„Tény, hogy a Rhapsody volt a valaha létezett legnagyobb olasz metal banda, és az is, hogy Olaszországon kívül sokkal sikeresebbek voltunk”

Fabio Lione-interjú

2018. február 12. - magnetic star

rhapsody_2.jpg

A Rhapsody, mint tudjuk, az 1990-es évek végén egy csapásra felrajzolta Olaszországot a metal zene térképére. Sajnálatos módon az ő pályájuk sem volt mentes az ilyen-olyan hullámhegyektől-és völgyektől, amelyek közül itt elég csak a névmódosítást és a későbbi kettéosztódást megemlítenünk. A szimfonikus metal irányzatot tökélyre fejlesztő formáció most egy alapos világturné keretében a bemutatkozó Legendary Tales album megjelenésének huszadik évfordulóját ünnepli, s egyben megadja a végtisztességet az eredeti bandanévnek. Szerencsére a hazai rajongók sem maradnak ki az élményből, addig is itt egy minden részletre kiterjedő beszélgetés a nagy idők egyik részesével, Fabio Lione énekessel.

Hamarosan kezdetét veszi a huszadik évfordulós és egyben búcsúturnétok Európában. Hogyan mentek az eddigi bulik (az USA-ban és Mexikóban)?
Fabio: Nagyszerűen! A rajongóktól csakis óriási visszajelzéseket kaptunk. Épp most, pár napja értünk a második latin-amerikai túránk végére (ismét volt arrafelé néhány teltházas koncertünk: Buenos Airesben, Paraguayban, a kolumbiai Medellinben stb. stb.). Azt kell mondanom, ez volt talán a zenekar eddigi legjobb turnéja... Remekül mentek a bulik Japánban, Oroszországban, Tajvanban, Szöulban, és a legutóbbi 70000 Tons of Metal is hatalmas móka volt! Ezek után alig várjuk már az európai kanyar kezdetét, hogy az itteni rajongóinknak is játszhassuk a kedvenc dalainkat. Biztos vagyok benne, barátom, hogy ismét varázslatos esték elé nézünk.

Március 8-án Budapesten léptek fel, és korábban is jártatok itt Magyarországon néhány alkalommal. Van valamilyen különleges emléked a városról és / vagy az országról? Eszedbe jut bármi, amitől speciális számodra a hely, és amelyről mindig eszedbe fog jutni?
Fabio: Nos, Budapest egy őrületes és fantasztikus város, imádjuk! Gyönyörű hely, rengeteg látnivalóval, és alig várjuk, hogy ott játszhassunk! Emlékszem az egyik alkalomra jó pár évvel régebbről, amikor éppen indulófélben voltunk a buszunkkal a koncert után, de az egyik technikusunknak nyoma veszett! Amikor már kifelé tartottunk a városból, megláttam a srácot egy parkban, amint egy padon alszik. Szerencsére fel tudtuk venni a buszra, és mehetett tovább a turné!.. (nevet)

Ezen a búcsúturnén 1997-2002 közötti dalokat játszotok, amikor még Rhapsody volt a banda neve, és csak Rhapsody létezett a metal színtéren. Hogyan viszonyulsz ezekhez a számokhoz, és ahhoz, hogy manapság ismét nyomjátok ezeket?
Fabio: Óriási érzés! Úgy értem, a mostanra felhalmozódott tapasztalataink folytán a tagság olykor a lemezverzióknál is jobban játssza ezeket a dalokat. Több energiával és érzéssel, színesebben és erőteljesebben. Ezen az újjáalakuló turnén az eredeti bandatagok állnak színpadra, és az első saga időszakának a dalait nyomjuk. Roppant boldoggá tesz, hogy a legjobb Rhapsody számok közül válogathatunk, és mindig öröm látni, hogy a rajongók élvezettel éneklik ezeket. Egy jó nótára soha nem lehet ráunni! A tagok és a rajongók között is hihetetlenül jó a légkör, amikor ezeket a dalokat játsszuk, és öröm látni, hogy húsz év elteltével is megvan bennünk a szenvedély és az a hatalmas energia, amelyet át tudunk adni.

Vannak kedvenc számaid is abból a korszakból?
Fabio: Hű, erre nehéz válaszolnom. Dawn of Victory, Land of Immortals, Wings of Destiny, Lamento eroico, Symphony of Enchanted Lands és sok más dal is. Szerintem sok jó és izgalmas dalunk van, úgyhogy nem könnyű egyetlen kedvencet megnevezni!.. (nevet)

Komoly csapást és katasztrofális következményekkel járt jelentett számotokra a védjegy-problémák miatti névváltás és a jogi hercehurca a Magic Circle Music kiadóval? Szerinted ezek nélkül akár feljebb is léphettetek volna?
Fabio: Persze! Nem kérdéses, hogy többre is vihette volna a zenekar. Gyakorlatilag háromnegyed évet töltöttünk tétlenül. Nem koncerteztünk, nem turnéztunk, és nyakig voltunk a slamasztikában. Részben megváltoztattuk a banda nevét és hosszú ideig nem csináltunk semmit. Pedig még ez alatt a háromnegyed év alatt is szépen ment a biznisz…

