A magyar közízlés groteszk mementójaként manapság is naponta megyek el tapétacsík méretű Edda koncertplakátok előtt. Ami a bolygóközi tanács soron következő elnökének sugárzó tekintetén túl különben más rejtélyt is tartogat. Rajta van ugyanis az a fazon, aki valahogy lenyúlta Ciklon séróját anélkül, hogy Küklopsz, Rozsomák vagy Vadóc üldözőbe vették volna ezért. Pedig nem nehéz kiszúrni, hogy ez ugyanaz a rőzse. Épp génállománnyal ember fején tudniillik nem serkent ilyet a búbjára, az már egyszer biztos. S bár a rockslágergyár tagjainak a fémzenéhez nem sok köze, nekem mégis az jut eszembe erről a hófehér szoborhajról mindig, hogy olyan mint az egész mai heavy metál. Sok fantázia kellett hozzá. Kiterjedése és szilárdsága épületes. Egyértelműen szomjazza a diadalt, de mikor úgy rendesen szembejön az utcán, az életről csúnyán és bizony mondom néktek, hogy egyből leszed. Pedig a metálban nem lehet nem hinni, ha már egyszer az oltalmazott és nevelt fel. Szóval úgy kell időnként egy disznózsíros metál lemez, mint gerinces sáskáknak a messiás. Ezért frankó, hogy még idén kijött a R.I.P. album és ezzel most bőven arat a kaszás.

Oregonban és környékén történt már pár jó dolog, ami aranyat és hamut is szórt abban a végtelen történetben, amit csak úgy hívunk, hogy rock and roll. Az pedig kétségtelen, hogy most megint ott történik valami, ami legalábbis ebben az évben és a maga műfajában a legmenőbb rakéta, ami zuhanórepülésben szállt a fülesünkbe mocskosul bele. Mióta egy az egyben publikus a második R.I.P. lemez Street Reaper címen a Monolord kiadós tesóitól. Akik az ének terén úgy fest, Biafra keverékkel kavartak bele az egyetemes Ozzy ügyekbe. Hozzá meg pakoltak még pedálokat, azt letaposták a klasszikus doom riffeket, mint a próbatermi joint csikket az egyszeri metál mágus egy jó fingás után. Amit a RidingEasy Records most kiköhögött szépen a nyilvános térbe. Amit mi csak támogatni tudunk. Szokás szerint a hajtás után.

Nagyjából hét másodperccel az új R.I.P. dal elindítása után már a kialakulóban lévő függőség első tüneteit tapasztaltuk magunkon. Ahogy pedig egyre beljebb gázoltunk a nótában azok - ahogy meg van írva - be is súlyosodtak. Akár egy Fu Manchu, egy Dead Kennedys vagy a Saint Vitus esetében is. Mondjuk alsó hangon. A portlandi csávók lerecsegett utca doom témái ugyanis simán kaszálják a világűr gazosabb végét. Természetesen csak saját használatra. Egy pöpec nyitott tetejű ablakából. Ahogy az meg van írva. Fuzz pedálra és négy negyedre talán. Ami viszont biztos, hogy ez a diadalittas és lelakott száguldás egy album felé hajt, aminek Street Reaper lesz a címe és október 13 - án jelenik meg a RidingEasy Records gondozásban. Amiből még bármi lehet. Év lemeze és egyéb okosságok. Szóval The Casket címmel nektek is itt van lejjebb, egy nyitás után szúrhatjátok.