Hirdetési felület

Bár a fémek közül most a hóláncé a főszerep, az északi fagyban az ARCH ENEMY már a Tisza-parti napsütésről fantáziál. A csapat Európa legdögösebb metálkirálynőjével, Angela Gossow-val érkezik Tokajba. A BIOHAZARD IS tudja, hogy júliusban nincs jobb hely Tokaj-Rakamaznál. Az ENTER SHIKARI új lemezzel érkezik, a srácok a naptárban már bejelölték a napot, mikor a Borsodi Hegyalja Fesztiválon hevítik a közönséget. A PENDULUM DJ settel készül a legnagyobb kelet-magyarországi fesztiválra, a dubstep sztárcsapat, az Engine Earz Experiment a Kaliyugát is hozza, a tavasszal The Princess című új albummal jelentkező PAROV STELAR BAND pedig friss taktusokkal érkezik a tokaji nyaralásra. Nem fehér Cadillac-kel, hanem hatalmas turnébusszal gurul be Tokajra a DANKO JONES, a rock and roll új fejedelme. Most mindenki, sebváltót Hegy’ üzemmódba – ez tutira nem lesz sétakocsikázás.

tovább »



Nos lassan megint eltelt egy év a 2008-as Sziget Fesztivál  óta, mindjárt kezdődik az idei. Ahogy azt tettük a múlt évben, idén is bemutatjuk a Fesztivál nevesebb fellépőit, persze azokat, akik rock/metál-ban utaznak. A brit bandák zömétől elnézést kérünk idén annyian vannak, hogy egyenként nem jutott rájuk időnk. 

Bár az auszi Pendulum nem direkte rockbanda, azért hozzáállásban, színpadi produkcióban mindenképpen beleillik magazinunk profiljába. Kaotikus breakbeat csapásaival a Gereth McGrillen és Rob Swire vezette Pendulum már a 2000-es évek eleje óta a világ egyik legnépszerűbb drum'n'bass zenekarának számít, még akkor is, ha első nagylemezét csak 2005-ben jelentette meg Hold Your Coulour címmel.

A Pendulum bemutatkozó albuma előtt is meghatározó jelensége volt a Ministry Of Sound védjegye alatt működő klubszíntérnek, az együttes 2003-as Vault című slágere pedig az új millennium drum'n'bass himnuszaként tette híressé. Az első lemezre felvett Tarantula és Slam, valamint a nem sokkal később megjelenő, Freestylers-szel közösen kevert Painkiller, továbbá a The Prodigy Voodoo People-jából készített remix a világ egyik leghíresebb drum'n'bass zenekarává tették a Pendulumot, amely több független kiadó között ingázva végül 2008-ban, a Warner-hez szerződve készítette el második lemezét In Silico (RockStation kritika: Torzított szinti, torzított gitár : Pendulum - In Silicio) címmel. 

A banda zenéjében az elektronikus hangszereken túl masszív riffek is főszerepet játszanak, így aztán a táncosabb lábú rockerek kajálják is nagyon zenéjüket. Az idei Sziget Fesztiválon az ausztrál Pendulum augusztus 14.-én (pénteken) közvetlenül a The Prodigy előtt lép fel a Nagyszínpadon 19.45-ös kezdéssel. Download Fesztiválos koncertjüket látva azt mondom nagy buli lesz.

Kattintás után két videót láthattok kedvcsinálónak.

tovább »



Nos a szombati nap fellépőinek nyomon követésére nem sok időm maradt, mindösszesen pár pillanatot sikerült elcsípnem a  Five Finger Death Punch, a DevilDriver, a Hatebreed és a Down koncertjéből is. Egyedül az auszi Pendulum koncertjét sikerült elejétől végéig látni.
Nos ez az elektro-metál vagy minek is nevezzem igencsak jól működik élőben. In Silico című lemezüket mi is megvizsgáltuk ezen a blogon (Rock STATION kritika: Torzított szinti, tozított gitár : Pendulum - In Silicio) és a húzó nótákat játszották is erről az albumról. Volt Propane Nightmares, Show Down, Granite, Midnight Runner, hogy csak azokat említsem amikre emlékszem is.


A Marilyn Manson koncertjét nem lehetett élőben nézni, más tippem nincs rá miért, mint hogy a banda nem engedélyezte az élő adást és az este headlinerének a Slipknot-nak a koncertjéből is csak egy-két nótát sikerült elcsípnem, de ez alapján is állíthatom, hogy bestiális koncert lehetett.

