A Los Angeles-i illetőségű Steel Panther már a hard rock / glam metal közegen túl sem szorul bemutatásra. Idehaza egy fergeteges bulival öregbítette a hírnevét a négyes a nyáron; az a koncert valóban olyan markáns nyomot hagyott a tábor lelkében, mint (stílszerűen) egy folt a lepedőn egy kiadós ágytorna után. Ráadásul a reakciókból ítélve mindkét félnek roppant élvezetes volt az aktus a show...

A Black Moon Spell az az album, ami valszeg első hallásra felcsesz, idegesít, mégsem akarod majd kivenni a lejátszóból, és nagyjából a 2. szám közepére hátradőlsz, amikor pedig vége, módszeresen elszomorodsz. Minden, ami romantikussá tette a rock'n'rollt 1965 és 1980 között, itt, ezen a szent lemezen keveredik össze és böfögődik vissza brutális echókon, az önirónia és önparódia határán egyensúlyozó szövegeken és nyávogó éneken át, popzenévé NEMgyalázva, hanem magasztalva! Kyle Thomas nagyot alkotott a Black Moon Spellel, és letette végső voksát a minimalista, feel-good rock (avagy, ahogy ő mondaná, A Rock) mellett. Olyan, mint a Misfits, csak cukibb; olyan, mint a Ramones, csak lazább. Egy egyszer s mindenkorra 20 éves ősrock'n'roller esszenciális önarcképe a Black Moon Spell - viszont neked, kedves Hallgató, nem muszáj mély fejtegetésekbe bocsátkoznod hallgatása során, mint nekem.

Csak rázni a csípődet, vizezni a sört, áthívni a lányokat és befűteni a bongot.
Hiszen ez a zene ezért él.

Ki a tököm az az Adam Bomb?

A csávó, aki e héten széttépi a hazai rockklubbokat?

A Hanoi Rocks dalainak társszerzője és ritmusgitárosa.
A TKO legendás villanyhegedűse.
Az ember, akit Axl Rose nem mert felkérni a Guns'n'Rosesba, annyira jónak tartotta,
ezért - mondván, megteszi a szamár is - maradt Slash...
Aki 70 éjszakán át nyomta a kocsmarockot Johnny Thundersel...