RockStation

"Nem akartunk most gyorsabbak, vagy dallamosabbak lenni, egyszerűen csak írtuk a dalokat és ilyen lett"

Interjú a Death Angel gitárosával, Ted Aguilarral

2018. január 05. - theshattered

0deathangel2017_33_eredmeny.jpgElső lépésben be kell vallanom valamit: ég a pofám. Ég, mert novemberben volt a Testament / Annihilator / Death Angel koncert és csak most jutottam el addig, hogy a Death Angeles Ted Aguilarral készített interjút legépeljem. De ennek ellenére egy egész jót sikerült beszélni a "világ legkisebb szamoaiával" akivel szóba került a múlt, jelen, lemezírás, kedvenc dalok, kutyák és persze a koncert napján elhunyt Malcolm Young is. Eskü: nemsokára jön a Testamentes Steve Di Giorgioval készített beszélgetés is!

Már jó ideje turnézol a Death Angellel. Mikor is volt az első bulid? Tíz éve?
Ted: A legelső már tizenegy!

Ez volt a Chuck Billy jótékonysági koncert, ugye?
Ted: Jajj, hogy arra gondolsz! Az 2001-ben volt, ekkor alakult újjá a banda.

Ez volt akkor az első bulid a Death Angellel.
Ted: Igen, ez volt és tizenhat évvel később még mindig itt vagyok! (nevet)

Valamit csak jól csinálsz.
Ted: Hát, remélem. (nevet) Ha már ilyen régen itt vagyok, valamit csak jól csinálok.

De már azelőtt is jó ideje a Death Angel baráti körébe tartoztál.
Ted: Igen, ott voltam már a '80-as években is a koncertjeiken, ismertem valamennyire őket. Viszont Markot, Robot, Dant és Andyt akkor ismertem meg, amikor létrehozták a Swarm nevű bandát, egy helyi zenekart, mellyel  együtt nyomultunk San Francisco környékén. Az én zenekarom és az ő zenekaruk. Innen ismerem őket igazán.

Volt akkor közös koncertetek is.
Ted: Igen, helyi zenekarok voltunk, nekik volt egy rockzenekaruk, nekem volt egy metalbandám, voltak közös bulik. Innen is ismerjük egymást igazán.

A Warfare D.C. volt az első zenekar, akikkel felvételt készítettél?
Ted: (csettint, felcsillan a szeme) Igen! Vicces, hogy felhoztad, mert ez volt az első igazán igazi zenekarunk Willel, a dobosunkkal és érdekes, mert mostanában tesszük letölthetővé a dalainkat. Ennek a bevételei jótékonysági célokat szolgálnak, Sean Killannek mennek a Vio-lenceből. Annak idején ő volt az anyag producere. Azt hiszem, mostanában lesz elérhető egy jótékonysági oldalon. Köszönöm, hogy felhoztad, te tényleg!

A Scarecrow aktív banda még?
Ted: Öhm... Azt hiszem, aktív lesz valamikor és Will, Damien, valamint Matt Hartley fogják csinálni az Exhumeból, jelenleg ők alkotják a Scarecrowt. Beszélnek arról, hogy össze kellene rakni és megjelentetni valami cuccot és remélem, meg is fogják csinálni, mert ők így együtt egy nagyon-nagyon jó csapatot alkotnak. Beszéltem is Mattel, játszottunk egy bulit pár hete a Knotfesten és rákérdeztem, hogy miújság, azt mondta, vannak már új dalok, valamilyen formában meg is fogják jelentetni.

Te voltál az, aki a Scarecrowból idehozta a srácokat (Damien Sissont és Will Carrolt)?
Ted: Nem, az Mark volt, ő az elkövető! (nevet) Az emberek általában azt hiszik, hogy én voltam, mert hogy ismerem őket, de Mark ötlete volt, hogy hívjuk meg őket a bandába, ő kért meg, hogy intézzem el a dolgokat és most itt vagyunk.

ted_aguilar.jpg

És honnan jött a "világ legkisebb szamoaia (world's smallest Samoan) becenév?
Ted: Óóó, ember! (nevet) Ez már rajtam marad az egész hátralévő életemre! Ez Mark egyik viccéből jött. Tudod, hasonlítok rájuk, viszont ők elég nagyok, én meg kicsi, sovány srác vagyok. Ez a visszatérő vicc már régen megvan a zenekaron belül.

És szereted?
Ted: Hát, igazából ez van, nem igazán zavar engem. Egyébként vicces persze, főleg, hogy mennyien rákérdeztek már.

Melyik a kedvenc Death Angel albumod azelőtt, illetve azóta, hogy csatlakoztál a zenekarhoz?
Ted: (Ismét csettint) Ez egy nagyon jó kérdés! A csatlakozásom előttről az Act III, azutánról a Relentless Retribution.

És mi a helyzet a dalokkal?
Ted: Azelőttről a Stop az Act III-ről, azutánról pedig a Lostot mondanám.

És melyiket szereted a legjobban játszani?
Ted: A The Moth-t. Nehéz játszani. Most a The Moth-t mondom, de imádom mindegyik dalt. A Stopot is szerettem mindig, nagyon jó érzés játszani, de... Most a The Moth és a Thrown To The Walls. Ezeket a legjobb játszani.

A The Evil Divide mintha egy kicsit dallamosabb lenne, mint az előző lemezek.
Ted: Igen, akár azt is mondhatjuk rá, hogy dallamosabb.

