A Los Angeles érzékenyebb részéről érkező Touché Amoré új lemezt készül megjelentetni. A sorban a negyedik nagylemez pedig Stage Four címmel fog megjelenni szeptember 16 - án. Előtte azonban még kaptunk egy videót, amely az album egyik dalához készült és Palm Dreams a címe. Ezt tekinthetitek meg itt lejjebb, a hajtás után.

Vannak klasszikus hardcore zenekarok, akik folyamatosan turnén vannak és ezért időnként mindig feltűnnek elérhető közelségben, és vannak más régi bandák, akik ahogy telik az idő egyre ritkábban, vagy csak időszakosan állnak a színpadra. Na és akkor az amerikai bandák esetében még ott van az, hogy ha ezt meg is teszik vajon átjönnek - e Európába, és ha igen akkor meddig jönnek el. Ez a kérdés pedig a Gorilla Biscuits esetében merült most fel, akik most ismét színpadra állnak és lenyomnak egy tíz helyszínes kört Európában, aminek van is közeli állomása, méghozzá Bécs és az Aréna, egészen pontosan jövő héten március 2. - án. A legendák neve köré pedig egy egész kisfesztivál szerveződött Together Fest elnevezéssel, így a Gorilla Biscuits neve mellett ott figyel a Modern Life is War, az Touché Amoré, az ausztrál Miles Away és a GWLT neve is. Így ez egy igazi régi suli kontra új suli bulivá combosodot ki, amiről be is fogunk számolni nektek. És hogy mitől is legendás Gorilla Biscuits, azzal kapcsolatban legyen itt lejjebb néhány percnyi vegytiszta történelem.

A címadó sorokat a 2013-as, elsöprő sikerű Is Survived By... album egyik legjobb dalába írta (front)emberünk. Szövegein át máris tömegek éreznek barátságot felé... de olyan, hogy valaki, aki az elmúlt 24 órát ájulásszerű alvással és überlelkes amatőrökkel való bratyizással töltötte, és 2 hónapja nem volt otthon, úgy fogad, mint régi jó komáját, - na, olyan még soha nem történt velem. Csillogó szemekkel, végig türelemmel, mosolyogva, figyelve, egy szimpla fekete melegítőben és kopottas dorkóban, akár mellettem is elmehetne az utcán. A hangja enyhén felfelé intonál, néha egy pillanatra elvékonyodik, évek üvöltése hagyta rajt a nyomát, de fülig szájjal beszél. Nem akad fenn a bukdácsokon, az időponton, a Dad Punchers csupa hepi koncertje javát is ránk áldozza. Fiúk és lányok: a diktafon túlfelén a poszt-hardcore profétája, napjaink egyik legnagyobb hatású dalszövegírója, mellékállásban a kedves, bakelitmániás szomszéd srác. Bolm úrfi mesél.

November egyik legundokabb napján a Dürer adott otthont az ezennel először headlinerként, amúgy már 5. alkalommal Budapestre látogató post-hardcore/indie/screamo/egyszerűen kurvajó underground zenét toló TOUCHÉ AMORÉ-nak. Kísérte őket a kedves midwesti-poszt-koleszrocker Dad Punchers és a tengerentúlon rohamosan népszerűsödő Self Defense Family. Meg egy kisteremnyi lelkes ember. Meg egy érzelmi tsunami.

És mi, akik most aztán beszámolunk.

Egy! Két! Há! ---

Nagyon, nagyon régóta készülök ennek a cikknek a megírására. Most, hogy ez a rendkívüli csapat 3.x-ra keresi fel alig másfél éven belül hazánkat, hisz kinézték a Dürer Kertben a november 26.-ai dátumot, hogy headlinerkedésük alatt bőgjük ki a szívünket; most, hogy e minden szempontból korszakalkotó lemez folytatása talán épp ma jelenik meg: nos, a mostnál pedig sose lehetne e cikk aktuálisabb.

Akár egy régóta fojtogató bocsánatkérés - a Parting the Sea központi motívumainak egyike -, vagy mint hegedetlen seb egy kedves elvesztése után, minek ellátása már nem tűr halasztást: hölgyek és urak, íme a lemez, amivel örökre beleszerettem egy zenekarba és egy egész műfajba.