A debreceni Aetrigan hosszas szárnybontogatás után 2008-ban jelezte először igazán, hogy jelenlétükkel tovább színesítenék az egyébként már most sem túl szegényes hazai underground rockzenei palettát. Az erőteljes elhatározás egyelőre egy tavaly nyáron megjelent, háromszámos demót eredményezett, de ha valaki ránéz az Aetrigan MySpace oldalra, meglehetősen professzionális megjelenéssel találkozik, úgyhogy simán elhiszem nekik, hogy komolyan gondolják, amit elterveztek (általában bedőlök az ügyes marketingnek).

Szerencsés konstelláció, amikor az elszántság mellé tehetség is társul, amit az Ő esetükben a  demo anyagán kívül a Borsodi Tehetségkutató különdíja is bizonyít. A rövid produkciót meghallgatva azt mondanám, hogy egy nagy odafigyeléssel és igényességgel elkészített, erős közepes - talán kicsit afeletti - teljesítményt hallhatunk. Talán túl sok is az odafigyelés olyan értelemben, hogy az embernek olyan érzése van, hogy ez a lemez bizony egy szigorú ISO minőségbiztosítási rendszer nyomása alatt készült és lett ezáltal olyan steril amilyen.