Mark mintha sokat fejlődött volna az előző lemezekhez képest.
Ted: Igen. (gondolkodik) Talán azért is lehet, hogy kicsit dallamosabb lett, mert sokkal több rajta az ének, főleg a Lost című dalban. A Relentlessel és a The Dreammel eléggé odacsaptunk, a mostanival viszont... Igazából nem volt szándékos. Egyszerűen most ezek a dalok jöttek. Az olyan dalok, mint a Father Of Lies azért eléggé elvisznek, úgy kezdődik, mint egy Dio-korszakos Black Sabbath dal, de igazából egyáltalán nem volt tervben ez, egyszerűen ezek jöttek most. Nem akartunk most gyorsabbak, vagy dallamosabbak lenni, egyszerűen csak írtuk a dalokat és ilyen lett.

Ez a legegyszerűbb megoldás.
Ted: Igen, így a legkönnyebb. Ha eltervezzük, hogy "így fogunk írni", meg "most felülmúljuk ezt a lemezt", akkor nem fog működni.  Ha egyszer megjelent az album, megvolt a turnéja, akkor kész, hagyjuk annyiban a dolgot és kezdjünk tiszta lappal. Ahogy minden más lemeznél is. Persze, hatással lesznek ránk a múltbéli anyagaink, mivel játsszuk őket, de nem fogunk arra gondolni, hogy hogyan lehetne azt felülmúlni. Legyen gyorsabb? Legyen lassabb? Nem, hagyjuk annyiban a dolgot.

Csak jöjjön, aminek jönnie kell.
Ted: Pontosan! Csak írjuk meg azt, ami jön. Csak azért szoktunk visszatekinteni a lemezekre, hogy kiválasszuk, mely dalokat játsszuk róla. Mindig az adott pillanatot írjuk meg és nem is gondolkodunk azon, hogy milyen albumot írunk, amíg az egész kész nincs. Mindig a lehető legjobb dalokat akarjuk megírni, majd a felvételek után figyelünk fel arra, hogy "Jé, ez egy kicsit dallamosabb lett." Tudtuk, persze, amikor írtuk is, de igazán utána jöttünk rá.

ted_aguilar_2.jpg

De ez így van rendjén. Hogy pakolod össze a színpadi cuccodat?
Ted: Mesa Boogiekat használok, nagyon szeretem őket. Egyébként a lehető legegyszerűbbre próbálok törekedni, egyedül a vezeték nélküli csatlakozóm van.  Van egy pár effekt, amit használok, de főleg a tiszta tónusokat használom. Csak vezeték nélkül az erősítőbe, semmi bonyolult dolog. Imádom, amilyen hangot a Mesa Boogie ad nekem. Egyfajta kellemes, vastag metal hangzást. Rob Engl-t használ, mert az a vastag, metalos hangzás mellett egyfajta vintage, '80-as évekbeli ízt is ad az egésznek. Mondhatni kiegészíti egymást a kettőnk hangzása, pontosabban az enyém egészíti ki az övét, mert övé a fő hangsúly. De egyébként Mesa Boogie erősítőm van, ESP gitárom és ennyi. Ilyen egyszerű.

És már van saját signature gitárod is.
Ted: Igen, az ESP csinálta, a Ted600-ot és az egész fehér. Fehér pickup, fehér hangerőszabályzó, fehér hangolók... az egyedüli, ami nem fehér rajta, a nyak, mert az fa. (nevet) De ez nagyon jó, nagyon szeretem. A fehér nagyon tiszta, nagyon elüt, könnyű tisztítani, könnyű vele feltűnni. Nem igazán, metal, de pont ettől metal, ha érted, mire gondolok. (nevet)

Inverz-metal
Ted: Igen! Mindenkinek fekete gitárja van, én csak valami mást akartam. Ennyi az egész.

Hallottál Malcolm Young haláláról? (a koncert napján történt - szerk.)
Ted: Igen, ma reggel hallottam róla. Mint ritmusgitáros és dalszerző, nagyban hatással volt rám az AC/DC, a turné minden résztvevője szereti az AC/DC-t. Ez egy szomorú nap a zene számára, de szomorú nap úgy általában is. De legalább ott vannak nekünk a lemezek, amiket hallgathatunk, a videók, amiket nézhetünk, ott voltunk néhány koncerten. De szomorú nap ez. Nem tudunk mit csinálni, csak emlékezni rá, amennyire csak tudunk.

Egyre több zenész távozik közülünk mostanában.
Ted: Igen, sajnos ez az idővel együtt elkerülhetetlen. De mást nem tudsz, csak tisztelni az örökséget, emlékezni rá, élvezni, és emlékeztetni magadat: most használd ki az idődet, élj egészségesen, tedd, amit jónak látsz, érezd jól magad, mivel a holnapot senki sem garantálja.

És egy utolsó kérdés: mi olyan metal a kutyákban? Tartasz még kutyákat otthon?
Ted: De még mennyire! Imádom a kutyákat! Van két Labradorom, egy csokibarna és egy sárga. A feleségemmel együtt nagy kutyabolondok vagyunk, 2000 óta egyfolytában van kutyánk. És azt szeretem bennük, hogy hűségesek és önzetlenül, határ nélkül szeretnek. Jó, ha van egy háziállatod, jó stressz oldó hatásuk van. Hihetetlen, ami szeretet adnak neked, szinte félelmetes. Ráadásul a kutyáimnak hagyom, hogy oda menjenek otthon, ahová akarnak, azt csináljanak, amit szeretnének. Szóval igen, szeretem a kutyákat, de a zenekarban mindenki szereti őket, mindenki állatbarát. Amikor az állatoknak segítségre van szüksége, én ott vagyok, mi ott vagyunk és segítünk.

Fotók: Réti Zsolt
Death Angel Hivatalos / Death Angel Facebook

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr8813551399

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum