Németországban hosszú időre nyúlik vissza az 1980-as évekbeli metal – értsd ezen elsősorban klasszikus heavy metalt, másodsorban annak agresszívebb leágazásait – hagyományainak ápolása, életben tartása. E vállalás tette naggyá a lassan két évtizede futó Keep It True fesztivált (a legnyilvánvalóbb név) vagy Headbanger’s Open Airt (aka „a világ legnagyobb kerti partija” 1998 óta), és némi extra színezettel kiegészítve bár, de ez jellemezte a Wacken Open Airt is a kezdeti időben, azaz a 90-es években.

A Brit Heavy Metal Új Hullámának prominens képviselője, a Diamond Head, mint köztudott, egy bizonyos Lars Ulrich nevű megszállott rajongónak és zenekarának köszönheti, hogy az inaktív időszakában is komoly figyelem övezte. Az alapító, Brian Tatler gitáros és társai ma ismét folyamatosan szem előtt vannak, az elmúlt öt év során két lemezük is megjelent. Ám ha ez nem volna elég, 2022 első negyedére várható a világtörténelem első Diamond Head tribute albuma, amelynek címéhez nem is adhatta az ötletet más, mint a Metallica által feldolgozott és népszerűvé tett Am I Evil? nóta.

Nate Garrett nem összetévesztendő a vadnyugati legendával, Pat Garrettel! Ő nem Billyt, a kölyköt tette haza, hanem az általa finoman szólva nem igazán favorizált emo / rap irányzatot küldené padlóra. A srác amúgy szintén amerikai, és a neve azoknak lehet ismerős, akik a tradicionális heavy metal mai vonulatát követik megszállott módon. A death metalos Gatecreeper gitárosaként szerzett nevet magának az undergroundban (ott Jack Maniacky művésznéven aprított közel öt esztendőn át), napjainkban pedig a doomban gyökerező HM-t művelő, a saját szólóprojektjeként indult Spirit Adrift jelenti számára az életet. Ezzel a formációval – amelyben ő énekel, valamint a gitárt és a basszust kezeli, Marcus Bryant pedig dobol – a honfitárs Sanhedrin társaságában nálunk is fellépett tavaly ősszel, ha emlékszünk még. Nem mellékesen a Riffs and Fists podcast házigazdájaként is aktív, szóval a zene iránti elkötelezettsége aligha megkérdőjelezhető.

Ahogy annak idején a Neurotic is megénekelte, a rock'n'roll az nem egy tánc. De nem is csak zene, vagy szex, meg drogok,  hanem jó adag póz, mert bizony a lázadásnak a külsőségekben is meg kell mutatkoznia.

Gróf Balázs klipjeit nézni mindig öröm. Gyermeki, vasárnapdélelőtti-véresrajzfilmfüggő-flessbekkes, villával csápolós öröm, általában. Nem úgy és nem azért, mert "hazai hírónknak híre van világon", hanem mert egyedi és karakán képisége a nemzetközi piacon is megállja a helyét... És arat! Akár Heaven Street Seven, akár Junkies, akár Blind Myself, akár Red Fang  akár Powerflo bömböl alatta: az élmény, nos, szíjjekúr'. Főleg, ha karcos...

...és ha vannak benne CSONKOLÓ CSÜLÖKCSONKOK!

Amikor már azt hiszed, mindent láttál és hallottál, az élet rád cáfol. Vagy a japánok. Vagy a finnek. Ezúttal az utóbbiak adtak 404-es hibakódot rengeteg ember agyának, lévén megrendezték az első heavy metal-kötőbajnokságot (jobb híján így fogjuk hívni). Ezen a Maniac Abductor nevű zenekar Fight Or Die című dalára kellett megmutatni, milyen frankón is tudnak kötni tombolás közben, a nemzetközi mezőny első helyezettje (mi már meg sem lepődünk, ti sem fogtok) a japánok lettek. Második helyen a dánok, harmadikon az amcsik végeztek, lentebb videókat is találtok erről a - fogalmazzunk úgy - egyedi rendezvényről.

Sok mindenre szükség van ebben a világban, és a heavy metal zenekarnév generátor biztosan ezek közé tartozik. Elsősorban ugye kezdő zenekarok számára ajánljuk, hiszen minek annyit gondolkodni egy új és fémes hangzású néven, amikor a generátor megoldja. ITT egy kattintás után megvan a zenekarod neve, sajnos jó zenét ettől még nem biztos, hogy csinálsz, de egy jó név az alapja mindennek.

Egy trve metálos Karácsonykor sem érzékenyül el (na jó, csak egy kicsit) és kiütést kap a Mennyből az Angyal és a Kis Karácsony, Nagy Karácsony című daloktól. De a fémszív is megdobban egy kicsit, ha ezeket a dalokat metal köntösbe öltöztetik. 

