A Lowrider neve nem ismeretlen számomra, az viszont igencsak meglepett, hogy gyakorlatilag az Ode to Io lemezük, ami gyakori vendége volt bő tizenöt éve a lejátszómnak, az egyetlen nagylemeze a svéd zenekarnak, emellett négy számot dobtak ki a Nebulával közös spliten. Az Ode to Io viszont egy olyan eltalált lemez volt, amivel elég vastagon beírták a nevüket, az akkor (2000-es lemezről beszélünk) a Kyuss utáni, de a másodvirágzás előtti stoner rock nagykönyvébe. Most pedig gyakorlatilag a semmiből újra megjelent a Lowrider a Refractions című lemezével.

Április közepe-vége komoly fejtöréseket okozó időszak volt a keményebb műfaj híveinek. Nem elég, hogy itthon is egymást érték az ígéretesnél is ígéretesebb koncertek, a hónap harmadik hétvégéjén a holland Roadburn, az utolsón pedig a londoni és a berlini Desertfest is megrendezésre került. Míg előbbi a súlyos rétegzenék valamivel szélesebb közönségét szólítja meg évek óta a metalcore-on át a black-en keresztül a post-rockig, addig a DF inkább a stoner-heavy psych-sludge vonalon mozog indulása óta. Idén is volt szerencsénk az angol fővárosban képbe kerülni azzal kapcsolatban, merre tart az underground mostanában, és néhány igazi nagyágyút is sikerült elcsípni. Alább a Desertfest London első napjának beszámolója.