Max Cavalera megkerülhetetlen embere lett a metal zene történelmének. Itt most nem arra gondolok, hogy Cavalera nélkül a Sepu semmit se ér, illetve arra, hogy Max már gitározni se tud és kövér, papucsos nagypapa, akit csak a felesége és a pénz mozgat. Nem. Sokkal inkább arra, hogy ez a csávó a kilencvenes években olyan lemezeket rakott le, amik azóta is példa értékűek. Max megmutatta, hogy hátrahagyhatsz mindent és a semmiből is lehet olyat teremteni, ami méltón fogja kiállni az idők próbáját. Harminc éves a Point Blank.

Van, hogy egy zenekar akarva-akaratlanul, de kicsit túlfeszíti a húrt. Hogy most azt dalokban teszi, az egy dolog, hiszen a rock és a metal mindig is valamilyen szinten a lázadásról szólt, de sokszor már a képi körítés is átlép egy bizonyos határt. Most például tonnányi vallásellenességgel, cicikkel, meg kannibalizmussal.

A zenetörténelem is csak a történelem. A történelemben pedig vannak azok a pótolhatatlan pillanatok, amik berobbanásukkal az örök elmúlás világában is halhatatlanná tudtak válni, mert az időkre amiben születtek, ráhatásuk ereje felbecsülhetetlen marad. A ilyen nagy hatótávolságú zenetörténelmi pillanatok pedig volt, hogy egy helyen tudtak összesűrűsödni és ott átlovagolni azok arcán, akik ezt az együttállást azóta sem és soha többé nem felejtik el. A Dynamo Open Air '95 fesztivál pedig egészen biztosan ilyen sűrűségű esemény volt. A hardcore bandákat is vendégül látó rangos metál ünnepély pedig pont ezen a hétvégén ünnepli 22 éves évfordulóját. Az ugyanis 1995 június másodika és negyedike között került megrendezésre. 

Úgy tűnik Max Cavalera visszatekintő időket él és jövőbeni terveit főleg a múltból hozza. Alig van vége az évnek, amikor a Sepultura legsikeresebb Roots című albumának állítottak emléket egy hosszú turné keretében, amolyan húsz éves jubileum gyanánt és máris itt az újabb összeesküvés. Ami az 1994 tavaszán megjelenő Nailbomb projekt egyetlen elkészült stúdióalbumának dalait venné elő és játszaná el, szintén egy nagyobb turné keretében. Ami többek között azért is érdekes, mert a Nailbomb mindössze két koncertet adott fennállásának történetében, amik közül a Dynamo fesztiválon elkövetett show aztán koncertlemezként is polcokra került.

Nincs felemelőbb dolog egy jó testvéri viszonynál. Akármit teszünk és csinálunk, ők lesznek azok, akik a legközelebb állnak hozzánk és ha úgy van, kihúznak a csávából. De mi van akkor, ha a tesók között nem csak egy fekete bárány akad, hanem akár ketten, hárman is a zenészpályát célozzák be, netán közös zenekart alapítanak? Higgyétek el, sokkal több ilyen eset van, mint gondolnátok, a lenti listában csupán a jéghegy csúcsa látható, pár példa a legnagyobbak közül. A sor persze egyéni ízlés szerint szabadon bővíthető, sőt!