Azon tény mellett, hogy a korai kilencvenes évek a mindent elsöprő zenei forradalmak ideje volt, amelyek egy nagy masszává olvadva telepedtek az akkori lánglelkű ifjúság arcára, ugye nem kell sokáig agitálni? Mert amíg a nagy amerikai rock and roll lázban egy zenei irányzat volt ami bozóttűzként terjedt elérve a fejeket, addig a kilencvenes évek eleje számos új műfajt hozott létre. Hibrideket. Jövőbe látókat. Üstökösöket. Hullócsillagokat. Metált, punkot és mindent mást játszottak úgy zenekarok, ahogy előtte azokat még nem játszotta senki. Nem beszélve az olyan, stílusukban behatárolhatatlan bandákról, mint Primus, a White Zombie, a Mudhoney, a Neurosis vagy akár az Infectious Grooves, akik szintén akkor robbantak a figyelem középpontjában.

Valljuk be őszintén sok olyan zenekar van, amelyik ha debütáló lemeze után beleáll a földbe, a maroknyi rajongón kívül senki egy könnycseppet sem morzsol el értük. És van akikért nagyon nagy kár. Ilyen volt a Godspeed is.

Pedig a Sludgetank romjain alakult amerikai heavy metal banda olyan lendülettel indult, mellyel csak kevesen. 1994-ben még a Black Sabbath előtt is felléptek a BS-ben, sőt a Nativity In Black című Black Sabbath tribute albumon Bruce Dickinsonnal együtt nyomták el a Sabbath Bloody Sabbathot.

Előzetes ...