A hangosbemondó olyan szignállal és stílusban informált minket a (nekem legalábbis) új vonalkódos beléptető-rendszerről, mintha a reptéren volnánk. A kerítés előtt ácsorgó tömeg mindezt olyan ovációval vette, mint a zöld-fehér szurkoló-tábor, ha csapata gólt rúg. Ez alapján jó hangulatú bulinak néztünk elébe. A népesség abban ugyan tévedett, hogy a hangosbemondó megszólalása a kapunyitás egyértelmű jele lett volna, de pár perccel hat után ez az esemény is kezdetét vette. A mi részünkön csupán egy kicsi, két emberes kapacitású rést nyitottak, de egy másik kapu is kinyílt "magától", sőt néhányan a kerítésen másztak be, hogy azután sprintelhessenek a többiekkel az első sorok valamelyikéért. Nightwish-őrület tehát van. Még mindig van. Persze, minálunk szerencsére nem akkora, mint Dél-Amerikában, ahol Anette Olzon a (már nem is annyira) új énekesnő halálos fenyegetést is kapott, mert hogy ő nem Tarja...