Ami a veterán – bár ma már jórészt fiatalabb muzsikusokból álló – thrasher Artilleryt illeti, a fergeteges koncertjük mellett azon ritka pillatatok egyikét hozta az idei Brutal Assault, amikor az egész zenekar jelen volt az interjú alkalmával. Még a betegség miatt távol maradt Morten Stützert helyettesítő Rune Gangelhof gitáros is szót kapott. A nem egyszer hatalmas röhögésbe torkolló beszélgetés egyik apropóját a klasszikus Terror Squad album megjelenésének harmincadik évfordulója adta, de azért a patinás dán csapat aktuális dolgairól sem feledkeztünk meg…
Látom, jó hangulatban van a társaság. Élveztétek a mai fellépést?
Michael Stützer (gitár): Nagyon is. Amikor legutóbb a Cseh Köztársaságban jártunk, Prágában koncerteztünk. Jó volt ide visszatérni és ilyen közönségnek játszani. Szóval élveztük.
Michael Bastholm-Dahl (ének): Igen, óriási volt. Csodálatos közönséget és kellemes időt fogtunk ki. Mindig nagyszerű élményekben van részünk, minden alkalom más és más, de minden élményt ad. Semmire nem tudnám azt mondani, hogy az volt a csúcs, mert összességében mindig óriási az élmény. Viszont a mai nap tényleg szuper, beleértve a közönséget, meg minden mást is.
Joshua (dob): Ami engem illet, most hirtelen nem is tudok felidézni a maihoz hasonló bulikat az eddigi bandáimmal. Mindannyian tizenöt-tizenhat éve zenélünk már, Michael persze sokkal régebb óta. Elég nehéz itt ülve minden koncertre visszaemlékezni, de hát minden alkalom más és más: harminc embernek egy kis klubban és háromezernek egy nagy fesztiválon ugyanúgy lehet hatalmas bulit nyomni. Attól függ…
Peter Thorslund (basszusgitár): Minden a közönségből áradó energián múlik. Akár nagy koncertről, akár klubkoncertről beszélünk, ha a közönség kellően energikus, és a lelkesedését ránk is át tudja ragasztani, akkor részünkről is jól fog sikerülni a buli. A mai nap csodálatosan alakult. Jó közönségünk volt, éreztük a támogatásukat.
Pontosan miért volt most kénytelen távol maradni a másik Stützer testvér, Morten?
M.S.: Mortennél vérrögöt találtak, ezért egyelőre nem tud turnézni, és játszani is nehezére esik. Az ilyen betegséggel sosem lehet tudni, de persze szeretne visszatérni, amint lehet. Rune (Gangelhof, gitár) tavaly már kisegített nálunk, így most is őt hívtuk.
Rune: Megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek. Van egy saját zenekarom egyébként, a Spectral Mortuary.
A régi klasszikus nótákat nyilván mindig örömmel fogadja a közönség, de vajon a mostani dalaitokkal is ez a helyzet?
Peter: Számos új dalunk fogadtatása nagyszerű volt. Rendszerint vegyesen állítjuk össze a műsort, azaz nem csak a banda egyetlen adott időszakából válogatunk. Általában jók a visszajelzések.
Michael, frontemberként láthatóan sokat tanultál az olyanoktól, mint Bruce Dickinson, Sebastian Bach vagy Andy B. Franck.
M.B-D.: Nem tévedsz, éppen Bruce Dickinson az első számú példaképem! De említhetném Ronnie James Dio-t is. Igyekszem a lehető legtermészetesebben viselkedni a színpadon, vagyis nem agyalom túl, hogyan fogok mozogni, egyszerűen csak megteszem. Sok más énekes is van, akiket imádok, ilyen mondjuk Bon Scott, és bármilyen furcsán hangzik, hatalmas Motörhead rajongó is vagyok. Igaz, hogy Lemmy többnyire egy helyben állt, de olyan színpadi kiállása volt, hogy már attól eldobom az agyam. Tisztában vagyok azzal, hogy meg sem közelíthetem Lemmy karizmáját, ezért más módon kell feltűnést keltenem. Így jöttem rá, hogy nagyon oda kell tennem magam ahhoz, hogy az emberek élvezzék a show-t. Nem is érdemelnek mást tőlem, megadom nekik az utolsó csepp véremet és verejtékemet is!
Mely Artillery lemezek a kedvenceitek? Függetlenül attól, ki játszott rajtuk közületek, és ki nem.
Peter: A Master Of Puppets (mire mindenki hangosan felröhög).
M.B-D.: Elfogult vagyok ebben a kérdésben. Nyilván szeretem azt a kettőt is, amely velem készült, de emlékszem, hogy amikor tízévesen hallgattam a rádiót, és a Don’t Believe nóta letépte az arcomat. Akkoriban nem ismertem az Artilleryt, a dal viszont megragadt bennem, úgyhogy a By Inheritance a kedvenc albumom. Lehet, hogy kicsit mesterkélten hangzik, de így van.
Joshua: Igen, a By Inheritance egy erős album, de azért a legutóbbi lemezre szintén születtek ütős thrash nóták, amelyek mindamellett dallamosak is. Mi azzal az anyaggal is nagyon elégedettek vagyunk.
Idén harminc éves a Terror Squad album. Gondoltatok arra, hogy a soron következő turnén végig eljátsszátok?
