Az mondjuk tény, hogy a hardcore, vagy egészen pontosan a hardcore / punk alapszemlélete sehol sem szólt a hivalkodásról azoknál a bandáknál, akik lefektették ennek a műfajnak az alapjait. Hiszen részben a szépen becsomagolt dolgok ellen való lázadás katalizálta ezt a szép lassan közösséggé is fejlődő zenei irányzatot. Ennek megfelelően pedig a minimalista megközelítés nem csak preferált, de egyben üzenetértékű dologgá is vált ezen a színtéren. Ettől függetlenül azonban mégis megszülettek az évek során azok a lemezborítók, amikbe nemcsak az általuk fedett zenék miatt lehetett beleszeretni. Meg aztán lettek olyan nem szerencsés alkotások is, amik örök kontraszt maradnak, hiszen klasszikus albumokat borítanak, de igazából csak simán béna. Ezekből szedtük össze a tíz szerintünk leginkább említésre méltóbbat.

Nem valószínű, hogy mellé lövünk, ha azt mondjuk, hogy a D.O.A. minden idők legfontosabb kanadai punk bandája. A Joey Shithead énekes és gitáros által alapított banda nagyjából a hoki imádó észak válasza az államokban taroló Black Flag / Germs / Midle Class és egyéb hasonló bandák kereszttűzében gerjedő hardcore / punk lázra. Az 1978 óta létező zenekar szinte a kezdetektől kitartott az Alternative Tentacles kiadó mellett és a hosszú évek közös együttműködéséből még egy koprodukciós lemez is született Jello Biafra mesterrel közösen, mely a Last Scream of the Missing Neighbors címet viseli. De az csak a hatodik volt a sorban. A sor végét a tavaly megjelenő tizenhetedik lemez zárja Hard Rain Falling címmel, ami egy korai Bob Dylan számra való visszautalás is egyben. Erről hallhatok egy még mindig csípős politikai üzenettel megtöltött friss, hamisítatlan punk nótát, amihez most videó is készült. Természetesen a hajtás után...