Kissé rozsdásan indult az este, jobban mondva a késő délután, mert ugyan jó dolog a koncertre járás, azonban egy fárasztó nap után nem nagyon akaródzik az embernek bemerészkedni a nagyvárosba. Még jobban fájt az élet, mivel egy interjú is befigyelt megkoronázandó a koncertélményt, de persze édes teher ez, amire jó gyógyír aztán a re-pohárba csapolt fesztivál sör.

Mint ismeretes, a Fekete Zaj fesztivál szervezői igen ízletes felhozatalú klubkoncertekkel is szoktak kedveskedni a nagyérdeműnek, nem lesz ez másképp októberben sem. Az alábbiakban három olyan bulit találtok, melyeket nem érdemes kihagyni, főleg ha jól érezted magad a Mátra ölelésében megrendezésre került fesztiválok valamelyikén.

A Caspian nemrég facebook oldalán tudatta a rajongókkal, hogy vasárnap váratlanul elhunyt basszusgitárosuk Chris Friedrich. A post-rockban utazó bostoni együttes a stílus élcsapatai közé tartozik, hazánkban is többször megfordultak, legutóbb tavaly ősszel az iLiKETRAiNS és Thisquietarmy társaságában.A halál okai egyelőre nem ismertek. Nyugodjon Békében! (Fotó: Réti Zsolt)

Ismét a Dürer kicsi, ismét post-rock, ismét jó volt. Ennyivel el is tudnám intézni, ha nem kéne a szerződésemben konkrétan rögzített terjedelemben írnom róla....

Tehát kicsit bővebben: A Caspian évről-évre és lemezről-lemezre halad előre a tuti siker felé. A színtéren lassan húzónévvé válnak és a színpadon is nagyon profi produkcióra képesek. Nem érdemtelen a sikerük, Philip Jamiesonék nagyon eltökélten haladnak a megkezdett útjukon előre, és ezzel kivívták a közönség szimpátiáját is. A Tertia című lemezüket olyan Isten háta mögötti országokban is turnéztatták, a helyiek legkitörőbb örömére, mint Oroszország, Thaiföld, Kína kisebb városai, amit úgy hiszem nem sok amerikai zenekar vállal be, főleg ezen az underground szinten. 2008-ban már itt is tiszteletüket tették az Avalon klub színpadán, amit sajnos nem láttam, de azóta pótoltam több ízben is.

A hazai underground koncertszervezésnek mindig megvan az a bája, hogy amikor valaki később ismer meg egy zenekart – mondjuk az aktuális itthoni koncertje után –, egyrészt végtelenül marcangolja magát, másfelől alig várja, hogy ismét láthassa a szóban forgó zenekart. Ugyanezen ment keresztül a Mastodon és a High On Fire, de ez igaz a négy éve az Avalonban fellépő Caspianre is, hiszen az akkor még csak ígéretesnek tűnő bostoni post-rock banda mára az egyik legjobban csengő névvé nőtte ki magát a műfajban.

A Caspiant 2009 környékén fedeztem fel magamnak. Az addig megjelent You Are Conductor és Four Trees című lemezeiken hallottak azonnal meggyőztek arról, hogy a zenekarban hatalmas potenciál rejlik. Az instrumentális poszt-rockban utazó massachusetts-i hatos egy igen divatba jött stílusban alkot egészen maradandót. Lemezről lemezre fejlődve, magabiztosan haladva, hihetetlen alázattal és lelkesedéssel robbantak be a színtérre. Turnéik kontinenseken ívelnek át, eljutva a legképtelenebb helyekre, hogy a világ megismerje, miben is rejlik a Caspian ereje.

Lassan vége a nyárnak és a Fesztiválszezonnak, végérvényesen eljön az ősz és vele egy halom koncert is. Több részes sorozatunkban röviden bemutatjuk, hogy mire készülhettek, a koncertszervezők kiket hoznak el nektek az év hátralévő hónapjaiban. Kezdjük az sort a Phoenix Music-kal.