Egy éve járt Budapesten először a Zeal & Ardor, és elég mozgalmasan telt számukra ez a 365 nap. Megjelent a második lemezük Stranger Fruit címmel, ami mögött kiadó is áll, a zenekar most már inkább működik tényleges zenekarként, mintsem szóló projectként, idén nyáron pedig a legtöbb nagy nevű rock/metál fesztiválon ott voltak. Szóval a Zeal & Ardor magabiztosan haladt egy év alatt a széleskörűbb ismertség felé. Mindezt úgy, hogy tettek is érte.

Első körben le kell szögezzem, hogy a luxus szó számomra legtöbbször azt jelenti, hogy megint van valami, ami nem lehet az enyém. A múlthét közepén ez a szó azonban egy teljesen új értelmezést kapott. Miszerint a luxus az, amikor a csajomtól két villamosmegállóra a Robotban épp fellép a Melt-Banana nevű japán kultuszzenekar, én pedig másnap is abszolút szabadnapos vagyok. Zokon vettem volna ugyanis, ha a bátor Cudi Purci és Tukker közös szervezésnek köszönhetően Budapestre látogató kuriózum bandát megint nem tudom megnézni. Először végre életemben. Most viszont sikerült.