Ahogy hallgatom ezt a lemezt, fojtogatni kezd a kíváncsiság, hogy vajon milyen élete lehet ezeknek a fazonoknak, ha arra van belső igényük, hogy ilyen metsző letargiát emeljenek zenei szintre, amiben érezhetetlen érzések és kirekesztett gondolatok miriádjai gomolyognak céltalanul. Egy régi Leukémia szám szerint a hidegzöld kórházi falak amúgy is nyákos, porózus anyagában nyílnak meg ott azok a szakadékok, mint visszhangzó barlangok melyek elnyelik az összes emberi jót, mit Isten teremtett, de ez nem igaz. Ugyanis azok a rideg visszhangzó barlangok ezen az albumon nyílnak meg. Mégsem mondanám, hogy minket hívatott riogatni ez az új Corrections House cucc. Nem a kint lévőknek szól, hanem befelé indul el. Ott belül pedig az előző lemeznél is sokkal mélyebbre hatol a magány és az elidegenedés totemeinek fekete szemüregeiben. A zenekar saját állítása szerint is az elveszett lelkek misztériumait keresve zenél. Ez a néhány sor itt pedig az év egyik legjobb lemezéről beszél.

A Scott Kelly (Neurosis), Mike IX Williams (Eyehategod), Bruce Lamont (Yakuza), Sanford Parker (Minsk) alkotta, abszolút behatárolhatatlan sötét tónusú, éteri szupercsapat a Corrections House Know How To Carry A Whip címmel új lemezt eresztett el a pórázról, mely önmagát az elveszett lelkek misztériumaként definiálja. Alább pedig meg is hallgathatjátok mindezt. Csak tessék óvatosan közelíteni!

Az abszolút behatárolhatatlan sötét tónusú, éteri szupercsapat a Corrections House új lemezt készül elereszteni a pórázról valamikor a jövő hónapban. A Scott Kelly (Neurosis), Mike IX Williams (Eyehategod), Bruce Lamont (Yakuza), Sanford Parker (Minsk) alkotta formáció, mely önmagát az elveszett lelkek misztériumaként definiálja, sokkal sűrűbb, kétségbeesettebb és árnyékoltabb lemezt ígér, mint a két évvel ezelőtt megjelent első lemez a Last City Zero. Az anyag természetesen a Neurot Recordings gondozásában jelenik meg. Kilenc számot fog tartalmazni, melyek listáját a borítóval együtt itt lejjebb megtalálod. A címe pedig Know How To Carry A Whip lesz.

A Neurot Recordings lemezkiadóról nem lehet úgy beszélni, hogy ne beszélnénk előtte a Neurosis nevű zenekarról. Arról a zenekarról ami önmagában egyszerre a kezdet és a vég. S mint ilyen, az egész ismert világ születéséhez és pusztuláshoz írja dalait. Alkotva ezzel egy saját belső bolygót, amit egyedül csak ők képesek benépesíteni, mert az mindenki másnak túl mélyen, és túl messze van. Egy kasztot a mindenkori zenék világában, amibe csak és kizárólag ők tartoznak, mert oda ők tartozhatnak egyedül. Energiáik és filozófiájuk túl nőnek a zene határain, üzenetük vehemens művészet, amelynek ereje kiszakít minket önmagunkból, és közben a saját belsőnkhöz visz egyre közelebb ugyanazon időben.

A sokkoló színpadi produkcióval kísért, apokaliptikus hangulatú zene híveinek örömünnepe volt ez az este – bármilyen ellentmondásosnak is tűnik ez így leírva.

A hazai Entrópia Architektúrával most „találkoztam” először, jóllehet tizenegy éve létező együttesről van szó. Amit a hattagú formáció bemutatott, azt nyugodtan tekinthetjük egyfajta szeánsznak, amelyre az ősi, hagyományos megközelítés és a formabontó törekvés egyaránt jellemző. Értem ezalatt úgy a zenei ötleteket, mint a hangszeres megoldásokat. Utóbbiakról annyit, hogy a csapat bőséges eszköztárába a rockban / metalban szokványos torzított gitár mellett a fagott, a sampler és a fémből eszkábált ütőhangszer-arzenál egyaránt belefér. Egyértelműen érződött a muzsikusok azon törekvése, hogy egész külön világot idézzenek és szólaltassanak meg – akinél ilyen alkotói igény fel sem merül, annak kár is ezzel a műfajjal próbálkoznia!.. – és a vizuális adalékkal (díszlet, háttérvetítés) is a spirituális tartalomra erősítettek rá.

Kiváló underground metálzenészek döntöttek úgy, hogy egyfajta szupergroupot alakítanak Corrections House néven. Mert az biztos, hogy egy Scott Kelly (Neurosis), Mike IX Williams (Eyehategod), Bruce Lamont (Yakuza), Sanford Parker (Minsk, Nachtmystium, Buried At The Sea) felállású zenekart mindenképpen szupergroupnak kell hívni.