Néha az ember úgy is elmegy egy-egy koncertre az ország másik felén, ha nincs rá akkrede, pénze, ajánlólevele, meg kell hívnia a kollégáját, senki le se szarja, semmit nem tud a főfellépőről, és aznap dönti el, hogy nosza.

És ilyenkor az ember, ha szemfüles, belenyúl a jóba.

06.24.-e szerda ilyen "néha" volt. A zsákbamacskán mindenki zúgó füllel nyert egy olyan tripla garázspunkshowt, amit emlegethet bárki, aki szereti ezt a mocskosul alulbecsült, félreismert, tág keretek közt működő műfajt... vagy az, aki csak simán szereti a leszarom rock'n'roll hepajt. Mer' az volt rendesen.

Egyes szenvedélyek lassan apadó lángúak, nehezek, fejfájdítóak, mégis vissza-visszatérnek.
Mások pedig rövid életűek, ám annál lángolóbbak. 

A fuzzfenyvesek nemrég újra megszólaló Sötét Anyája, a Piresian Beach néven alkotó Németh Zsófi efféle röpke (és minden szakállovag szerencséjére kizárólag zenei) frigyre lépett Matthias von Stumbergerrel, a garázsblues visszahúzódó, szlovén álgrófjával, Barcelonában. Eme szentségtelen, ám annál klasszabb frigynek az eredménye egy rövid, de intenzív anyag: egy vinylnyi sallangmentes, neoprimitív, szinte stonerré durvított, össze-vissza-szétvert echókban és distrókban lubickoló baljós táncra készült garage-rockdal gyűjtemény. Ezt az EP-t a 2014-es év májusában megjelent I Cannot See For Miles szólóanyaggal együtt elemezzük/ajánljuk addig is...

Németh Zsófi egy asszonyi formatervű zenegép. Itthon fantomsztár státuszban leledzik - a Piresian Beach a rock-underground, a 2010's évtized első felét átfésülő budapesti lo-fi hullám, a tumblr-fetisiszták és a Coollisták ünnepeltje lett, mialatt az ország java még megjegyezni se tudja bandái nevét (ld. még Summer Schatzies)... Most, egy kisebb alkotói válság, egy nagyobb hallgatás és 2 friss, baszotterős, fülbe festett körmöket mélyesztős visszatérő EP után körülnéztünk hálószobatáján... na, nem úgy, mint a Velvet tenné, hanem kizárólag zeneileg: itt készül a hangjegyekbe oltott lélekmarcang. A magyar garázsrock gardedámja némi fényt csiszol a földmélyi félhomályba nekünk...