Erről maradtam le részben: The Blister Exists, (Sic),  Everything Ends, Psychosocial, Before I Forget, Duality, Left Behind, Spit It Out, All Hope Is Gone,  People = S**t, My Plague, The Heretic Anthem, Diluted, Vendetta, Vermilion, Pulse Of The Maggots, Wait And Bleed, Dead Memories

 

A cikk további részében Slipknot és Pendulum videók a fesztiválról.

tovább »



Nem szégyen azt bevallani, ha valamiről lemarad az ember. Némi (pár évnyi) késéssel végre eljutott hozzám is a hír, hogy ez a csapat létezik. A zenei szaksajtó szerint az utóbbi évek legnagyobb drum'n'bass-rock durranása az övék, amely köröket ver a The Prodigy-ra. Kétségtelen, hogy fogós zene ez, bár az előbbi mondat állítása inkább nem igaz, mint de. A lemez sokadik hallgatása után pedig még az is meglehet, hogy feltör látens diszkós énem.    

A csapat Ausztráliában – egészen pontosan Perth-ben – alakult 2002-ben. Az In Silico már a második lemezük, ráadásul ez már nagykiadónál látta meg a napvilágot.  Lehet is vele aratni nagyot, meg fognak is az biztos. Hatásaik között olyanokat említenek, mint a Tool, vagy a Queen's Of The Stone Age, de hallgattak Ők  Depeche Mode-ot is, nem is keveset. Az mindenképpen dicséretes, hogy ez igazi zenekari anyag és koncerten üthet nagyot. Aki ott volt az elmaradt Szigetes buli Vasúttörténeti Múzeumban idén novemberben tartott pótlásán, biztosan meg tudja erősíteni mindezt. A jelenlegi - rockzenei szempontból meglehetősen furcsa – felállás a következő: Rob Swire (ének/szintetizátor/producer), Gareth McGrillen (basszus/DJ), Perry ap Gwynedd (gitár), Paul 'El Hornet' Harding (DJ), Kodish (dobok), Verse (MC).

Az hogy a RockSTATION-ben ilyen zene is helyet kaphat két oka van: egyrészt 360 fokban van széles látókörünk, másrészt hogy ez a zene a 10 nóta közel hatvan perces hosszúsága ellenére jó. A játékidővel egy picit spórolhattak volna szerintem, mert nem minden dalt visz el öt-hat percig a téma, viszont több számban is van kellemes énekdallam, amit a jó pontok közé írok.  
 


A torzított szintetizátor mellett pedig van torzított gitár is. Rocker füllel nyílván kevés, de ez nem rock zenének készült, más kérdés, hogy részegen, beállva erre is nagyot tudnék zúzni. A kezdés a Show Down-nal szinte tökéletes, húzós-zúzós, riffes nóta, ha az összes ilyen lenne kerek tízes lenne a pontszám. A kettes Different már veszít a lendületből, de a Prodigy-ra emlékeztető ütemek mozgásra késztetik a lábakat. Rob Swire kiváló hangi adottságokkal rendelkezik az itt is világosan kiderül, de szereti Dave Gahan-t az is egyértelmű. A zongorával és fúvósokkal induló Propane Nightmares egyértelmű sláger, de csak a süket nem hallja ki belőle a Deep Purple Smoke On The Water című klasszikusának, klasszikussá vált riffjét. A távolból jövő robothangok és a meglepően dallamos megközelítés azonban nagyon jól áll a nótának. A futurisztikusan bugyborékoló Visions kicsit sok nekem, elsősorban játékidőben, ráadásul elég elszállós egy darab, viszont kiválóan építkezik és fokozza a hangulatot a dal végére. Az ötös Midnight Runner tiszta drum'n'bass stílusa kicsit üressé tesz a dalt, nyílván az előzőekhez képest. Ellenben a távolból jövő The Other Side popos dallamvilága kellemes a fülnek, főleg a refrén depeche-rockja. A húzós Mutiny punkos lendülete megint a nagyszerű pillanatok között foglal helyet, ráadásul itt a gitár is sokkal nagyobb szerepet kap, egyfajta Muse-ra emlékeztető beütéssel. A 9,000 Miles hideg szinti-basszus hangjai nem teszik barátságossá a dalt, ráadásul inkább filmzenének való. A korábban említett Tool hatások  itt már tetten érhetőek. A kilences, rádiókban agyig játszott Granite egyértelműen sláger. Egy zenekar kevés ennyire fogós nótát ír életében és itt még a dal hossza is rendben van. A lemezt záró Tool-os, lebegős The Tempest kiváló harmóniákkal operál. Hoz némi keleties ízt és ez a leginkább tiszta rockzenére emlékeztető dal. Kiváló darab.   

Nem kérdés, hogy ez a lemez hozza a kiváló minőséget. Nem fogom minden nap feltenni, mert a teljes lemez annyira nem az én világom, de jó pár nagyon is fogós nótát sikerült rá pakolni Mr. Swire-nak. Azt meg jó tudni, hogy a The Prodigy és az Apollo Four Forty után/mellett is van élet.

8/10  

 Pendulum : Granite