Aki olvasta Cormac McCarthy legnépszerűbb írását, vagyis Az Út című könyvet, az simán felidézheti a hamut szitáló, hideg, csonkig égett világról ott lefestett képet, mikor ezt a Marks:Traces című split lemezt hallgatja majd. Az ugyanis szinkronban lesz a zene zsigerien nyomasztó hangulatával. Ami filmszerű, borzongató és a saját tájképét egy poszt-apokaliptikus világról szintén korommal és tussal festi meg. Ez a világ pedig kietlen és kíméletlen. Ahol a sosem lesz semmiben sem különbözik attól, ami sosem volt. A holnapot várni nem érdemes, mert a holnap nem vár senkire.