RockStation


KRONOS – A Kapu Most Nyitva Áll

2008. június 30. - sunthatneversets

Nem szégyen bevallani, a cd megérkezéséig halvány lila gőzöm nem volt, hogy a Kronost honnan kéne ismernem. Mentségemre legyen, hogy a hat fiatal alkotta csapat átlagéletkora 19 év, ami nem semmi! Milyen zenét lehet ilyen fiatalon csinálni? Amíg meg nem néztem a borító hátoldalán a címeket, és nem hallgattam bele, arra fogadtam volna, hogy ez biza modern rock lesz. Mint ahogy lottó ötösöm se volt még, úgy ezt se találtam el. 

Mert ez kérem tradicionális alapokon nyugvó, kissé progresszív hard rock zene, amit ma már amúgy sem sokan művelnek, hát még ilyen zsenge korban. A zenekar 2002 nyarán alakult egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kis faluban, Sályban. Több tagcserén átesve és több tehetségkutatón elért szép eredmény után alakult ki a mai felállás. A Hócza József - ének, Kiss Gábor – gitár, Szita Dávid – gitár, Szabó Tamás – basszus, Balázs Nándor – billentyűk, Zán Tamás – dobok felállású hatos korábban Turulmadár címmel már egy rövidebb demót készített, de A Kapu Most Nyitva áll lényegében az első nagylemezük. A srácok a deszkákon sem számítanak kezdőnek, felléptek már a Beatrice, a Kormorán és az Edda előzenekaraként is.

A Kapu Most Nyitva Áll nem szól rosszul, de a szolnoki Denevérből Cserfalvi Zoltán kezei közül gyengén megszólaló produkció még nem került ki. A fiúk saját kiadásban,  szponzorok segítségével jelentették meg a lemezt és jó pontnak tudom be, hogy a játékidővel nem spóroltak – 12 nóta, 55 perc – sőt úgy gondolom, néhol egy kicsit el is vehettek volna a nóták hosszából, mert van ahol ez a dalok előnyére szolgált volna, különösen igaz ez a hármas Ne engedj el majd hét percbe öntött romantikájára, ami a végén bizony erős unalomba fullad.      

Alapvetően a produkció zenei része rendben is volna, viszonylag jól felépített és nem is rosszul hangszerelt, nagyrészben középtempós dalok futnak szembe az emberrel. A hangszeres teljesítmények is jók, amit pedig Zán Tamás 13 (!) évesen összeüt a dobcucc mögött az minden elismerést megérdemel. A billentyűtémák is inkább hozzátesznek ehhez a javarészt hazai hagyományokra (Edda, Lord, P. Mobil) épülő 80-as évek elejét idéző zenéhez. Ami mellett viszont nem tudok szó nélkül elmenni, azok az ének témák. És itt most nem is Hócza József énekes teljesítménye veri a lécet, hiszen a srácnak kiváló torka van, csak valahogy nagyon sablonos énektémák bújnak itt elő, ráadásul a szövegek egy része bazi nagy közhely. A „ Harcra fel, tegyük szebbé az életünk! Lépnünk kell, kérjük és boldogok leszünk ...” típusú dalszövegekre valahogy mindig összeráncolódik a szemöldököm.  

Nekem elsősorban a lemez karcosabb megközelítésű dalai jönnek be. Ilyen a picit nemzeti érzelmű A Turulmadár, a pattogós Mindent Megtaláltam, vagy a lemez legjobb nótája a Hammond-dal díszített Álmodjuk még! Pár átlagos teljesítmény azért becsúszott, de majd legközelebb!

Összességében van még hová fejlődni, de kezdésnek ez semmiképpen nem rossz. Az életkorokból adódóan pedig az idő adva van mindehhez. Hajrá!
 

/ez az írás a zene.hu portálon is megjelent 2008.06.25-én /

süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum