Kevés zenekar tudja jobban elvenni a kedvét az embernek az élettől, mint a Godflesh. Mindazonáltal a zenekar hatása az industrial metal színtérre megkérdőjelezhetetlen. Olyan zenekarokra volt alapvető hatással mint a Rammstein, vagy épp a Nine Inch Nails, hogy csak a nagyobbakat említsük meg. A '89-es Streetcleaner az ipari metal egyik alapköve és így nem mehetünk el szó nélkül, ha új lemezzel jelentkeznek. És bár a zenekarnak az évezred fordulójától számítva volt egy hosszabb szünete, amíg a tagok másban is kipróbálták magukat, de 2009 óta újra nagyjából működnek. Így érkeztünk el tavaly októberig, amikor is bejelentették az új lemezt, ami a keresztségben a Purge nevet kapta és stílusában és eszmeiségében a 1992-es Pure album örököse.
A héten nők death metalban, nehézfiúkból álló szupergrupp, indusztrális világvége, és a mainstream két véglete. /Fotó: Bring Me The Horizon/
Az elmúlt egy hét nem volt egyszerű, Bell Witch, Tormentor, Weedeater, még belegondolni is rémisztő, hogy mindez alig pár nap alatt történt. A szerző azonban ezúttal kimaradt ezekből a jóságokból, azért, hogy egy még intenzívebb élményre tegyen szert: a világot a nyakába véve Hollandia felé vette az irányt, ahol a hétvégén zajlott az underground közmegegyezéses ünnepe, a Roadburn. Alább a négynapos esemény első felének szubjektív krónikája.
Pénteken jelenik meg hivatalosan a Godflesh új lemeze, a Post Self. Az angol duó most ennek örömére kiadott egy újabb dalt, a Be Godot, melyet lentebb tudtok meghallgatni. Az ígéretek szerint az új korong most kevésbé lesz metalos, inkább a 70-es évek végi, 80-as évek eleji post-punk és az indusztriál zene hatásai lesznek jobban kidomborítva.
A nyolcvanas évek végén sújtott le először a lélekalapács a Streetcleaner című albumon, amely simán tekinthető a legnagyobb hatású indusztriális alkotásnak még napjainkban is. A brit Godflesh fémjelezte monoton zakatolás pedig azóta is szüntelen és rideg. Együtt az utolsó A World Lit Only by Fire nagyon jól eltalált dalaival. Amik három évvel ezelőtt hagyták el Justin Broadrick és G. C. Green programokkal teli alkotóműhelyét. Egy tizenhárom éves albumcsend után. Most viszont nem kell ennyit várni. A Post Self című nyolcadik lemez ugyanis még idén megjelenik. Méghozzá november 17 - én az Avalanche kiadó gondozásában. Amihez az első publikus tétel is megérkezett. Amit a hajtás után találtok.
A leginkább iránymutató ipari szennyzenék egyike ziher, hogy a Godflesh. Domináló szerepüket a stílusban pedig rögtön az első lemezükkel sikerült kivívniuk. A Streetcleaner című anyag 1989 végén jelent meg és súlyos lélekkalapácsaival verte le az alapokat, amik aztán meghatározták például a kilencvenes évek népszerű indusztriális metál bandáinak hangzását is. Nem véletlenül számított tehát exkluzív fellépésnek a lemez újrajátszása a Roadburn Fesztivál 2011 egyik estéjén. Ahol Justin Broadrick és G. Christian Green simán nívóssá tette így azt az évet Tilburgban, Hollandiában.
Pár héttel ezelőtt itt az oldalon volt egy gyűjteményes összefoglaló arról a tíz lemezről, ami a legnagyobb hatást gyakorolhatta a mindenkori metál zenék életére. Ez pedig tudom persze, hogyha valóban mindössze csak néhány lemez megnevezésére ad lehetőséget, abba nem férhet bele más, mint a műfaj legfémesebb értelemben vett szupersztárjai. Bennem azonban - miközben a listán szereplő abszolút hagyományos metálban utazó ikonok borítóit néztem - azonnal az a kérdés merült fel, hogy és mi van azokkal a klasszikus kereteken túlmutató, de megkerülhetetlen, elvetemült kísérletekbe bocsátkozó bandákkal, akik akár még magukra se gondolnak metál csapatként, mégis Megatron mennyiségű erővel hatottak a műfaj egészének legnagyobbjaira is. Aztán a következő pillanatban már át is égett rajtam a Godflesh neve. Ami talán nem is név, hanem már sokkal inkább fogalom.