A jövő hétvégén másodjára, most már valószínűleg utolsó alkalommal búcsúztatják el a Petőfi Csarnokot, vagy ahogy ma hívják Petőfi Rendezvényközpontot, vagy ahogy mindenki ismeri, a PeCSa-t. A PeCSa-t, amely egyben a rockzene egyik fellegvára is volt. Stílszerűen a búcsú is rockzenével történik, október 24-én Tunyogi Péter emlékest, míg másnap a Kalapács zenekar 15 éves születésnapi bulijára kerül sor. 

Akkora képszakadások és akkora emésztendő hangorkán-adag terhe alatt távoztam úgy 1 bő hónapja a PECSÁból, hogy csak mostanra érlelődött össze bennem, mi a fákinfákk is történt azon a közepesen döglesztő nyárestén, mikor is az „Elvis-Metal” feltalálói bevették magukat a halálfekete falak közé saccra 2,5 ezer eltökélt legénnyel és leánnyal. Az már megvan, hogy 100%-os rockkoncertet kaptam, egy kis fülcsengést, és ingyen tesiórát, ahol legalább 2 kilómat leizzadtam, és a hangtartományom felső régióit is letétben hagytam. A többi már kezd derengeni, befoltozom némi bőrrel, szöggel meg dumával.
Egy biztos: a VOLBEAT a stadionrock jelene. Vagy jövője…?