Lényegesen vidámabb téma: melyek voltak a Rhapsody pályájának fénypontjai?
Fabio: Nos, ilyenekből sok van. Az első ázsiai turnénk, amelynek során hatalmas bulikat nyomtunk Japánban! Valamennyi dél-amerikai túránk! Az első kanadai fellépésünk, amelyen csodálatos reakciókat kaptunk a rajongóktól (ezért adtuk ki utána 2005-ben a Live in Canada koncertanyagot). Az együttműködésünk Sir Christopher Lee-vel, aki számos lemezünkön szerepelt a banda hivatalos narrátoraként, no meg a közös dalunk, a The Magic of the Wizard's Dream, amelyet négy nyelven rögzítettünk. A Symphony of Enchanted Lands és a Power of the Dragonflame kitűnő eredményei egy sor európai ország listáin, stb. stb.

fabio_lione.jpg

Mit gondolsz a Rhapsody Of Fire időszakról és a Veled készült lemezekről?
Fabio: Nagyszerű időszak volt. az a csapat egészen kivételes dolgokra volt képes. Óriási lemezeket készítettünk, és zenészként a legjobb pillanatainkat éltük át együtt. A The Frozen Tears of Angels és a Symphony 2 egyszerűen két fantasztikus album! Még most is emlékszem a Frozen Worldwide Tour of Angels turnéra, amely fergeteges sikerrel futott. Ahhoz fűződnek a legszebb élményeink, emlékeink és tapasztalataink.

Miért hagytad ott 2016-ban a Rhapsody Of Fire-t? Pusztán arról van szó, hogy a többi zenekarodra és projektedre szerettél volna jobban összpontosítani?
Fabio: Valójában nem. Nem a többi projektem vagy zenekarom volt az ok. Erről most jobb, ha nem beszélek, mert érdekes dolgokra derülne fény… (nevet) Annyit elmondhatok, hogy a megfelelő pillanatban döntöttem a távozás mellett. A miérteket nem árulom el, de tény, hogy jó néhány okom volt rá. Örülök, hogy helyesen döntöttem, barátom.

Február folyamán új Angra album jön ØMNI címmel, áprilisban ismét Budapestre látogatsz a csapattal, méghozzá a Geoff Tate-féle Operation: Mindcrime társaságában. Mik a terveid a Vision Divine-t és az Eternal Idolt illetően?
Fabio: Igen, az új Angra lemez, az ØMNI lett az egyik abszolút kedvencem. Csodálatos album, tele óriási dalokkal, és a produkció is erős. Biztos vagyok benne, hogy a legtöbb rajongót is meg fogjuk lepni vele… Van egy hatalmas nóta, amelyet Alissával (Arch Enemy) énekelek együtt. Benne van Sandy is (egy nagyon kedves hölgy, aki neves pop énekesnőnek is számít Brazíliában), Kiko pedig a War Hornsban vendégszerepel. Az európai turné lesz az első lépés ennek a hihetetlen lemeznek a népszerűsítéséhez a Geoff Tate-féle Operation: Mindcrime-mal együtt, és rengeteg bulink lesz Európában. Utána megyünk Dél-Amerikába, Észak-Amerikába és Kanadába, Japánba, Tavjanba, Szöulba, a ProgPower Festre, stb. stb. Már most jó sok bulink van lekötve, ami szintén azt igazolja, hogy gyilkos lezz az új album. Ami az Eternal Idolt illeti, új anyagon dolgozunk, és szerintem bőven lesz időnk júliusban stúdióba vonulni és felvenni a második fejezetet. Giorgia máris betéve tudja a dalok zömét, és úgy tűnik, minden készen áll ahhoz, hogy egy újabb Eternal Idol remekmű szülessen. Ugyanez vonatkozik a Vision Divine-os srácokra is. Új számokon dolgozunk, és egy ideje már az új lemezen is gondolkodunk, de csak akkor akarunk bármi újjal előrukkolni, ha már mindenki 100%-osan elégedett a friss anyaggal!

Januárban Lione / Conti név alatt jött ki egy album a Frontiers Records kiadásában. Kinek az ötlete volt összehozni ezt a projektet? Elképzelhető, hogy valamikor folytatása is lesz a dolognak?
Fabio: Hogy őszinte legyek, a Frontiers Records kért fel arra, hogy egy másik énekessel közös albumot hozzak ki, és javasoltak is néhány nevet. Végül Contira gondoltam, mert jó barátok vagyunk, és az az elgondolásom támadt, hogy valami olyan elegáns anyagot hozunk össze, amely a Rhapsody rajongói számára is izgalmas lehet. Contit annak idején 2011-ben én mutattam be Luca Turillinek, és az évek során kapcsolatban maradtunk vele. Úgy gondolom, a két hang együtt izgalmasan szól, az első lemez pedig egy finom kis anyag. Remek heavy / power / prog kiadvány. A projekt jövője pedig majd kiderül. Meglátjuk majd azt is, színpadra tudjuk-e vinni valamikor ezeket a dalokat igazi zenekarként. Már most is vannak ötleteink…

