A Black Pyramid tökéletesen képviseli azon zenekarok széles/színes felhozatalát, amelyben a közös metszetet egy tulajdonság jellemzi leginkább: jó kis zene, de… és ugye jól ismerjük ezt a bizonyos „de” kezdetű felütést. A Black Pyramid majdnem jó doom/stoner banda. Ez a vonal meg eléggé telítődött az utóbbi évek folyamán (mondjuk az utóbbi öt évet figyelembe véve, ami gyors fejszámolással is 2007, nem meglepő módon ez a banda is ekkor alakult), és habár fel-feltűnik pár jól megdörrenő lemez, de gyakorlatilag vannak zenekarok, akik nem igazán gondolkodnak az újítás témakörében.

Persze mondhatjuk, hogy nem baj ez, mert ha a gyökereket keressük, akkor több, mint 40 évre kell visszamenni, hogy felidézzük miket pengetett Tony Iommi pl. egy Iron Man-ben. Azóta meg a true stoner makacsul ragaszkodik ehhez a megközelítéshez. A Black Pyramid is valahogy így van. Jó helyekről merít, de így sem hoz különösebben izgalmas dolgokat.