Ennél kevesebb időbe valószínűleg nem lehet belesűríteni klasszikus metal-dalok riffjeit. Van itt minden, mint a búcsúban. Aki pedig elővezeti, nos ő egy youtube harcos, Carlos Reyes91.

Ma 23.00-kor fejeződik be a Spektrumon Sam Dunn sorozata, A Heavy Metal Története. A 11. befejező rész a progresszív metal születésével foglalkozik. A sorozat "emberi" időben történő ismétléséről egyelőre nincsenek információk.  Alább pedig az összes rész, jó szórakozást hozzá. 

Lengyelországot és a metált nálam első körben nem az onnan származó fémgyöngyszemek kötötték össze, hanem az ott Takt Music márkajelzéssel és Biem Zaiks felirattal ellátott műsoros kazetták. Amik pontosan akkor kezdték elárasztani hazánk metál rajongóinak a polcait a piacokról, amikor az Acid Drinkers fiúk is éppen úgy döntöttek Bem apó szülőföldjén, hogy a maguk mocskával meg fogják ajándékozni a világot. A nyolcvanas évek végét írtuk, és ezeken a bizonyos kazettákon érkeztek az idő tájban az olyan izgalmas és újszerű thrash bandák anyagai is, mint az Exodus, a Testament, vagy a Sacred Reich. Én pedig ebbe, a saját gyerekszobám lerúgására is kiválóan alkalmasnak bizonyult vonalba kapaszkodónak ismertem meg, és így gondoltam a lengyel savakat szipkázókra mind a mai napig.

Ma este 23.00-kor indítja egyik új sorozatát a Spektrum, mely minden heavy metal rajongó érdeklődésére számot tarthat. A heavy metal története című sorozatban a többgenerációs és az idők során sokrétűvé fejlődött heavy metal zeneirányzat történetét és jelenét veszik górcső alá. A 11 részes filmet Sam Dunn készítette és megszólalnak benne a műfajt formáló zenészek és producerek, olyanok mint Slash, Bruce Dickinson, Alice Cooper, Lemmy és még sokan mások. Bemutatásra kerülnek a heavy metal irányzatai a klasszikus kezdetektől a glamen át a progresszív válfajokig, és a személyes történeteken keresztül bepillantást nyerünk a kulisszák mögötti világba. Jó lesz mi? Alább egy kis előzetes.

Nem újdonság, hogy az utóbbi évtizedekben szervesen beszivárgott a nagyzenekari hangszerelés a metal bandák eszköztárába, ráadásul nem egy nagy volumenű banda értelmezte már újra életművének kiemelkedőbb darabjait roppant sikeres, szimfonikus koncertlemezek keretében (lásd például: Metallica – S&M, KISS Symphony – Alive IV). Mostanság viszont egyre többen – köztük pszichológusok, szociológusok – mondogatják, hogy a két, látszólag markánsan elkülönülő műfajcsoport hallgatósága között egészen sok a hasonlóság. Adrian North, az edinburghi Heriott-Watt Egyetem professzora szerint ilyen viselkedésbéli analógiák többek között például a kreativitás, a társaságkedvelő attitűd, a nyugodt magatartás, valamint a zene iránti, jó értelemben vett megszállottság.

A heavy metal nem a legtipikusabb aláfestő zene egy reklámban, sőt az sem tipikus, hogy maguk zenekarok vagy egyáltalán a szubkultúra megjelenik benn. A Loudwire-nél azonban most mégis úgy gondolták, hogy összeszedik azokat a reklámokat, melyeknek köze van a műfajhoz. Lesz itt csirkét robbantó Dokken, hot-dogot reklámozó Cinderella, történelem leckéhez aláfestő zenét játszó Suffocation, de még egy részeg Slash is.

A The Guardian szerint, több mint 6000 angol és walesi állampolgár nevezte meg a heavy metált, mint gyakorolt vallást a legutóbbi, 2011-es brit népszámláláskor. Ezzel megelőzik a Sátán egyháza követőit, hiszen mindössze 1893 személy vallotta magát sátánistának. 

A legutóbbi 2001-es népszámláláskor egy jól sikerült kampánynak köszönhetően 390.000 vallotta magát a Jedi Rendhez tartozónak, az ő számuk a mostani népszámláláskor 176632-re csökkent, de még így is a 7. a sorban a keresztény, az iszlám, a hindu, a szikh, a zsidó és buddhista vallás után.

Három évvel ezelőtt, az Egyesült Királyságban a Metal Hammer magazin indított kampányt, melyben sürgette, hogy minél többen vetessék hivatalosan nyilvántartásba a heavy metálba vetett hitüket.