M.S.: Az a baj, hogy nem emlékszem mindegyik dalra (nevet). De komolyra fordítva a szót, az Onslaughttal fogunk turnézni, és öt vagy hat nótát nyomunk majd a Terror Squadról. Így ünneplünk majd. Az utolsó két dalt viszont inkább nem bolygatjuk, azok ma már furán szólnának. Ha választhatnék, akkor inkább a Fear Of Tomorrow lemezt játszanám el az elejétől a végéig. Az volt a bemutatkozó albumunk, és sokat jelent az emberek számára. A Terror Squad lett az első olyan anyagunk, amellyel jelet hagytunk a színtéren. A By Inheritence-t sokan tartják az akkori idők legjobb Artillery lemezének. A B.A.C.K. egy felettébb ellentmondásos album, mert akkor vesztettem el a szüleimet, Flemming (Rönsdorf), az énekes pedig hol velünk volt, hogy meg kiszállt. A When Death Comes egy igen egységes lemez számomra, a dalokat tekintve az egyik legerősebb. A My Blood is tele van jó számokkal, csak a koncertezés ment nehézkesen, mert az akkori felállásból lelécelt a dobos és az énekes. A Legions is eléggé rendben van, az akkor belépő srácokat én neveltem rá a heavy metalra. A legutóbbi albumot, a Penalty By Perceptiont én a jelenkori By Inheritance-nek tartom. Vannak közös vonásai a kettőnek.
A korai klasszikusokhoz mérten az utóbbi négy lemez is ki fogja szerintetek állni az idő próbáját?
M.S.: Nehéz megmondani, de nagyon remélem! A kritikák és a közönség visszajelzései is nagyon kedvezőek, úgyhogy bízom benne, hogy igen. Egy zenésznek harminc év után is muszáj előrelépnie. Ugyanakkor szerintem a gyökereinkhez is hűek maradtunk.
Ha nem bánjátok, innentől kezdve elsősorban Stützer úré lesz a pálya, mert a régi időkről kérdeznék ezt-azt. Tudtad-e, Michael, hogy a Terror Squad három nappal a Testament-féle The Legacy után jelent meg? Ez valami véletlen egybeesés lehetett?
M.S.: Nem mondanám, mert az album már egy évvel azelőtt készen állt a kiadásra. A Neat Recordsnak akkoriban a Venom lemezével adódtak komoly problémái, mivel nem fogyott elég jól. Ezért csúsztatták el a mi anyagunk kiadását egy egész évvel. Szóval nem volt szándékos a dolog, csak éppen eredetileg 1986-ra volt esedékes a megjelenés.
Az akkori időkhöz képest ma nagyobb szerencsétek van a kiadókkal?
M.S.: Egyértelműen. A Metal Blade nagyszerű kiadó, jelentős mértékben támogat bennünket. Nekik köszönhetően a sajtónk is nagyon jó. Mindenben számíthatunk rájuk. Ugyanabban az évben indultak, amikor az Artillery is alakult, vagyis egyidősek vagyunk. Ez is tök jó.
Azért is kérdezem, mert a By Inheritance szintén rászolgált volna a jobb promócióra, főleg mivel akkor a Roadrunnernél voltatok…
M.S.: Igen, ráadásul a banda szénája is rosszul állt. Belső problémáink voltak, úgyhogy koncertezni sem tudtunk. Az énekesünk ki akart lépni, mert elvesztette az érdeklődését. Szóval lehet dolgokat a rossz kiadókra fogni, de akkorra már mi sem voltunk működőképesek.
Ezzel együtt mára valamennyi korai lemezetek thrash metal klasszikussá nemesedett.
M.S.: Büszke is vagyok erre! Büszke vagyok mindarra, amit letettünk az asztalra, ideértve a legutóbbi lemezt is. Az Artilleryben csupa olyan arc játszik, akik nem csak zenélni szeret, hanem a rajongókkal is szívesen találkozik.
Tartod még a kapcsolatot a volt Artillery tagokkal a régi időkből? Van olyan köztük, aki ma is aktívan zenél?
M.S.: Igen. Carsten (Nielsen) egy punk bandában dobol, Flemming pedig akusztikus gitáron játszik. Jørgen Sandau viszont már visszavonult.
Igaz, hogy Flemming meghallgatáson járt a Destructionnél?
M.S.: Igaz, de erről inkább Schmiert kérdezd, én nem szeretnék beszélni róla. Flemming számára mindenesetre megtisztelő volt.
Te vagy az, aki ma összetartja és irányítja a csapatot? Nem lepődnék meg, ha így volna, mert a fiatalabb társaidnak az apja lehetnél…
Joshua (általános röhögés közepette): Hát, ha ő lenne az apánk, nagyon csalódottak volnánk!
M.B-D.: Szerintem itt senki nem foglalkozik a korkülönbséggel. Kétoldalú a dolog, mert tudunk borzasztó gyerekesek és szétszórtak lenni, de ha a zenélésről van szó, akkor nagyon odatesszük ám magunkat. Ugyanaz vezérel bennünket: a lehető legjobbat kell nyújtanunk. Mindannyian elégedettek vagyunk, ha jól végeztük a munkánkat. Legyen szó egy jól sikerült lemezről vagy egy fasza buliról, ha tényleg okés volt, akkor örülünk, ha meg nem, akkor bosszankodunk. Általánosságban azonban közös bennünk a zene és az Artillery iránti szenvedély. Ha nem így volna, rengeteget veszekednénk.
Joshua: Michael az, aki az ellenőrzése alatt tartja a dolgokat. Ő gondoskodik arról, hogy a zenekar folyamatosan működjön, és hajt is bennünket. De ez így van rendjén, mert ezt akarjuk csinálni. Ő tart mindenkit lendületben.
M.S. (vagyis maga az érintett fél): Ez az egyik oka annak, hogy ma itt tartunk. Még mindig megvan bennem a zene szeretete. Amíg vannak új számaink és új feladataink, addig nincs gond. Nem is hiszem, hogy valaha ráunnék a zenélésre.