rhapsody_3.jpg

Úgy tűnik, bármibe is fogsz bele, a bombasztikus megszólalású, szimfonikus metalban vagy igazán otthon, ugyanakkor minden formációdnak megvan a saját hangzása. Egyetértesz ezzel?
Fabio: Nem is tudom... Azt hiszem, a stílusom egy adott stílushoz illik igazán, és persze ebbe a zenébe az erőteljes, vibrato hang passzol a legjobban, na meg bizonyos konkrét elemek. A legtöbben úgy ismernek, hogy a Rhapsody zenekar és a Rhapsody hangzás jut rólam eszükbe. Ami engem illet, sokféle zenét szeretek, és sokfélét is szeretek énekelni. Szerencsésnek is érzem magam, amiért ennyifélét énekelhetek, ráadásul különböző bandában és különböző muzsikusokkal: power, progresszív, opera, szimfonikus, stb. stb. Úgy gondolom, a Rhapsodyban rátaláltunk a megfelelő csapatra, és egyedi megszólalást alakítottunk ki. Nagyszerű dalszerző, zene és ötletek, valamint az én hangom – mindez együtt különleges termékre és eredményre vezetett.

Elmondható-e, hogy a Rhapsody nyomán egy egész új metal mozgalom született Olaszországban? Vagy egyszerűen a megfelelő helyen és időben bukkantatok fel, hogy utánatok más olasz zenekarokat is felfedezhessen magának a világ? Emlékszem, úgy tizennyolc éve Luca Turilli olyasmit mesélt nekem, hogy a Rhapsody szinte bárhol a világon sokkal népszerűbb és elismertebb, mint Olaszországban. Valóban így volt ez akkoriban, és javult valamelyest a helyzet idővel?
Fabio: Nos, annyi bizonyos, hogy a Rhapsody valami roppant fontosat hozott létre Olaszország, illetve általában az olasz metal színtér számára. Sőt mi voltunk az első itteni csapat, amely világszerte produkált jelentős eladásokat, és amely Olaszországon kívül koncertezett. Hogy jó helyen és jó időben lettünk volna?! Szerintem abszolút nem erről van szó. Olaszország nem a legideálisabb hely egy metal banda megalakításához, nekem elhiheted! A Rhapsody előtt is játszottam zenekarokban, és mindig igyekeztem így vagy úgy hozzájárulni az olasz metal mozgalom fejlődéséhez. Amit a Labyrinth, Athena, Rhapsody, Vision Divine, Eternal Idol, Hollow Haze, stb. stb. tagjaként elértem, az jelentős mértékben a színtér javára vált. Tény, hogy a Rhapsody volt a valaha létezett legnagyobb olasz metal banda, és az is, hogy Olaszországon kívül (Japánban, Dél-Amerikában, Franciaországban, Kanadában, stb. stb.) sokkal sikeresebbek voltunk. Szóval igaz, amit Luca mondott, és sajnos az évek során nem is változtak a dolgok (nevet). Ezzel együtt persze mi is kaptunk Olaszországban komoly elismerést olykor (hogy mást ne mondjak, a Symphony és a Power albumok egészen a hazai listák huszadik vagy tizennyolcadik helyéig vitték).

Milyen szerinted a mai olasz metal színtér?
Fabio: Hogy őszinte legyek, nemigen volt szerencsém olyan új bandákhoz, amelyeket nagyra tartanék. Vannak persze kitűnő olasz zenészek, általánosságban viszont ma is elmondható, hogy a legnagyobb és legismertebb itteni csapatok a Rhapsody, a Lacuna, a Vision Divine és a Labyrinth. Manapság talán a piac helyzete sem kimondottan kedvező, ugyanakkor ott a Youtube, a Facebook és sok más közösségi oldal, amely lehetőséget ad a zenekarok és projektek népszerűsítésére. Sosem egyszerű megtalálni a megfelelő „csapatot”, illetve az egyéni hangzást, zenét, ötleteket, stílust stb. Ezért van, hogy a legtöbb új banda jó, sőt technikai oldalról nézve némelyik egészen kiváló, de talán több egyéniség nem ártana nekik, legalábbis szerintem.

Ha véget ér a mostani búcsúturné, mihez kezd majd a csapat többi tagja? Tudsz valamit a többiek terveiről a jövőre vonatkozóan? Ők is szeretik úgy elfoglalni magukat, mint Te?
Fabio: Erre nem nagyon tudok válaszolni (nevet). A mostani világturné után rengeteg elfoglaltságunk és elképzelésünk lesz. Persze tudok a többiek terveiről, és hamarosan a rajongók is meglátják, mi minden van készülőben. Azt hiszem, lesznek itt meglepetések… Én a többiekhez képest általában többet pörgök (nevet). Biztos vagyok benne, hogy a rajongóinkkal együtt Neked is nagy meglepetésekben lesz részed a közeljövőben, és remélem, nemsokára találkozunk a budapesti bulinkon! Ciao! 

Fabio Lione Facebook / Rhapsody Reunion Facebook

A bejegyzés trackback címe:

http://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr3113657670

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum