszt/punkabb világát, felhiítva a Beastmilk könnyedebb, szellősebb témáival, miközben Kvhost is kiénekelheti magából mindazt, amit eddig tartalékolt. Így születhetett olyan csodálatos nóta, mint a Doomsday Rainbows. Aztán az elsőre is fülbemászó, igazi húzótétel, a Be My Hiroshima is azt bizonyítja, itt bizony erősen átgondolták a koncepciót, és a lehető legjobb végkövetkeztetésre jutottak. Én ugyan viszolygok a slágerektől, ettől függetlenül az ilyen dalok teremtik meg a lehetőségét annak, hogy szélesebb rétegekhez is eljussanak a Grave Pleasures értékesebb dalai.

grave_pleasures_2017_1.jpg

Mat McNerney egészen egyedi hangszíne eddig is nagy kedvenc volt, de ezen a lemezen eljutott arra a pontra, aminél tökéletesebb már nem lehet. A lüktető ritmus végigkíséri a Motherbloodot, a gitártémák könnyedek, szállósak, a hangzás pedig pont annyira dark, ami azért nyilvánvalóvá teszi, mi egy post-punk és nem egy darkpop lemezt hallgatunk.

Amikor a Haunted Afterlife a végére ér, nem marad más választásunk, mint újra indítani az egészet, mert minél többször megy le a Motherblood, annál jobban szippant be. Nagyon tömény, mégis könnyen emészthető, tele fogós témákkal, remek refrénekkel, és az egészben lüktet a rock&roll maga, így különböztetve meg a Grave Pleasurest a színtér többi versenyzőjétől.

Ha a Dreamcrash elvette a kedvemet - főleg az utolsó koncertet is figyelembe véve - a csapattól, most ugyanazzal a lendülettel exkuzálom magam, és állok ismét hadrendbe. A Motherblood az idei év nagy visszatérése, egyben az egyik legerősebb, legszínvonalasabb albuma. Ne hagyd ki!
5/5

A bejegyzés trackback címe:

http://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr3412895720

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum