Édes-dead - Nem Vagyok Jó Félelmetes (2017)

Mennyire vagy félelmetes?

2017. december 28. - KoaX

23843225_1700025433348994_9141300826985614559_n.jpg

Haverok zenéjéről mindig marha nehéz írni, és ezt mindig elmondom. Nem akarod megbántani a régi cimbiket, ha valami mondjuk nem jó, de hazudni sem akarsz. Aki meg ugye zenélésre adja a fejét az bírja a kritikát. Így estem neki az Édes-dead legújabb anyagának, jöjjön a Nem Vagyok Jó Félelmetes.

A hazai underground színtér ontja magából a jobbnál jobb bandákat, azonban mégis érzek valami hiányt. Lehet csak engem zavar, de mindenki angolul tolja. Persze, sokkal könnyebb a FUCK-olni, mint valami frappáns magyar rímet kitalálni. Ez ügyben idén nekem nagy favorit lett a Wrong Side, akik mertek váltani, és ezzel hatalmasat léptek előre. De a lényeg, hogy az az igazi parasztabb hangulat eltűnt teljesen. Az Édes-dead pedig ezt az űrt tökéletesen kitudja majd tölteni, ha minden jól megy nekik. A parasztabb jelző, természetesen nem degradáló, de eltűntek a kő egyszerű zenék, ahol nem kell agyalnod, hogy ott vajon, hogyan is fogja le azt a, hogyishívjákot… Csak egyszerűen visz a zene, amin nem gondolkodni kell, hanem élvezkedni.

22007413_1643953522289519_1423132968596736851_n.jpg

A zenekar harmadik anyagát úgy tudom leírni, hogy a punk keverve némi Metallica-s dob témával és AkelaMoby Dick hangulattal. Az anyag végig érdekes marad és egy percre sem lassul le. Az éneket leginkább Smici féle stílushoz tudom kötni, ami ezzel az érdekes zenei eleggyel izgalmas. Érződik a srácokon, hogy az előző Emel,Dönt,Hajlít anyag óta sokat fejlődtek. Imi sokkal magabiztosabban áll a mikrofon elé és ki meri engedni a hangját. Pedig mindössze egy év telt el a két album megjelenése közt. A Nem Vagyok Jó Félelmetes a maga huszonhárom percével pont megtalálja a jó hosszúságot. A nyitó Az Kell tipikus old school Tankcsapdás hangulattal indul, ami nagyon nyerő. Tökéletes nyitó dal, ami meghozza a kedved a folytatáshoz. Aztán persze jön a fejrázós dupla lábdobos téma, hogy ne unatkozz egy percig sem, a végére pedig meg kapjuk a kellő húzást, hogy a lassabb riffek kedvelőinek se legyen rossz a szájíze. Az Én Vagyok Az Isten egy érdekes tétel, amiről nem is szeretnék jobban beszélni, mivel túlzottan elfogult vagyok. Hallgassátok meg és megértitek, hogy miért. A Minek ez a felhajtással vissza jön a Punk ’N’ Roll-os hangulat, ami nekem nagyon bejön. Hiteles, érzed a zenén, hogy a srácok nem akarják magukat megjátszani. Talán pontosan ez az, amitől a zenekar annyira élvezhető. nem akarnak másnak, többnek látszódni, mint amik. nem vállalják túl amgukat, nincsenek világot megrendítő szólok, nincsen agyon masterizálva az anyag. Megvan a nyerssége, a harapóssága, amitől élet íze van az egésznek, amitől tudod, hogy ez a próbateremben is így szól. És attól, hogy így szól a teremben is, attól egyáltalán nem szól rosszul az anyag. Sőt tökéletesen tetszik a pankos hangzás.

Tovább nem akarom ajnározni a srácokat, mert tudják, hogy imádom, amit csinálnak. Bíztatni tudok mindenkit, hogy nyomuljon ezerrel , zenéljen és szánjatok időt zenekarok megismerésre! Keressétek mindig az újat!

Béke, szeretet, metal

A bejegyzés trackback címe:

http://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr8613529113

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum