Alig ocsúdtunk fel Benkő László halálából, az Omega újabb szomorú hírt közölt a rajongókkal: elhunyt a csapat volt basszusgitárosa, a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas Mihály Tamás. A veterán zenész az anyazenekarbeli elfoglaltságok mellett szólólemezeket és színpadi műveket is írt.

Nagy megtiszteltetés ért minket azáltal, hogy az Omega együttes basszusgitárosa és legfőbb dalszerzője, Mihály Tamás (Misi) a jubileumi turné kellős közepén leült munkatársunkkal egy kellemes beszélgetésre. Mesélt nekünk cenzúráról (Erdős Péterről), krízisről (Presserék '71-es kilépéséről), zenészbarátságról (a Scorpions tagjaival), a nagy titokról (hogyan bír ki öt ember negyven-egynéhány évet szoros munkakapcsolatban). De legnagyobb hangsúllyal a jelen és a lehetséges jövő került szóba.

Elsőként arról kérdeztük a „magyar Steve Harris-t” (Steve  Harris = Iron Maiden basszusgitáros és zeneíró), hogy vajon miért ad szokatlanul kevés interjút a magyar sajtóban?
Minden bandában az énekes a meghatározó személyiség. Az újságírók hajlamosak a legegyszerűbb utat választani, és őt kérdezik. Benkő Laci pedig mérgezett egér módjára rohangál egész nap a városban, mindig mindenhol ott van, és ha már ott van, akkor nyilatkozik is egyet-ketőt-hármat. Én meg akkor nyilatkozom, ha valaki megkérdez, hogy erről, vagy arról mi a véleményem, vagy ha én tartok valamit nagyon fontosnak, akkor elmondom. De egyébként nem ragaszkodom hozzá, hogy minden kilométerkőnél ott legyek, és én nyilatkozzak minden marhaságról.
Megtisztelő a Steve Harris-es hasonlat, de én azt gondolom, hogy mindenki kivette a részét régebben az Omega dalaiból. (Az utóbbi, mondjuk tizen-valahány évben már zeneszerzői módon keletkeztek a nóták. Régebben hozott valaki egy ötletet, azt közösen nyüstöltük, és akkor lett belőle valami, vagy nem lett. Az utóbbi két évtizedben már nem nagyon volt idő, hogy hónapokra bezárkózzunk a próbaterembe. Léteznek a számítógép-programok, melyekkel nagyon profin meglehet csinálni a dolgokat, néha sajnos túl profin. Mindenesetre a zeneszerzéshez nagyon nagy segítséget adnak. Nagyjából fel tudjuk vázolni a nótát, és amikor lemegyünk a próbára, nem kell sokat vacakolni vele, csak meg kell hallgatni és el kell játszani. )
A közönség nagy részét egyébként nem érdekli, hogy ki írta a dalt, csak hogy hogyan néznek ki a srácok, hogy játsszák a nótát, milyen a klipp stb.